A BEAC szezonelőzetese Balogh Judittal
:
:
A közelmúltban mutatta be keretét a 2019/2020-as szezonra az ELTE-BEAC Újbuda. A klub minap Balogh Judit vezetőedzővel is közzétett egy interjút, melyben megismerhetjük a terveket, a csapatépítéssel és felkészülési mérkőzésekkel kapcsolatos döntések hátterét.
Fotó: ELTE-BEAC Újbuda/Girgász Péter
Forrás: ELTE-BEAC Újbuda
Bár azt mondja, az idei bajnokságnak sem mi vagyunk az esélyesei, bízik benne, hogy 15 év után az idei szezonban végre sikerül egy nagyobb skalpot is begyűjteni. Idő kell még ahhoz, hogy a valódi arca kialakuljon csapatunknak, de hamarosan elválik, a Hosszú Katinka-i út beválik-e nálunk. A szezonkezdet előtt vezetőedzőnkkel, Balogh Bubuval beszélgettünk
Egy éve azzal ültünk le a nyitóforduló előtt, hogy te sem tudod, mit várj az együttestől. Most hogy áll a helyzet?
Tulajdonképpen most sem látom még reálisan, hogy mire lehetünk képesek. Játszottunk több felkészülési mérkőzést különböző tornákon, de ezek jó része külföldi csapatok ellen volt, a magyar ellenfeleinkről nincs valós képünk, csupán a Sió Kupán találkoztunk hazai együttesekkel. Így ebben a pillanatban hasonló a helyzet, mint egy éve ilyenkor. Menetközben nyilván tisztul majd a kép, a kereteket ismerjük, de ezek csupán nevek – hogy ki mit mutat a pályán, azt majd az első fordulókat követően látjuk valójában.
Idén merőben más utat jártunk a szezon előtt abban a tekintetben, hogy sok felkészülési tornán vettünk részt. Mi volt az oka a koncepcióváltásnak?
Igazából elkezdtünk nézelődni, hogy milyen lehetőségek vannak, aztán egy idő után jöttek a meghívások. Persze felmerült, hogy túl erősek nekünk az ellenfelek, de annak nem lett volna értelme, hogy nálunk alacsonyabban kvalifikált csapatok ellen játsszunk. Így azért reálisabb képet kaphattunk a csapatról. Úgy is mondhatnám, most kipróbáljuk Hosszú Katinka módszerét, és versenyzésből megyünk bele az idénybe – meglátjuk, ez hova vezet, mi is kíváncsian várjuk az eredményt.
Első ránézésre hogy látod, milyenek az erőviszonyok az idei bajnokságban?
Azt gondolom, hogy sok tekintetben nem változott a képlet. Az első négy csapat most is kiemelkedik a mezőnyből, és nagyjából az első hét csapat az, amelyik olyan lehetőségeket tudhat a magáénak, ami a mögöttük lévő öt együttesnek már nem áll rendelkezésére. Meglepetések persze mindig vannak, de azt azért bizton mondhatom, idén sem mi leszünk a bajnokok.
Pedig milyen szép ajándék lenne, így, a bajnoki aranyérmünk 30. évfordulójára…
Hát, lehet, hogy ahhoz meg kell érnünk az 50. évfordulót is, hogy újra bajnoki címet ünnepelhessünk. Én azt mondom, ha idén, 15 év után, mióta én itt vagyok, el tudnánk kapni egy magasabban jegyzett csapatot, az már emlékezetessé tehetné az évadot.
Vagy esetleg az, hogy ha idén a Play szakaszok közül a végén nem az „Out”-ban, hanem az „Off”-ban lennénk érdekeltek. Látsz erre reális esélyt?
Tulajdonképpen tavaly sem jártunk ettől messze, ha úgy nézzük, nagyban egy szerencsétlenül jött sérülés miatt maradtunk le a legjobb nyolcról. Nehéz ilyenkor még bármit is mondani, most vagyunk az út elején, az idény hosszú, lesznek benne hullámhegyek és hullámvölgyek mindenkinél, kérdés, hogy kinek, mikor jön ez el, hozzánk viszonyítva, és persze nem látjuk még az idény közbeni erősítéseket sem. Most azt mondom, az első hét csapatot valószínűleg az utolsó öt nem fogja tudni megelőzni, de hogy ebben az ötösben ki hogyan végez, most még korai lenne megjósolni. De hogy visszatérjek a kérdésre, igen, elképzelhetőnek tartom, hogy idén sikerülhet odaérni a Play Off-ba.
Ezen a hosszú úton most megint egy jelentősen átalakult csapattal indulunk el.
Ahogy minden évben. A nagycsapatok előnye az, hogy képesek megtartani a játékosaikat – gondoljunk csak a Sopron, a Diósgyőr vagy a Szekszárd példájára. Mi más helyzetben vagyunk, amint nálunk kitűnik valaki, már évközben megkeresik, szerződtetik a következő évadra, mi pedig kezdjük elölről az építkezést. A már befutott játékosok nyilván nem hozzánk jönnek játszani, töredék pénzért. Így marad az, hogy évről évre szinte új csapattal vágunk neki az idénynek, idén ráadásul még a tavalyinál is fiatalabb a keretünk. Lehet ebből is jól építkezni, ahogy a sok zöldségből is jó levest főzni – maximum nem kapsz rá Michelin csillagot a végén.
Valóban, hiszen a magyarok közül mindössze hárman nem játszhatnak az amatőr bajnokságban.
Sőt, a légiósaink közül is csak egy „túlkoros” van. A fiatalság magával hozza a rutintalanságot is, különösen, hogy a legtöbben ugye gyengébb csapatokból jönnek, nekik még tanulniuk, szokniuk kell az élvonal ritmusát, erősségét. Kapni fognak pofonokat, szembesülni fognak vele, hogy a bab bizony nem hús, és menet közben derül ki, hogy ki hogyan tud majd építkezni ezekből a helyzetekből. Ez nyilvánvalóan meg fogja határozni a szezonunkat.
Idén is szerződtettünk légiósokat, immár második éve. Mennyivel tudtatok más szemmel keresni most, a tavalyi év tapasztalataival a hátatok mögött?
A mi lehetőségeinket elsősorban az anyagiak határozzák meg. Volt olyan légiós, akinek tettünk mi is ajánlatot, de választ sem kaptunk, aztán feltűnt másik hazai csapatban – nyilván az általunk ajánlott fizetés többszöröséért. Vagyis a lehetőségeinknek ezúttal is a pénztárcánk szab határt. Igyekeztünk olyan légiósokat szerződtetni, akik a csapattal együtt tudnak fejlődni, és akkor közösen jó szezonunk lehet.
Az is újdonság, hogy idén nagyon széles kerettel vágunk neki a bajnokságban, összesen 17-en tagjai a felnőtt keretnek. Teremt ez egy egészéges versenyhelyzetet a lányok között?
Őszintén remélem, hogy igen. De az, hogy sokan vagyunk, önmagában semmit nem jelent. Egyrészt nagyon ritka az, hogy mindenkivel tudok számolni – most is éppen megleszünk 12-en a holnapi meccsre, ilyen-olyan problémák miatt. Másrészt lehet szűk rotációval is eredményesnek lenni, ahogy láttuk például éveken át a Zalaegerszegnél, tehát nem ez a döntő.
A tavalyi év nagyon szépen zárult, akkor azt mondtad, az lenne az igazán szép, ha a veretlenségi sorozatunk csak idén szakadna meg.
Hát, idén meg fog, ez biztos. Hagyományosan nem játszunk jól a szezon elején, pont a sok új játékos és a rutintalanság miatt, és ez valószínűleg idén sem lesz másként. Azért az nagyon jó lenne, ha ebben a szezonban hamarabb állna össze a játékunk, mint tavaly, és nem csak az utolsó szakaszban tudnánk jó, szoros és nem utolsósorban, győztes meccseket játszani.
A szezon kezdetét az is nehezíti, hogy hazai pályánk ugye már hosszú ideje nincs, de az itthoni meccseinkre kibérelt Gabányi Sportcsarnokban parketta-felújítási munkák zajlanak, vélhetően november végéig. Ez mekkora hátrányt jelent?
Nem először vagyunk ebben a helyzetben, hiszen két éve, amikor a ráépítés zajlott, akkor sem tudtunk egy darabig ott játszani. Nézzük a pozitív oldalát, mire leesik a hó, már itthon leszünk, nem kell azon izgulni, hogy gond nélkül eljutunk-e mondjuk egy vidéki helyszínre. Én azt remélem, hogy mire a Gabányi elkészül, mi is előrébb járunk majd a csapatépítésben, és jó meccseket fogunk játszani hazai közönség előtt.
