:
:
A hétvégén elrajtolnak az élvonalbeli küzdelmek hazánkban. A bajnoki rajt előtt állandó szakértőnket, a játékosként hétszeres magyar bajnok, nyolcszoros Magyar Kupa-győztes, kétszeres Euroliga-bronzérmes, edzőként a 3×3-as válogatottal Európa-bajnok, kétszeres világbajnoki ezüstérmes Károlyi Andreát kérdeztük.
Megváltozó élboly
„Nem is azt mondanám, hogy alapjaiban átrendezi a Győr meggyengülése a bajnokságot, de az a tendencia folytatódhat az előttünk álló évadban, hogy még tovább nő a távolság a közvetlen bajnokesélyesek és a mezőny többi tagja között.
Ilyen szempontból érdekes kérdés, hogy a tavalyi két döntősünk és Euroliga-főtáblás csapatunk a Sopron és DVTK mellé mennyire tud fellépni a Pécs és a Szekszárd. Most előzetesen a Pécset ide számolnám harmadik erőnek. Nyáron beszélgetve kollégákkal sokan méltatták a pécsi igazolásokat, a Szekszárd kapcsán a sikeres EK-selejtező ellenére még akad egy-két kérdőjel számomra, hogy tartósan felnőhet-e ehhez a hármashoz.”
A négy nemzetközi kupás gárda: a Sopron, a DVTK, a Pécs és a Szekszárd helyzete
„A Sopron keretét idén nem érzem olyan erősnek, mint tavaly. Már nem Török Zoltán, hanem Fegyverneky Zsófi áll a klub élén. Zsófi személye egyértelműen azt az üzenetet hordozza, hogy folytatódhat a korábbi szellemiség. Azzal azonban, hogy a játékosok között nem nőtt ki egy Jeca és egy Zsófi szintű vezér, nem lesz könnyű ezt fenntartani hosszú távon. Különösen Zsófi utódlása a kritikus továbbra is, mert ahhoz a dominanciához – és a sikeres nemzetközi szerepléshez –, ami korábban jellemző volt, kell egy meghatározó hazai egyéniség. Szerintem a legnagyobb változás Sopronban az lesz, amíg az elmúlt két évben tudatosan visszább vett az elvárásokból a klub és ezt igyekezett is kommunikálni, azzal, hogy ismét bajnokként és Euroliga csapatként van jelen, az elvárások újra magasabbak, amivel nem könnyű megbírkózni.
A DVTK-val sokat foglalkoztunk az Euroliga selejtező kapcsán. Ott ki is fejtettem a véleményemet a keretükről. Egyértelművé tette a klub, hogy szeretné visszahódítani a bajnoki címet és az Euroligában is továbbjutna a csoportból. Ez nagyon komoly hajtóerő és motiváció Diósgyőrben. Jelenleg a DVTK összeállítását érzem a nevek alapján a legerősebbnek itthon. Azzal, hogy kvalifikáltak az Euroliga főtáblára, a válogatott is profitálhat. Ha ez nem sikerül, előállhatott volna olyan helyzet, hogy a VB-selejtező szezonjában minimálisra csökken az EL-ben szereplő válogatottjaink száma. A DVTK szereplése ilyen szemmel is tanulságos lesz.
Ebből a nagy hármasból van egy csapat, nevezetesen a Pécs, ahol két légiós hely még szabad. Most is sok jó játékossal dolgozik az NKA és természetesen, ha belenyúlnak a keretbe szezon közben, akkor a perceket erősen át kell variálni, de mégis ott a tudat, ha úgy ítélik meg és esély adódik, erősíthetnek. A másik két közvetlen bajnokesélyesnek jelenleg nincs ilyen mozgástere. A Pécs a Rátkai-Josepovits kettőssel a legererősebb U20-as különítménnyel rendelkezik. Kíváncsi vagyok, hogy Dúl Panka a TF-vezérszerepe után magasabb szinten is húzóember lehet-e. Varga Alíz kapcsán pedig azt a kérdést tenném fel, hogy tud-e változni a gondolkodása ahhoz, hogy a soproni hatodik-hetedik ember szerepből kitőrjön.
Több csapatnak kinyílt az esély, hogy odaférjen a legjobb négy közé. Ebből a csoportból a Szekszárd mozgását az Európa Kupa selejtező kapcsán már részletesen vizsgáltuk. Abszolút benne van, hogy a KSC végül visszakerül a legjobb négybe. Az EK-selejtező kapcsán felmerülő kérdések azonban adottak, akár Dombai Réka szerepével, hogy ezt a formát mennyire tudja állandósítani, akár a légiósok minőségével kapcsolatban. Az éremesélyhez szerintem kell valami kis váratlant húznia a stábnak.”
Merre indul el a TF, a Vasas, az átalakuló Győr és az újonc Csata?
„A TFSE-et jelenleg nem érzem olyan erősnek, mint tavaly. Dúl Panka és Szabó Fanni pótlása szellemiségben és szerepben egyaránt nagy feladat. Ráadásul Ashten Prechtel a mezőny egyik legjobb légiósa volt, a pontjait, lepattanóit helyettesíteni sem lesz egyszerű. A Vasast viszont erősebnek érzem a tavalyinál. Bár nincs légiósa, de Angyal Barbi hozhatja Domonique Davis szintjét. Kiss Anginak amolyan „mikor, ha most nem” szezont érzek. Nem szabad megfeledkezni Gyöngyösi Jankáról és Szirony Dorináról sem. A 3×3 miatt elfogult vagyok, de remélem, hogy Szerencsés Tami több lehetőséget kap és bizonyítja rátermettségét. Nyáron meggyőződhettem arról, hogy lehet terhet pakolni rá.
Ahhoz, hogy tudjon meglepetést okozni, a Győrnek ki kell használnia a közvetlen élmezőnnyel szemben, hogy nem indul nemzetközi kupákban. Kérdés, hogy a megmaradó rutinosabb játékosok mennyire lépnek fel. Azzal, hogy nincs Kiss Virág, Darcee Garbin, Cyesha Goree vagy éppen Weronika Telenga, az ellenfelek figyelme sokkal kevésbé oszlik meg. Egyértelműen Dubei Debórára vagy Ruff-Nagy Dórára irányul mindez. Nem veszem el annak a lehetőségét, hogy kiszakadhat a pontzsák és „enyém a világ teher nélkül” állapotot szül a kialakult helyzet, de erre csak később kapunk választ. A Győrnek azzal meg kell birkóznia – főleg itt az elején –, hogy a velük szemben álló csapatok ugyanolyan rangadónak fogják tekinteni a meccset, mint a korábbi években. Ennek az ellenszere az lehet, hogy a Győr is presztízst csinál ezekből és kétszeres erővel fog játszani. Ebben egyébként bízom is, mert ez elengedhetetlen ahhoz, hogy jó verseny legyen a középmezőnyben.
A Csata erejét újoncként, de négy légióssal nehéz felmérni. Azt látjuk, hogy egyetlen rutinosabb magyart, Hegedűs Jankát igazolták és mellette elsősorban a feljutást kiharcoló tapasztaltabb hazaiak maradtak. Utánuk pedig már a fiatalok jönnek. Figyelni kell, hogy a DSE-ből ki tud fellépni és nekik mit ad az A-csoport. Halasy Enikőnek lehet ez egy plusz, de az arányok és a terhek megosztására figyelni kell, hogy ki ne égjenek a feltörekvő tehetségek.”
Kiélezett versenyfutás az alsó harmadban? Kinek lehet esélye bravúrra?
„Nagyon hasonló játékerőt képviselő gárdák vannak ebben a négyesben. Ha a Csata a négy légiósával nem tud egy olyan rajtot produkálni, hogy gyorsan kikerül ebből a négyesből és végül ötös körforgás bontakozik ki a nyolcadik helyért, akkor ott a Cegléd, BEAC, Csata hármas között dőlhet el az utolsó rájátszás hely sorsa.
A BEAC a maga állandóságával és jó értelemben vett kiszámíthatóságával idén is versenyképes lehet ilyen szempontból. Tavaly a Cegléd szerezte meg a nyolcadik helyet és ért oda a rájátszásba. Czank Timi visszavonult, aki a rutinjával biztos pontot adott. Az eddig bejelentett légiósok minőségét nem ismerjük és ami kérdést tavaly is feszegettünk, abba sem látunk bele kívülről, hogy egyéb kötelezettségei mellett a teljes szezont tudja-e vállalni Barnai Judie.
Ha meg kell tippelni, hogy ki lesz az utolsó, akkor a BKG-t nevezném meg. Nem tudom, hogy Darazsak kiesésével hol nyílhat esélye a győzelemre. Ettől függetlenül a DKKA-nak sem lesz egyszerű a második A-csoportos év, talán nehezebb is, mint az első. Ahogy Holcz Rebinél és Szerencsés Tamival hazabeszéltem, úgy Dávid Mia kapcsán is kíváncsi vagyok, hogy tudja-e tovább kamatoztatni a 3×3-as munkát. Szépen fejlődött tavaly és extra szezonja volt nyáron. A felkészülés alatt a DKKA kerete nem volt teljes, mindig más felállásban játszottak és emiatt nehéz megítélni az erejüket. Gáll Tamás vezetőedzői visszatérésével komoly rutint kaptak a kispadon, ez hozhat pluszt impulzust.”
Összegzés
„Ha ki kellene választani két olyan csapatot, aki tudna meglepetést okozni a nála előrébb rangsoroltaknál, akkor lentről ez a DKKA lenne, középről felfele pedig a Szekszárd. Az élcsoportot nézve engem nagyon meglepne, ha végül nem a DVTK nyerné a bajnokságot. Ha nem is veretlenül, de nekik az új szezonban ezt illene behúzni. Erre a mondatra most Sopronban és Pécsett biztosan felkapták a fejüket, de erre szükség is van. Érdeke a magyar női kosárlabdának, hogy felkapják a fejüket. Olyan helyzetben vagyunk, hogy muszáj: legalább három csapat kiélezett versenyt fusson a bajnoki címért.”
