:
:
Vasárnap 20 órától a 2026-os berlini női kosárlabda-világbajnokság döntőjében az Egyesült Államok és Franciaország csap össze egymással.
Olvasóinknak mondani sem kell, hogy a felejthetetlen párizsi olimpiai finálé párosítása ismétlődik meg. Az európai csapatok soha ilyen közel nem jártak USA-hoz, a csoportkörben Olaszországnak, az elődöntőben Spanyolországnak sikerült szoros meccseit kialakítania. Az este nagy kérdése, hogy Franciaország ezt is meghaladva képes lesz-e megszerezni a győzelmet.
A döntőig vezető úton az amerikai válogatott a D-csoportban kezdte meg a menetelését, ahol sorrendben Kínát (94-61), Olaszországot az előbbiekben kiemelt kiélezett mérkőzésen (55-52), majd Csehországot (105-64) győzte le. A negyeddöntőben a mieinket búcsúztatták (108-56), az elődöntőben pedig Spanyolországot múlták felül (76-66) kiváló színvonalú csúcsrangadón. Ezen a fináléig vezető úton az amerikaiak átlagosan 27,8 pontos különbséggel nyerték meg a mérkőzéseiket, ennek az adatnak majd később lesz jelentősége. A statisztikákat figyelve Jackie Young (11,2 pont) és Breanna Stewart (11,0 pont) a legeredményesebbek. A lepattanókan szintén Stewart a legkiemelkedőbb, aki átlagosan 6,8 lepattanót szed, őt pedig Angel Reese követi meccsenkénti 5,4-es átlaggal.
Mindkét döntőssel összecsaptunk Berlinben, hiszen Franciaország a magyar lányokat is soraiban tudó B-csoportból jutott tovább. Éppen a nyitó napon arattak magabiztos győzelmet nemzeti csapatunk felett (99-53), utána Dél-Korea (95-69) és Nigéria (111-56) ellen is domináltak. A legjobb nyolc között Kínát verték (90-61), az elődöntőben pedig a házigazda Németország felett diadalmaskodtak (86-64). Itt nyer értelmet, hogy mekkora különbséggel nyerték az amerikaiak a meccseiket. A franciák ugyanis még náluk is dominánsabban, átlagosan 35,6 pontos különbséggel hozták az győzelmeket. Nagyon régen volt erre példa, hogy ebben a mutatóban ne USA vezessen. A gallok támadójátékát Gabby Williams (18,4 pont) és Marine Johannes (15,8 pont) húzza, míg a lepattanózás terén Dominique Malonga (6,8) és Janelle Salaun (6,2) a gárda két legeredményesebb játékosa.
Az összehasonlító csapatstatisztika is alátámasztja, hogy a franciák támadóereje hatékonyabb, hiszen átlagosan 96,2 pontot dobtak meccsenként az amerikaiak 87,6 pontjával szemben, ráadásul gólpasszokban is jobban állnak (23,6 szemben a 22,6-tal). Franciaország játékát dicséri, hogy lényegesen több pontot szereztek eladott labdák után (31,0 az amerikaiak 21,4 pontjához képest), valamint a gyorsindításokból (16,6 szemben a 14,8-cal) és a cserepadról érkező pontokból (46,6 szemben a 43,6-tal) is felülmúlják riválisukat. Az Egyesült Államok ereje ugyanakkor a palánkhoz közelebbi játékban rejlik: a festékből több pontot szereznek (38,8 a franciák 34,0 pontjával szemben), és dominánsabbak a lepattanózásban (45,4 a 38,0 ellenében), aminek köszönhetően a második esélyből szerzett pontokban (14,4 a 9,2-vel szemben) is jobbak európai ellenfelüknél.
A francia keretben nyolc játékos van itt a párizsi döntőből, az amerikaiaknál mindössze öten. A generációváltások alkalmával hagyományosabban sebezhetőbb USA – legutóbb 2006-ban Rióban Ausztrália és Oroszország is így tudott előzni – ezt pedig kihasználhatja az összeszokott, kiváló gépezetként működő francia gárda.
