:
:
Csütörtökön este 20 órától Szekszárdon folytatódik a harmadik mérkõzéssel a bajnoki döntõ párharc. A Sopron Basket 2-0-s elõnnyel rendelkezik, egy újabb gyõzelemmel megszerezné a bajnoki címet.
Sok mindenrõl szólt az elmúlt pár nap a bajnoki döntõ kapcsán. Ez a beharangozónk csak és kizárólag a játék részével foglalkozik a párharcnak. Azzal a játékkal, melyben az elõzetes várakozásokhoz képest lényegesen nagyobb soproni fölény mutatkozott az elsõ két meccsen. Az Euroliga menetelés lendületével szerepelve minden fontos elemben riválisa fölé nõtt a címvédõ. Gyakorlatilag a második találkozó második negyedének egy hullámvölgyét leszámítva végig a Sopron akarata érvényesült a pályán.
Az elõzõekben leírtakat remekül szemlélteti a mezõnymutató, ahol az elsõ meccsen 48 kísérletbõl 25, míg a másodikon 49 kísérletbõl 23 lett sikeres soproni oldalon. Ha ehhez hozzávesszük, hogy mindkét összecsapáson nyerte a lepattanócsatát Roberto Iniguez együttese és az eladott labdák száma 11, illetve 12 volt, akkor remekül kirajzolódik a címvédõ teljesítménye. Ezek ugyanazok a számok, amiket az évad legfontosabb és legjobban sikerült nemzetközi meccsein láttunk. Az nem lehet kérdés, ha ezt pályára tudja tenni a Sopron, akkor a szûkösebb rotáció és az idei tavasz brutális terhelése ellenére óriási favorit.
A Szekszárd szempontjából elsõsorban a támadójáték miatt lehet hiányérzet. Ha azt nézzük, hogy eddig 80 játékperc ment le a döntõbõl, akkor úgy 45-50 percben érvényesülhetett az védekezésben, ami alapja lehet egy sikernek. Ugyanakkor támadásban az elsõ meccsen 58-bõl 19, a másodikon 54-bõl 16 kísérlet lett sikeres. Ennek megfelelõen hiába tudott mindkét találkozón több támadólepattanót szerezni a Szekszárd és hiába volt mindkét alkalommal több szerzett labdája (ez az a két elem, ami az egész évadban meghatározta az eredményes játékát), még igazán szoros végjátékra sem mutatkozott esélye.
Egy évvel ezelõtt hasonló helyzetben lépett pályára saját közönsége elõtt a Szekszárd. Akkor kiválóan kezelte az „életben maradás” terhét. Szinte extázis-közeli állapotban játszva született meg az emlékezetes kétszeri hosszabbításos siker. Idén is az lesz a legnagyobb kérdés, mint a tavalyi hasonló szituáció kapcsán, hogy képes lesz-e egy ilyen extra erõbedobást hozó felfokozott állapotot elõidézni a csapat és a közönség. Ha abból a mederbõl nem tudja kimozdítani a játékot a Szekszárd, amiben az elsõ két meccs haladt, akkor nem lesz gyõzelmi esélye.
A Sopron abból a szempontból jó helyzetben volt az elsõ két találkozón, hogy érkeztek kiemelkedõ egyéni teljesítmények. Az elsõ felvonás alkalmával Jelena Milovanovic remekelt, míg a másodikon Yvonne Turner-tõl jöttek olyan villanások, amivel kisebb megakadások után tovább tudta lendíteni a társait. Szekszárdon akár az Európa Kupában, akár a Magyar Kupa fináléjában akkor születtek az igazán nagy sikerek, amikor a csapatteljesítményben megmutatkozó erények mellett egy-egy klasszis egyéni produkció is megjelent. Jó példának elég a döntõ második meccsére gondolni, ahol a félidõben úgy vezetett 26-25-re a Szekszárd, hogy ott volt egy 11 pontos Teja Oblak. A második félidõben már nem jött senkitõl ilyen extra.
Ha szóba került a második meccs elsõ félideje, akkor az a szakasz nyilvánvalóan a Sopronnak is figyelmeztetõ jel. A teljesítõképesség határán van a keret és még egy olyan hullámvölgy, amit akkor tapasztalhattunk, akár végeredményt is befolyásolható lehet. Ebbõl a szemszegbõl nézve is, a Sopronnak sem lehet más a célja csütörtökön este, mint a gyõzelem. Érdekes és izgalmas mérkõzésre készülhetünk. Bízzunk benne, hogy a játék lesz a fõszereplõ és az elmúlt napok történései után ismét arról beszélhetünk, hogy milyen remek teljesítményeket, milyen taktikai változtatásokat, milyen statisztikai érdekességeket figyelhettünk meg. Egy döntõnek ez lenne a sava-borsa.
