Hirdetés
Magyarország

“A csapat azonban a nehézségek ellenére is fantasztikus tartásról tett tanúbizonyságot”



:

:

Fotó: Vasas Attila

Hirdetés

A női élvonalbeli bajnokság kicsit több mint kétharmadán vannak túl a csapatok, a Vasas Akadémia együttese pedig öt győzelemmel és tizenegy vereséggel áll a tabella kilencedik helyén. Az igazi izgalmak azonban csak ezután következnek, hiszen a sorsolás szeszélye folytán, a hátralévő hat fordulóban kell legnagyobb vetélytársaikkal megküzdeniük a Vasas játékosainak – írja a Vasas SC honlapja.

A női szakosztály szakmai vezetője, Krivacsevics Dragoljub szerint, ha nem akadályoznák betegségek és sérülések a munkájukat, akkor nem lenne kérdéses a legjobb nyolc közé kerülés. Ez pedig különösen annak fényében kellemes meglepetés, hogy a csapat idén nemcsak a mezőny legfiatalabbja, de az egyetlen, amely idegenlégiós nélkül áll fel:

Szeptember óta gyakorlatilag egyetlen alkalommal tudtunk teljes csapattal pályára lépni, mégpedig a DVTK ellen, s akkor Miskolcon meglepetést is okoztunk egypontos győzelmünkkel. Pedig Sarah Heljic csupán a második mérkőzését játszotta a sérülés miatti közel egy esztendős kihagyását követően, tehát még messze nem volt formában. December közepén csapatkapitányunk, Bach Boglárka lett koronavírusos, akire még mindig komoly orvosi ellenőrzések várnak, mielőtt zöld utat kapna a visszatérésre. A Csata elleni bravúros győzelmünkért pedig irányítónk, Papp Klaudia bokasérülésével fizettünk, akire egy ideig még szintén nem számíthatunk. A csapat azonban a nehézségek ellenére is fantasztikus tartásról tett tanúbizonyságot, ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy az együttest nagyon jól raktuk össze Milos Pavloviccsal, s a beugró játékosok is nagyszerűen helytálltak.

– nyilatkozta Krivacsevics Dragoljub a Vasas SC honlapjának.

A legutóbbi bajnoki fordulóban, Pécsett, több mint harminc percig voltunk egyenlő ellenfelei egy négy rutinos idegenlégióssal felálló PEAC-nak. Szakmai szempontból ez igen nagy fegyvertény.

Ráadásul három meghatározó játékosunk nélkül! Úgy gondolom, játékosaink egyénileg is láthatóan jobbak, mint egy évvel ezelőtt, edzésről edzésre, meccsről meccsre fejlődnek. Ugyanakkor több találkozón is azért jártunk sikerrel, mert lélekben igazi egységet alkottunk, és azt megelőzően nagyon komolyan és elszántan edzettünk. A szezon elején nehezen jöttek az eredmények, de ez részben a rossz sorsolásnak volt betudható, miközben a befektetett munka beéréséhez is időre volt szükség.

Heljic Sarah visszatérése egyértelműen az idény egyik pozitívuma, miként a juniorok közül fellépő Dúl Terka helytállása is.

Sarah egyre jobb teljesítménnyel rukkol elő, ám fiatalsága miatt még meglehetősen hullámzó. Időre van szüksége, hogy stabilizálódjon a játéka. Dúl Terka helytállása csak azok számára meglepetés, akik nem ismerik őt személyesen. A junior és a felnőtt csapat edzésein eddig is megbízhatóan dolgozott, kizárólag az volt a kérdés, fejben bírja-e majd az élvonal mentális terhelését. Úgy tűnik, nagyon is. S bár úgy terveztük, hogy Papp Klaudia mellett fog lépésről lépésre felnőni a feladathoz, az élet másképp rendelkezett. Ő pedig nem sokat gondolkozott, egyszerűen tette a dolgát, amikor a mélyvízbe dobtuk.

Tóth Orsolya is alig múlt huszonegy, de már húzóemberré lépett elő.

Bizony így van, ő már lassan válogatott szintű produkciókkal rukkol elő a meccseken. Egyébként Papp Klaudia is egyre magasabb színvonalon játszik, sajnálatos, hogy ez a bokasérülés pillanatnyilag megálljt parancsolt neki. Pusztai Petrát meghatározó embernek igazoltuk, az utolsó mérkőzésen már ő is a tőle elvárt teljesítményt nyújtotta. Reméljük, ez állandósulni fog.

Fotó: Vasas Attila

A palánk alatt különösen nehéz dolguk van az akadémia fiatal játékosainak.

Ennek ellenére a magas poszton játszókat csak dicsérni tudom, erőn felett produkáltak eddig, hiszen először játszunk légiós nélkül. Budácsik Dorottya támadásban és védekezésben egyaránt harcosan lép fel, az ő esetében is a stabilitás jelenti a fejlődés következő lépcsőfokát. Salamon Zsófiával is nagyon elégedettek vagyunk, meccsről meccsre keményebben játszik, a PEAC ellen harminc percen át volt pályán, jóllehet még csak tizenkilenc esztendős. Madár Eszter esetében is szemmel látható a fejlődés, miközben Kata is előbbre lépett a tavalyi évhez képest, egyre több szép megmozdulása van. Örülünk Radócz Fanni visszatérésének is, bízunk benne, hogy egyre hasznosabb tagja lesz a csapatnak, bár neki még minden bizonnyal időre van szüksége ehhez.

Szerencsés Tamara és Smailbegovic Nadja mezőnymunkájával volt a csapat hasznára.

Mindkettőjük oroszlánrészt vállalt az eddigi eredményekből, s bár tavaly óta ők is nagyon sokat fejlődtek, messze vannak még a határaiktól, ezért el is várjuk tőlük a további előrelépést. Összességében azt gondolom, hogy az élvonalban kapott értékes játékpercek mindannyiuk esetében előbb vagy utóbb kamatozni fognak, s akadémiánkról stabil élvonalbeli kosárlabdázókként fognak kikerülni. Hogy azután hol lesz számukra a felső határ, az már sok tényezőn múlik, a biztos alapokat azonban itt és most, egyértelműen lerakjuk.

A pályán töltött hasznos perceket Pasaréten már a juniorok is megkapják, hiszen az NBI/B-s csapatban rendszeresen pályára lépnek.

Így van, miközben a bajnoki programtól függően visszajátszó felnőttek mellett különösen értékes tapasztalatokat is szerezhetnek. Ez a csapat állandóan változó szerkezetben lép pályára, így nem is az eredményesség számukra a fő cél. Ennek ellenére másodikak a bajnokságban, ami az ő esetükben a fejlődésük egyik szép mutatója. Ugyanez a junior csapat Skocovski Igor vezérletével saját korosztályában vereség nélkül zárta az alapszakaszt, a rájátszásban a Csatától szenvedett eddig két vereséget, ám ez utóbbi találkozókon nem volt komplett az együttes. Reméljük, hogy a sorsdöntő mérkőzésekre teljes sorral tudunk majd kiállni.

A kadetek és serdülők is a rájátszásba léptek, az alapszakaszt jó eredménnyel zárták.

A kadett A hibátlan kezdést követően, most második, nyolc győzelemmel és két vereséggel, ami azért különösen jó eredmény a részükről, mert a tavalyi évhez képest betegség és sérülés miatt idén sok játékost kellett nélkülöznünk. Ebbe a tizenhat évesek alkotta csapatba, három kétezerhetes születésű fiatalnak be is kellett ugrania, akik különösen szép egyéni teljesítménnyel rukkoltak ki az idősebbek között. Ilyen körülmények között különösen dicséretes az együttes helytállása. Amennyiben többen is visszatérnek a hiányzók közül, akkor mind az edzéseken, mind pedig a meccseken az eddigieknél eredményesebb munka folyhat. A serdülők esetében sem a számszerű eredményt nézzük, hanem a játékosok fejlődését. Nagyon örülünk annak, hogy több igen ígéretes tehetség is van közöttük, akikre különös gonddal figyelünk. A B csapat esetében is öröm nézni a szép mozdulatokat, a napról napra nyomon követhető technikai fejlődést.

A tizenkét éven aluli korosztályban még elsősorban a létszám a fontos, hiszen ők adják az akadémia bázisát.

Szerencsére elegendő játékossal dolgozhatunk, a sok nehézség és koronavírus-járvány ellenére is folyamatos az utánpótlás-nevelés. Az edzők és a gyerekek igyekeznek a legjobbat kihozni magukból. Eddig ez többnyire sikerült. Remélem, hogy a következő periódusban, amikor a bajnokságok legizgalmasabb szakaszába fordulunk, ez még inkább így lesz.

Hirdetés