:
:
A BEAC Újbuda hivatalos honlapja egy részletes összeállítást közölt a klub kötelékébe tartozó ELTE Fortis egyetemi csapatról. Az alábbiakban ez olvasható.
Fotó: ELTE-BEAC Újbuda/Girgász Péter
Forrás: ELTE-BEAC Újbuda hivatalos honlap
Épp csak lemaradt a legjobb négyrõl az idei MEFOB küzdelmeiben az ELTE-BEAC nõi csapata, miközben a 3×3-as mezõnyben, Szombathelyen szépen csillogó bronzérmet szereztek a lányok. Az évad tapasztalatairól, a további elõrelépés lehetõségeirõl az egyetemi csapat mellett az amatõr nemzeti bajnokságban szereplõ ELTE Fortis együttesét is irányító dr. Gyarmati Istvánnal beszélgettünk
„Kicsit visszakanyarodnék az elõzményekhez. Én mindig nõi egyetemi csapatot irányítottam, szívügyem az egyetemi sport. A korábbi Államigazgatási Fõiskolán, majd a jogutód Nemzeti Közszolgálati Egyetemen dolgoztam edzõként, azonban a képzés jellegébõl kiindulva az NKE-n viszont egyre inkább akadályokba ütköztem, hiszen egyre kevesebb lány választotta az ottani képzéseket. Három éve, egy edzõtovábbképzõn találkoztam Szabari Jánossal, és amikor vázoltam neki az aktuális helyzetemet, áthívott a BEAC-ba, hogy vegyem át az itteni nõi egyetemi csapatot.”
Az elmúlt három évben sokat alakult a mezõny az egyetemi csapatok között is, egyre élesedik a verseny. „2011 óta zajlanak a MEFOB küzdelmei a jelenlegi rendszerben. Egyértelmûvé vált, hogy aki eredményesen akar szerepelni az egyetemi versengésben, annak szüksége van egy jó ANB-ben szereplõ csapatra. Sõt, azt mondom, most már annak, aki a négybe szeretne jutni, az amatõr bajnokság Piros csoportjában kell szerepelnie, vagy ott játszó játékosokból kell a csapatát verbuválnia.”
Jelen pillanatban az elsõsorban egyetemi hallgatókra épülõ ELTE Fortis csapatunk adja a MEFOB csapat gerincét, de nem kizárólag az itteni játékosok adják az egyetemi együttest.
„A MEFOB-on az adott felsõoktatási intézmény hallgatói, középiskolás diákok (maximum két fõ mérkõzésenként – a szerk.), illetve olyan felsõoktatási intézmények hallgatói szerepelhetnek, melyek csapata nem indult a bajnokságban (szintén max. két fõ mérkõzésenként – a szerk.).
Az világosan látszott, hogy kell egy olyan állandó versenyzési, edzési lehetõséggel rendelkezõ csapat, amely az ANB-ben indul és amely lehetõség szerint a gerincét adja a MEFOB-on induló együttesnek. Ide tudnak csatlakozni az egyetemi csapat játékosai, és mivel így van állandó edzéslehetõség, könnyebben megoldható az összetartások, közös edzések megszervezése is a másik klubokban szerepelõ játékosokkal. Nem titkolt cél volt az is, hogy versenyzési lehetõséget adjunk a junior korból kiöregedett, de még középiskolás játékosaink részére, hiszen az U18-at elhagyó legtöbb játékosunknak legalább egy, de sokaknak még két év van hátra a középiskolai tanulmányaiból.
Tavaly ezért indítottuk el az ELTE Fortist, ami lehetõvé tette az elõrelépéshez szükséges emelt edzésszámot, továbbá versenyzési lehetõséget biztosított az ANB-ben. Itt ugyan sokat bukdácsoltunk, de cserében elõreléptünk a MEFOB-ban az indulás évéhez képest, amikor heti egy, szerdai, amolyan csapatépítõ összetartásunk volt csupán.
Az emelt edzésszám rögtön meg is látszott az eredményességen, hiszen az elsõ évvel ellentétben második évünkben bejutottunk a legjobb nyolc közé. Itt viszont a TF jött velünk szembe, akik ellen az elsõ meccsen még voltak jó periódusaink, de a visszavágón egyértelmûen fölénk kerekedtek. Idénre már megvolt a bázis, amire építhettünk, ez sokat jelentett. Bár elrontottuk az alapszakaszt, a nyolc közé jutásunk nem volt veszélyben, viszont összekerültünk a Közgázzal. Az elsõ meccsen élni tudtunk azzal, hogy a Közgáz tartalékos felállásban állt ki, a visszavágón viszont nagyon elrontottuk az utolsó öt percet, így minimális különbséggel, de végül kiestünk. Ez az ötödik hely viszont ismereteim szerintígy is a legjobb eredményünk, amióta új rendszerben bonyolítják a MEFOB küzdelmeit.”
Bár az amatõr bajnokság zöld csoportjában egyelõre nem tud meghatározó szerepet játszani az ELTE Fortis, az világosan látszik, hogy a MEFOB eredményességhez nagyban hozzájárult az ott elvégzett munka. „A Fortis ebben az idényben szerkezeti problémákkal küzdött, magas poszton egyáltalán nem volt megfelelõ játékosunk, továbbá hiányzott a csapatból egy agresszív, ponterõs bedobó. A MEFOB-on ez a probléma Lendér Lilla és Kulcsár Bianka szereplésével megoldódott, és ez a játékban is megmutatkozott, hiszen erõs amatõr csapatok ellen tudtunk jól szerepelni. A Miskolcot, Szegedet (ANB Zöld Csoport IV. helyezett csapata – a szerk.) például oda-vissza legyõztük, de a Piros csoportban szereplõ, késõbbi MEFOB ezüstérmes Debrecen ellen is szoros mérkõzést tudtunk hazai pályán játszani, gyõzelmi eséllyel.”
Ami öt-öt ellen nem sikerült, az a 3×3-as szakágban viszont összejött: ott nem csupán a négybe sikerült bekerülni, de a végén érem is került a lányok nyakába Szombathelyen. „Sikeresen vívtuk meg a két selejtezõt, így sikerült eljutni a döntõig. A négyben kikaptunk a késõbbi gyõztes TF-tõl, így végül a Közgáz csapatával együtt, a B33 szabályoknak megfelelõen, bronzérmesek lettünk. Ebben a szakágban is ez az eddigi legjobb szereplésünk, tavaly a nyolc között búcsúztunk.”
Mindez azért is fontos, mert a bonyolult módszertannak köszönhetõen az idõközben olimpiai sportággá avanzsáló 3×3 kvalifikációjában annak is van jelentõsége, hogy a szakágban hányan és milyen eredménnyel versenyeznek.
És hogy mi a jövõbeni út az egyetemi kosárlabda számára a BEAC berkein belül? Dr. Gyarmati Istvánnak ezzel kapcsolatban is kiforrott elképzelései vannak. „A csapat szereplésével, mûködésével kapcsolatosan több cél is megfogalmazható.
Cél az, hogy az ELTE Fortis egy olyan csapat legyen, amelyben együtt játszik a teljes MEFOB csapatunk, szerepelve az ANB-ben és az egyéb bajnokságokban. Látni kell ugyanis, hogy a jelenlegi mezõny élcsapatai (TFSE, DEAC, Gyõr) olyan összeszokott csapatok, amelyeket nem nagyon lehet úgy megverni, ha ellenük nem egy összeszokott, erõs bajnokságban lévõ csapat szerepel. Ezért lenne jó egy-két éven belül feljutni az amatõr bajnokság erõsebb csoportjába, annak érdekében is, hogy amatõr szinten meghatározó, olyan játékosokat, akik egyébként ELTE hallgatók is, a csapathoz tudjunk igazolni. Ez egy komoly cél elõttünk, viszont tisztán látjuk, hogy nehéz helyzetben vagyunk. Egyrészt mi tisztán utánpótlás csapattal vesszük fel a versenyt a sokszor rutinos játékosokat foglalkoztató ellenfelekkel szemben, és pont emiatt nehéz megtartani azokat a játékosainkat, akiket piros csoportos csapatok hívnak.
Hiszek abban is, hogy lehetséges oldalágról bekerülni az NB1/A csoportos csapat keretébe. Tény, hogy ez nem túl gyakori, de láttunk már erre példát. Tehát cél az is, hogy úgy dolgozzunk, hogy felkeltsük az A csoportos csapat szakvezetésének figyelmét.
Az is cél, hogy utánpótlás játékosaink számára a junior bajnokság lezárultát követõen is rendszeres, minõségi játéklehetõséget biztosításunk az amatõr bajnokságban, azzal a reménnyel, hogy közülük sokan választják majd az ELTE-t a felvételik során. Ennek érdekében például az elmúlt idényben – hagyományteremtõ céllal – felvételi tájékoztatót is tartottunk az érintett játékosoknak. Itt szeretném egyébként kiemelni és megköszönni Vajda Anna és Mocsai László közremûködését, akik minden eszközzel támogattak abban, hogy a junior korosztályból kiöregedõ játékosaik a Fortisban folytassák pályafutásukat.
Utánpótlás tekintetében egyébként azt gondolom, nem állunk rosszul, a juniorjaink országos hetedikek lettek. A kadettok éve most talán nem sikerült olyan jól, de egy keményen dolgozó kis csapat, így azt gondolom, hogy még fogunk hallani róluk, meglesz az eredménye a sok munkának. És persze ne feledkezzünk meg a serdülõk gyönyörû ezüstérmérõl. Szóval van bõven potenciál.
Hála istennek, a felvételik során sokan választják a kosarasok közül az ELTE-t , így reményeink szerint innen is számíthatunk a csapat erõsödésére.
Összességében, ha évente-kétévente egy-két játékos be tud kerülni az Nb1-es csapatba, a többiek pedig a mi kötelékünkben diplomát tudnak szerezni és közben kosaraznak még pár évig, akkor szerintem megtettük azt, ami kvázi egyetemi, félprofi klubként a küldetésünk.”
