A cél, hogy a legjobbat adjuk a játékosoknak – interjú Gáspár Dáviddal

Szombaton a TFSE-MTK otthonában megkezdi a 2023/2024-es bajnoki szereplését a Sopron Basket. A csapat előtt álló kihívásokról, a napi munka átalakulásáról, a megváltozott fókuszokról Gáspár Dávid vezetőedzővel ültünk le egy hosszabb beszélgetésre.

Utoljára a brnói torna előtt nyilatkoztál bővebben a felkészülésről. Folytassuk innen. Hogy értékeled az elmúlt hetek munkáját?

Sokat tudtunk a brnói torna után is edzeni, a különbség annyi volt, hogy más összeállításban. Kiderült, hogy Jelena Brooks-nak egy beavatkozásra van szüksége, így a magas emberek addig is hiányos létszáma tovább csökkent. Mondani sem kell, hogy az edzések és a játék minőségét ez befolyásolta, ami hátráltató tényező volt.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az edzések száma vagy jellege változott volna, de a terveinket több szempontból felülírta. Példának említhetném, hogy miközben szeretnénk Sitku Zsuzsival hármas-négyes poszton gondolkozni, most a felkészülés alatt négyes-ötös poszton kellett szerepelnie. Ugyanez igaz Varga Alízra vagy éppen Janzsó Alíz lépett be a rotációba olyan szinten, amit nem terveztünk még az elején.

Az örömteli volt, hogy az edzésmunkába aktívan, jó energiával és kiváló hozzáállással szálltak be a fiatalok. Időközben lett egy érkezőnk is, Jovana Jevtovic személyében Szerbiából egy fiatal tehetség csatlakozott hozzánk. Megoldottuk ezeket a heteket, de nem tagadom, hogy Jeca hiánya, illetve az a tény, hogy Fegyverneky Zsófinak, Yvonne Turnernek és Papp Diának is kellett edzéseket, meccset kihagynia, kihatással volt a munkára. Soha nem jó, ha vannak hiányzók, de felkészülési időszakról beszélünk, így talán jobb, hogy ezek a problémák még most jöttek elő.

Idén nem lép ki a csapat a nemzetközi porondra, ami azt jelenti, hogy 2024. március 23-ig 18 darab bajnoki alapszakasz mérkőzés, illetve szerepléstől függően 1-3 Magyar Kupa találkozó vár rátok. Ilyen kisebb meccsterhelés mellett miként változik az edzésmunka? Mi az, ami korábban nem fért bele és most belefér? Egyáltalán mire kell figyelni ebben a helyzetben?

Azzal nem mondok sok újdonságot, hogy jóval több idő jut edzésmunkára. Beleértve a gyógytornát, az egyéni képzéseket, a kondicionális edzéseket. Ilyen szempontból úgy fogalmaznék, hogy az egyénekre jut több idő, nagyobb fókusz. A csapatedzések alkalmával többféle gyakorlatot tudunk majd végrehajtani. A heti egy mérkőzés azt jelenti, hogy a munkahét első felében is tudunk más intenzitású foglalkozásokat tartani, ami korábban nem minden hétre volt jellemző.

A keretben nyolc fiatal játékos szerepel. Ha lenne ilyen, az U18-as szabálynak is meg tudnánk felelni. A menedzselésük komoly tervezést igényel, hiszen kimondott cél, hogy a saját korosztályukba visszaengedjük őket játszani, miközben az U23-as és a felnőtt csapatban is szerepet kapnak. Ennek összehangolása az adott hét mérkőzéseinek és a tervezett edzésmunkának a figyelembe vételével, kétszer komplexebbé teszi a munka megszervezését, kivitelezését.

Bele lehet kerülni egy olyan szituációba: hirtelen annyi mindenre nyílik lehetőség, de közben olyan sok mindenre kell figyelni, hogy „túltervezitek” a munkát?

Ilyen összetételű csapat Sopronban az elmúlt években nem volt és ahogy a szezon zajlik, akkor fogunk mi is választ kapni a munkaszervezéssel kapcsolatos kérdésekre. Az előre tervezés szükséges, mert fontos látni, hogy itt a felnőtt csapat stábjának keze alatt egy U18-as és egy U23-as együttes magja is szerepel, funkciónál. Muszáj előre gondolkozni, hogy ezen játékosok közül hányan fognak részt venni a mérkőzéseken, miként számítunk rájuk.

Gondoljunk bele abba, hogy van egy U18-as, U23-as és egy felnőtt mérkőzés az adott héten. Természetesen szeretne az U18-as gárda is együtt készülni, hogy a legjobb teljesítményt adja le. Ezt el lehet mondani, hogy U23-ra és a felnőttre is. Óriási az átfedés és emiatt alaposan át kell beszélni, hogy kik hol fognak szerepelni. Előfordulhat, hogy két csapatban is. Egyikben nagyobb szerepkörrel, a másikban kisebbel. Nagyon pontosan le kell tisztázni, hogy ki, mikor, hol edz és ez csak egy apró szegmense a munkánknak.

Amiket felsoroltam, az nem azt jelenti, hogy mi túl akarunk gondolni bármit is, de az előbbieket figyelembe véve talán jól érthető, hogy miért összetett a feladatunk. Azért nem tudom megadni azt a választ, hogy hosszú távon milyen kihatással lesz az adott csapat játékminőségére, eredményességére, mennyire lesz a játékosoknak megterhelő, miként funkcionálnak ebben a rendszerben, mert ilyen modell még nem működött korábban. Nekünk is meg kell élni ezekben a hetekben ezeket a helyzeteket. Igyekszünk a legoptimálisabb megoldást megtalálni az adott ciklusra.

Nyilván nem látunk a lányok fejébe, de a csapaton belüli interakciókból, a játékosok viselkedéséből hogy ítéled meg, mi a dominánsabb a fiatalok között: az „életünk lehetőségét kaptuk” vagy a „jaj, el ne rontsuk” érzés?

Inkább az első! Nem mondom, hogy nem látok olyan interakciókat, hogy van egyfajta megfelelési kényszer, de ez szerintem teljesen normális. Ez számunkra arra ad jelet, hogy akik velünk dolgoznak, ők a legjobban meg szeretnének felelni az edzők és a csapat elvárásainak. Itt a mentális oldalra érdemes igazán figyelni, hogy csak azért, mert egy U18-as játékos valamit edzésen vagy mérkőzésen nem tud végrehajtani, az ne szegje kedvét.

Igyekszünk megtartani az egyensúlyt, hogy az önbizalom, a sikerélmény jöjjön a fiataloknak hétről hétre. Bízunk benne, ahogy az edzéseken fejlődnek és egyre jobb játékos válik belőlük, egyre jobban végre tudják hajtani a kiszabott feladatokat és az ad nekik kellő önbizalmat. Saját korosztályukban pedig tudják kamatoztatni azt, amit a felnőttekkel feltöltött edzések alkalmával megtanultak.

A fiatal játékosaink hozzáállása csillagos ötös. Nyilvánvaló, hogy kiemelt felelősség őket terelgetni, mert valahol azt is meg kell tanulni, hogyan kell profi mód edzeni, élni a mindennapokat, de ez egy természetes folyamat. Emellett ők középiskolás lányok, akiknek az iskola berkein belül is van életük és fontosnak tartjuk, hogy ott is teljesíteni tudjanak. Én azt szoktam mondani, hogy a legfontosabb: a nap végén boldog emberek legyenek! Ezt az egyensúlyt igyekszünk jól megtalálni.

Érdemes látni, hogy amikor egy profi csapatról és rutinos játékosokról beszélünk, akkor pontosan tudja mindegyik szereplő, hogy leszerződünk egy munkára. Mindenki próbálja a saját részét a legjobb tudása szerint teljesíteni és ennek a végén lesz egy pályán elért eredménye. A fiataloknál nem erről szól a történet, hanem ők ebbe most kóstolnak bele. A profivá válás útjára léptek. Ez teszi igazán komplexé a munkánkat és igényel sok odafigyelést.

Fontosnak tartom, hogy egy nagy stáb komplexen együtt tudjon működni. Összedolgoznak az U18-as és az U23-as csapat vezetőedzői. Bekapcsolódik a munkába a sportakadémia erőnléti edzője. Muszáj felügyelni a lányok útját, egyengetni a fejlődésüket, mert a cél, hogy a legjobbat adjuk nekik.

Sokat dolgoztál azon a nyáron, hogy megfelelj ennek a feladatnak? Elsősorban egy profi oldalról érkező szakember vagy.

Sokat gondolkoztam ezen és beszélgettünk erről a stábtagokkal is. Mielőtt a nyári pihenési időszak megindult volna, már több egyeztetésre került sor. Kialakult egy koncepció, hogy ez a munka miként működjön.

Nagyon hasznosnak ítélem meg, hogy az FECC coaching programnak a résztvevője lehetek. Itt az utánpótlás-nevelés, a fiatal játékosok képzése van fókuszban, nem pedig a profi kosárlabda. Jónak gondolom, hogy az életemben éppen ebben az időszakban talált meg ez a lehetőség.

Hogy a kérdésedre röviden válaszoljak: úgy érzem, hogy sikerült felkészülni erre, de azt, hogy van ebben tapasztalatom, nem állíthatom, mert ilyen típusú csapattal még nem dolgoztam.

Rátérve a szombaton kezdődő bajnokságra, mik lehetnek az induló soproni keret erősségei?

Bízom benne az eddigi mérkőzések alapján, hogy a fiatalos energia és az agresszivitás mindenképpen az erősségeink közé fog tartozni. Szeretnénk lendületes kosárlabdát játszani, de a bevezetőben említett szerkezetbeli problémák jelen pillanatban adottak és ez egyértelműen befolyásolja a mozgásterünket, komolyan hatással lehet a mérkőzéseink kimenetelére. Nyilván, ha tudunk bővülni Határ Bernadett visszatérésével, Jelena Brooks felépülésével, akkor ők komoly erősségei lesznek a csapatnak, de erről jelen pillanatban még nem tudunk beszélni.

Csapatszinten szeretném, hogy jól működjünk és összetartóak legyünk. Azt várom, hogy mivel rengeteg hiányossággal küzdünk, így maga a csapat együtt funkcionálva próbálja meg a lehető legtöbbet kihozni az adott mérkőzésből. Egy példát említve erre: ott vannak a lepattanók. Óriási energiákat kell mozgósítani, hogy ténylegesen mindenki kizárjon és agresszívan menjen a lepattanókért. Ha ezt mind megtettük, de a fejünk fölül mégis leszedik a lepattanót, akkor arra nem tudunk mit mondani, mert nincs ott a súly, nincs ott a magasság, de addig a feladatot el kell végezni és ebből nem szeretnénk engedni.

Az eredményesség kérdése elkerülhetetlenül a fókuszba fog kerülni a következő hetekben. A rutinosabb játékosokkal kell erről beszélni? Fel lehet készülni arra, hogy a közönség felé ezt a szituációt hogyan lehet kezelni?

Beszélgetésünk egy pontján a „túltervezés” szót használtad, én pedig most a „túlmagyarázást” hoznám be. Nem szeretnék az előre magyarázkodás hibájába esni, mert ez nem konstruktív a közösség számára.

Sokkal inkább úgy gondolkozok, hogy minden edzésen, minden nap a maximumot hozzuk ki magunkból és picivel jobbak legyünk, mint előtte voltunk. Egyénileg és csapatszinten is. A mérkőzéseken sem más a cél, mint az, hogy amit tanultunk, az megvalósuljon. A játékosok magukból hozzák ki a maximumot és törekedjenek arra, hogy a tudásukhoz mérten a legjobbat adják magukból.

Ha ez megvalósul, akkor a nap végén minden résztvevő belenézhet a tükörbe és azt mondhatja, hogy megtettem mindent. Teljesen új csapat épül. A fiatal játékosok beépítése egy hosszú folyamat. Például kettes-hármas posztra négy fiatal játékosunk van. Már egy vagy két játékosnak a beépítése, kellő játékidő és kellő hibalehetőség biztosítása, komoly kihívás és jelenleg négy játékossal zajlik ez a munka. Most csak egy területet említettem, de az összes többi poszton is sorolhatnánk ezeket.

A felnőtt, rutinosabb játékosok abszolút támogatóan lépnek fel. Kritikusak, de támogatóak. Tisztában vannak a feladatukkal és az ezzel járó felelőséggel. A játékosokra, stábtagokra, mindenkire igaz a klubnál, hogy számtalan pozitívum van azon az úton, amin elindultunk és megéri a befektetett munka!