Hirdetés
3x3

A 3×3-as kosárlabda még nyerhet is a leállással



:

:

Hirdetés

Megoszlanak arról a vélemények, hogy a jelenlegi leállásnak milyen hatása lehet a női kosárlabdára mindkét szakágat tekintve. A 3×3-as kosárlabdában annyiban nehezebb a helyzet, mint az 5:5-ben, hogy a szakág abszolút nemzetközi jellegéből adódóan a versenyrendszerek teljes beindítása még egyelőre nagyon távolinak tűnik. Viszont ebből a hosszabb kényszerszünetből még profitálhat is a 3×3-as játék vagy legalábbis szakmai és emberi oldalról sok minden letisztulhat annál a top 20-25 válogatottnál, akik ennek a krémjét alkotják.

Bízzunk benne, hogy ez csak meg fog minket erősíteni. Időt nyertünk úgymond és így még többet tudunk készülni rá.

– nyilatkozta Medgyessy Dóra a 3×3-as válogatottunk alapembere a DVTK TV Napos oldal magazinjában az olimpiai selejtezőről.

A fenti kijelentéssel pedig nem lehet vitatkozni. Az látszódott a nemzetközi hírfolyamban, hogy mivel az olimpiai selejtezők belecsúsztak a klubszezonba, így az érintett válogatottaknál rengeteg egyeztetésre és kompromisszumra volt szükség a csapatok kialakítása kapcsán. Most, hogy egy kicsit lelassult a világ, így a játékosokkal és a szakszövetségekkel is le tudják egyeztetni az érintett válogatottak stábjai a jövőt és ami a legfontosabb, a közép és hosszabb távú terveket.

Magyarországon nekünk szerencsénk van, hiszen hazánk elsők között igyekezett megragadni a 3×3-ban rejlő lehetőségeket. Ráadásul női válogatottunknál kialakult egy összetartó szakmai közeg, amely a legtöbb nagy tornán versenyképes. Bár 3×3-ban a pillanatnyi forma a döntő, de a magyar lányok remeklését nemzetközi szinten is elismerik.

Sok nemzet válogatottjánál azonban nem ennyire kedvező az összkép. Sőt…. A játékoskeretet és szakmai stábokat is sok változás jellemezte. Ezt a negatív spirált egyébként finoman szólva sem tompította az olimpiai selejtezőt megelőző kapkodás. Ráadásul a nagy nemzetek egy része mind a mai napig nem tudja eldönteni, hogy mit akar a 3×3-tól. Például azokkal a nevekkel, akiket az Egyesült Államok válogatottja kapcsán hírbe hoztak, teljes hasábokat lehetne megtölteni lapunk felületein is.

Nyolc évvel járunk a szakág első világbajnoksága után. Ennyi idő alatt lényegesen nagyobb nemzetközi állandóság is kialakulhatott volna. Ez többek között jelentősen csökkentené a világranglista pontszámításból adódó ellenmondásokat. Azokat az ellentmondásokat, amivel Tokió után egyébént is kezdeni kell valamit, mert hosszú távon érdemben befolyásolhatja a játék megítélését.

Könnyen lehet, hogy a mostani kényszerszünet meg fogja hozni ezeket a változásokat. Egyrészt, ha valamikor, akkor most van mód értékelni az utóbbi évek tendenciáit. Másik oldalról pedig a globálisan a sportra fordítandó források csökkenésével és a versenyrendszerek átmeneti beszűkülésével, úgymond letisztulhatnak a szerepek. Egész egyszerűen a nemzetközi szereplők is bele lesznek kényszerítve, hogy valamiféle tervezhetőséget, állandóságot csempésszenek a rendszerbe.

Minap a FIBA honlapján Kara Lawson, az amerikai válogatott szövetségi kapitánya is arról beszélt, hogy el kell kezdeni egy egységesebb csapatot kialakítani.

Amit keresünk, az a kémia. Nem arról van szó, hogy valakinek bedobjuk a labdát és rádobja. A kosárlabdának a csapatjáték jellegét akarjuk erősíteni és azt, hogy erre építve együtt tudjunk védekezni. Igazán jó csapatszellemet kellene kialakítani a pályán és azon kívül. A legfontosabb, hogy egy jól védekező csapat álljon össze. Támadásban olyan játékosokra van szükség, akik tudnak egymásért küzdeni. Szükség van jól egy-egyezőkre, de nem akarunk mindent a támadásra feltenni.

– mondta Kara Lawson arról, hogy milyen elvek mentén alakítaná ki a jövő amerikai válogatottját. Az USA Basketball-nál a 3×3-as női programért felelős edzőnő szerint a legfontosabb erénye a 3×3-as játékosnak a sokoldalúság és a küzdőképesség. “Egy dolgot nem lehet számokkal mérni, a szívet, a kitartást és azt, hogy akkor is mész előre, ha fáradt vagy.” – tette hozzá. Kara Lawson nem titkolta, hogy a leállás alatt is igyekszik képezni magát. “Az átmenet, hogy 3×3-as edző legyek, még mindig tart.” – mondta.

Összességében azt lehet mondani, hogy ha a fenti elvek megmaradnak hosszú távon és a sportág valóban ki tudja használni a rendelkezésre álló kényszerű szabadidőt, hogy megtalálja a megfelelő szereplőket, akkor már lehet, hogy jövőre  Tokióban, de legkésőbb 2024-ben Párizsban, egy nagyon szép arcát mutathatja. Olyan arcát, amely a női szakágat tekintve a legjobban működő “utcai sportot” jelentené.

Hirdetés