A Carolo Basket csapatával vív bronzcsatát a Szekszárd
:
:
Vasárnap 16 óra 30 perctől rendezik az Atomerőmű KSC Szekszárd és a Carolo Basket bronzcsatáját az Európa Kupa négyes döntője alkalmával.
Az elődöntőről, illetve a bronzmérkőzéssel kapcsolatos várakozásairól részletesen nyilatkozott lapunknak Zseljko Djokics vezetőedző. Ezen összeállításunk IDE KATTINTVA olvasható.
Mint ismert, a pénteki elődöntők alkalmával az Atomerőmű KSC Szekszárd 63-58-ra maradt alul a Reyer Veneziával szemben, míg a másik ágon a Carolo Basket 80-68-as vereséget szenvedett a Valenciától. Nagyjából mindkét pénteki mérkőzés azt a képet festette, amit előzetesen is várni lehetett. A Szekszárd és a Velence között egy kemény, küzdős meccs kerekedett, míg a Valencia a spanyol kosárlabdára jellemző játékkal, határozott védekezéssel, labdaszerzésekkel, azokból indításokkal, gyors játékkal hamar nagy előnyt épített fel. A Carolo dicsérete, hogy nem csak szépíteni tudott, de 8 pontos hátránynál volt labdája, hogy nyílttá tegyék az összecsapást.
A Reyer Venezia és a Szekszárd mérkőzésén az olaszok 36%-kal (21/58), míg a KSC 31%-kal (22/71) dobott mezőnyből. A lepattanócsatát 42-40-re nyerte a magyar csapat. Ebből a támadólepattanókban mutatkozó nagyobb fölényt (14-8) kell kiemelni és a második esélyből elért 16 pontot. Több szerzett labdája (9-6), gólpassza (11-14) és kevesebb eladott labdája (17-15) volt a Szekszárdnak. Ugyanakkor az olaszok 26 indításos pontot szereztek, míg a mieink mindössze 11-et. Ezen indításos pontok jó része annál a 21-4-es futásnál érkezett, amikor 15-5 után 26-19-re fordított Reyer. Ez volt az egyik kulcspillanata a meccsnek, mert innentől jórészt abban a mederben haladt a találkozó, ami inkább a riválisnak kedvezett. A következő 27 perc 37-37 lett. Amíg a szekszárdi keretből végül hárman (DeWanna Bonner, Erica McCall, Sara Krnjic) is 30% alatt maradtak mezőnyből, addig az olaszoknál csak Gintare Petronyte. A sorsdöntő pillanatokban a rivális bizonyult eredményesebbnek.
Fotó: Tóth Zsombor
A saját elődöntőjére a Carolo is hasonlóan vegyes érzésekkel tekinthetett. Nyilvánvalóan nem tudták megvalósítani azt, amivel készültek. Azzal, hogy az első percekben a Valencia játéka érvényesült, gyakorlatilag el is dőlt a mérkőzés. Ami viszont az erejüket mutatja, az az a 15-20 perces időszak, amikor 20 pontot lefaragtak a hátrányukból. Ekkor már a lepattanócsatában kiegyenlített lett a játék és helyenként fölénybe is kerültek. A második esélyből szerzett pontjaik ezt jól mutatják. Ráadásul mindössze 11 eladott labdával zártak, melyek egy része a kritikus első 15 percben született. A külső sorban a fiatal Tima Pouye lépett fel vezérré, 16 pontot szerzett, ami a szezoncsúcsa. Mellette a 11 pontos Evelyn Akhator és a 10 egységig jutó Endy Miyem bizonyult eredményesnek magas posztokról.
Az eddigi hat Európa Kupa meccs alapján az összehasonlító statisztikát nézve a mezőnyszázalékban (43% – 45%), szerzett labdákban (9-10) és a padról érkező pontok átlagában (16.8 – 24.3) francia fölény mutatkozik. Lepattanókban (45-36), második esélyből (16.3 – 11.2) és festékből (34 – 28) szerzett pontokban szekszárdi fölény látható. A gólpasszokban, az eladott labdákban, a gyorsindításos pontokban döntő különbség szinte alig rajzolódik ki.
A Carolo Basket együttesét a bemutatónkban egy klasszikus Európa Kupás francia középcsapatként jellemeztük, jól szervezett rendszerrel, atletikus játékosokkal. Nagy erősségük a bő és rutinos keret, illetve az, hogy magas posztokra is több minőségi igazolást hoztak be. Kulcsfontosságú lesz, hogy melyik fél tud jobban felpörögni és sikerül-e a Szekszárdnak a Valenciához hasonlóan élét venni a rivális eredményes játékának festékből. Nagy jelentőségük lesz az elődöntők tapasztalatai alapján a szerzett labdáknak és az indításos pontoknak. A legfontosabb azonban nem a számokban, hanem a fejekben keresendő. A bronzmeccsekre jellemző speciális lélektantól ugyanis nem lehet eltekinteni. Ebben a helyzetben mindkét klub számára siker lenne az érem és biztosak lehetünk benne, hogy ennek megfelelően a játékosok hitével sem lesz probléma.
Fotó: Tóth Zsombor
