Hirdetés
Magyarország

A Csata csapatkapitányának jól esik a felé érkező bizalom



:

:

Fotó: Szilágyi Dénes

Hirdetés

Horváth Bernadettel készített hosszabb interjút a Ludovika-FCSM Csata hivatalos honlapja. Betti írott és videós formában beszélt eddigi életútjáról, a csapatkapitánysággal járó felelősségről, valamint arról a bizonyos „IGEN”-ről is.

Videó:

Petz Gábor Olivér interjúja

Nem várt, örömteli fordulatot hozott a közelmúltban a horvátországi nyaralásod.

Így van, menyasszonyként tértem haza. A párommal iszonyatosan boldogok vagyunk, hiszen egy újabb mérföldkőhöz értünk. Pulában töltöttünk néhány napot, a gyönyörű tengerparton sétáltunk, aztán Balázs egyszer csak letérdelt és feltette a kérdést. Természetesen óriási örömmel mondtam neki egy hatalmas igent.

A Csata-család nevében mondhatom, hogy legyetek nagyon boldogok! Nyilván ez volt számotokra a nyár leggyönyörűbb pillanata. Gondolom, azért sportolásból is jutott a meccs nélküli hónapokra. 

Két héttel a szezon vége után mentem a válogatott összetartására. Sajnos a bokám miatt az edzéseken nem tudtam részt venni, így főként gyógytornára és kezelésekre jártam. Onnantól, hogy hazajöttem, 5-6 nap kondiedzés van napirenden, egy-egy nyári csapatedzéssel színezve a munkát. Szeretném visszahozni magamat a korábbi erőnléti szintemre. Kosárlabdát eddig keveset fogtam (azért a videóból kiderül, hogy Betti még palánknak háttal sem felejtett el dobni – a szerk.), a Csata DSE nyári táborában játszhattam egy jót a gyerekekkel. Aztán jött az a bizonyos pulai nyaralás. Az alapozás majd augusztus elején indul.

Mit teszel az edzéseken kívül, hogy még jobb állapotban várd az őszt?

A koronavírus és a sérülésem miatt otthon töltött idő negatív hatásai nálam is jelentkeztek; sajnos nem úsztam meg plusz kilók nélkül, így a konditeremben most ez is extra feladatot jelent. Viszont az étkezés is legalább ilyen fontos, így bármennyire is nehéz, meg kell állnom a nassolást. A „csokikázás” megállításában egyébként a páromnak is nagy szerepe van. (mosolyog) Természetesen az alapozásra száz százalékosan szeretnék megérkezni.

Hogy látod: milyen fejlődésen ment keresztül klubunk az elmúlt években?

Már az első A-csoportos évünkben is lépést tudtunk tartani a mezőnnyel. Ugye, akkor az volt a cél, hogy elkerüljük a play-outot, ehhez képest pedig Magyar Kupát játszhattunk és bekerültünk a rájátszásba is. Az ezt követő szezont egyszerűen imádtam. A csapat, a stáb, mindenki rengeteget dolgozott. Nagyon sajnáltam, hogy a koronavírus miatt nem tudtuk befejezni a bajnokságot. A harmadik évből pedig mindent kihoztunk, amit a lehetőségeink engedtek. Nagyon jó kis csapatunk lett és remekül hangzik az is, hogy 0-1-ről fordítottunk a rájátszás második és harmadik körében is, elérve a nemzetközi kupaszereplés lehetőségét.

Ráadásul a második és a harmadik évünkben csapatkapitányként vetted ki a részed a menetelésekből. Mit jelent számodra a képzeletbeli karszalag?

Nagy-Bujdosó Nóri után megtisztelő volt megörökölni ezt a tisztséget. A csapat és a stáb részéről ugyancsak megtisztelő a bizalom felém. Jár bőven plusz feladatokkal, de szeretem ezt csinálni. Úgy érzem, mindenki mögöttem áll, ami azért megkönnyíti az ezzel járó teendők elvégzését. Egyfajta híd vagyok a csapat és a stáb között. Ha bármilyen kérdés vagy probléma felmerül, akkor ott termek és kommunikálok a két fél között, legyen játékosokat vagy stábot érintő dolog.

Előfordult már, hogy csapatkapitányként vagy idősebb játékosként tettél például szakmai észrevételeket, vagy adtál lelkifröccsöt a társaknak?

Szerintem kifejezetten fontos beszélgetni a fiatalokkal. A pályafutásom korábbi szakaszaiban sajnos volt rá példa, hogy jól esett volna néhány kedves szó vagy egy kis buzdítás, de sajnos nem kaptam meg. Ha valami félresikerül, akkor arról beszélni kell a fiatalokkal, biztosítani kell őket a támogatásunkról. Nyilván ebben nem egyedül nekem van szerepem, de szerencsére a többi felnőtt, a csapathoz képest idősebb játékostól is látok ilyen gesztusokat, nyitottságot.

Fotó: Zomborszki-Takács Gábor

Milyen lemondásokkal jár a profi sportolói életforma számodra?

Ha valaki szereti, amit csinál, akkor nem éli meg lemondásként azokat a dolgokat, amik kimaradtak az életéből. Én leginkább azt emelném ki, hogy kevesebbet találkozhatok a barátaimmal, akik nyilván nem élsportolóként nehezebben élik meg ezt. Meg kell tanulni kezelni ezeket a helyzeteket is. Van, aki az iskolát adja fel a sportért, mert belátja, hogy nem fér bele mind a kettő az életébe.

Érzed a toleranciát a környezeted felől?

Az elején biztosan voltak súrlódások, de a legközelebbi barátaimon maximálisan érzem az elfogadást. Amikor találkozunk, leginkább azt hajtogatják, hogy mennyire büszkék rám, örülnek a sikereimnek. Vannak a környezetemben, akik feltétel nélkül megértik, de vannak olyanok is, akik úgymond hozzászoktak ehhez a szituációhoz.

Mit tanácsolsz azoknak, akiknek az az álmuk, hogy elérjék az élsportolói szintet?

Ha van kitartása és tehetsége az embernek, akkor semmi sem gátolhatja meg, hogy itt kössön ki. Ez a két dolog a legfontosabb.

Hogy látod magadat öt év múlva?

Nőként én is készülök arra az időre, amikor anya lehetek. Szeretnék majd gyermeket néhány éven belül, de a szülés után amilyen gyorsan csak lehet, visszajönnék a pályára. Egyébként minél magasabb szinten akarok játszani, napról napra, évről évre fejlődni és jobb lenni.

Van olyan eredmény, amit kifejezetten szeretnél elérni a Csata színeiben?

Egy magyar bajnoki döntőt azért nagyon jó lenne játszani előbb-utóbb. Ha már itt tartunk, a Magyar Kupában is jó lenne egy kiugró eredmény, mondjuk egy döntő. Persze, ez azért nagyban függhet a sorsolástól is. A nemzetközi színtéren, csak hogy kis lépésben haladjunk, először is jó lenne elérni a csoportkört, aztán onnan még esetleg továbbjutni egy fordulót.

Hirdetés