Boros Julcsi bemutatkozó interjúja Szekszárdon
:
:
A napokban jelentette be az Atomerőmű KSC Szekszárd Boros Julcsi szerződtetését. A szekszárdi klub honlapja a fiatal játékost kérdezte.
Hogyan és mikor kerültél kapcsolatba a klubbal?
Régóta járok Szekszárdra meccsekre és mindig azt láttam, hogy milyen fantasztikus itt a hangulat. Kedves barátnőm, Miklós Melinda révén több pozitív impulzus is ért a csapat részéről. Közvetlenül pedig akkor, amikor megkerestek, hogy szívesen látnának a csapatban.
Volt-e másik kérőd, kellett-e gondolkodnod azon, hogy elfogadd a Szekszárd ajánlatát?
Igen, több csapat is megkeresett Budapestről és vidékről egyaránt, de alapos mérlegelés után végül a Szekszárd ajánlata volt a legszimpatikusabb.
Tudtad-e, hogy a KSC figyel és tervezi a szerződtetésedet?
Nem tudtam előre, de nagyon örültem neki.
Korábban mit gondoltál a szekszárdi csapatról, annak munkamoráljáról, filozófiájáról?
Tudtam, hogy nagyon kemény és profi munka folyik itt, a csapat összetartó és egységes. A város és a csapatvezetés támogató légkört teremt, a szurkolótábor pedig egyedülálló az országban.
Nyilván szintlépés az átigazolásod, milyen szerepkörre számítasz és készen állsz-e a feladatokra?
Készen állok a kihívásra és izgalommal várom a Djokics Zseljko vezetőedző által nekem szánt feladatokat mind védekezésben, mind támadásban.
Tavaly nyáron az U19-es válogatottal történelmet írtatok, hiszen a női utánpótlás első világbajnoki érmét – egy bronzot – szereztétek. Milyen tapasztalatokat szereztél Debrecenben?
Hatalmas élmény volt egy ilyen fantasztikus hangulatú hazai rendezésű világbajnokságon megszerezni a bronzérmet. Inspiráló volt megélni azt, hogy ebben a korosztályban a világ élvonalához tartozunk.
Mit vársz a következő idényben magadtól és a csapattól?
A célom, hogy minél gyorsabban be tudjak illeszkedni, egyénileg fejlődjek és a lehető legnagyobb hasznára legyek a csapatnak. A csapattól pedig azt, hogy legalább annyira jól szerepeljünk a magyar bajnokságban mint idén, az Euroligában pedig győzelmeket ünnepelhessünk.
