Hirdetés
Utánpótlás

A juniorok „B” döntője után a Szekszárd – Studer Zsuzsát kérdeztük



:

:

Fotó: Atomerőmű KSC Szekszárd

Hirdetés

A hétvégén rendezték Budapesten a Nemzeti Leány Junior Bajnokság „B” döntőjét. Az Atomerőmű KSC Szekszárd a 13. helyet szerezte meg. Az első napon a Szegedi KE együttesétől kikaptak a szekszárdiak, de azt követően a Miskolci SI Vadmacskák és az NKA Pécs U17/B csapatát legyőzték. Studer Zsuzsa vezetőedzővel beszélgettünk a tapasztalatokról.

Két győzelemmel zártátok az évadot és így végül a 13. helyet szereztétek meg. Talán ez a kis sikerélmény a legfontosabb most, nem?

Nem úgy alakult ez a szezon, ahogy én és a csapat elképzeltünk, de az mindenképpen pozitív, hogy győzelmekkel tudtuk zárni ezt a bajnokságot.

Mik voltak a fő tanulságai ennek a hétvégének? Kezdjük az első nappal, a Szegeddel vívott találkozóval, ahol 66-49-re maradtatok alul.

A beharangozóban mondtam, hogy egy jó kezű csapat vagyunk, de ez akkor abszolút nem igazolódott be. Ebben érzem elsősorban a vereség okát. Kétszer legyőztük a Szegedet a bajnokságban, de most harmadszor sajnos kikaptunk.

Nagyon megéreztük Szücs Gréta hiányát centerposzton, mert a szegedieknél volt két-három magas játékos, akikkel nem tudtunk mit kezdeni. Nem ebben látom azonban a legnagyobb problémát, hanem abban, amit az előbb is mondtam, hogy nem fogtunk ki egy jó dobóformát. Ez volt a kulcs, mert palánk alól nem tudtunk pontot szerezni és ezt azzal lehetett volna ellensúlyozni, ha kintről jól dobunk.

Folytassuk a két győztes meccsel. Azokról mit emelnél ki?

A második találkozón sem játszottunk jól. Sokat hibáztunk, rossz döntéseket hoztunk, de a lányok olyan szívvel tették a dolgukat, akkorát küzdöttek, hogy sikerült behúzni azt a meccset. A harmadikra fogtuk ki a legjobb formát. Akkor a harmadik negyed végén már 30 ponttal is vezettünk. Az utolsó negyedben a kicsik játszottak és a Pécs megnyerte azt, ezzel tudott visszajönni. Összességében viszont sima győzelmet arattunk és talán mondhatom, hogy a legjobb arcunkat mutattuk.

Említetted, hogy nem a tervek szerint sikerült az évad. Ha a 2021/2022-es szezont nézzük egészében, akkor mik a legfontosabb tapasztalatok, gondolatok, amiket magaddal tudsz vinni?

Nem kifogásokat keresve, de nagyon nehéz volt az egész évad a sok sérüléssel, illetve betegséggel. Emellett voltak alkalmak, amikor nem ideálisan kaptuk meg a játékosokat. Holcz Rebeka és Szücs Gréta többször nem tudott pályára lépni. Ez is az egyik oka például, hogy nem sikerült az „A” döntőbe jutni.

Összességében viszont nagy pozitívum számunkra, hogy Holcz Rebekán kívül, aki már most is kevés mérkőzést játszott a junioroknál, jövőre gyakorlatilag ugyanezzel a csapattal fogunk indulni a bajnokságban. Abból tudunk profitálni, hogy szinte az egész szezont ebben a felállásban játszottuk le és idősebb játékosok ellen kellett küzdeni akár a junioroknál, akár a B-csoportban.

Ez az összeszokottság, meccstapasztalat ezen a szinten rengeteget jelenthet.

Igen, ezzel egyetértek. A lányok is jól ismerik már egymást és bízom benne, hogy ez jövőre ki fog jönni eredményekben is.

A most feltörekvő szekszárdi generáció tagjainak mit hozhat a jövő, milyen kifutása lehet? Láthatnak tartósan a felnőtt csapatban innen játékosokat a szurkolóitok?

Holcz Rebeka már most sok időt tölt a felnőtt csapatnál. Szücs Gréta szintén edzett a felnőttel és keretbe is került néhány alkalommal. Szerintem, ha így fog dolgozni és fejlődni, akkor neki is tartósan helye lehet ott.

Ez a mostani junior csapat nagyon keményen dolgozik, de nem megbántva senkit, nem összehasonlítható a tavalyival. Ettől függetlenül mindenkinek adott a lehetőség, hogy eljusson magasabb szintre. A kérdésedre válaszolva, reálisan nézve jelenleg ebből a keretből ezt a két játékost említeném. Éppen emiatt én nem is vagyok csalódott, hogy a 13. helyen zártunk. Dolgozunk tovább és meglátjuk, hogy mire lesz elég a jövőben.

Kívülről nézve így is nagy tettnek tartom, hogy rendszeresen tudtok kitermelni játékosokat az élvonalnak. Teszitek mindezt a fővárosi bázisok és a nagy akadémiák mellett jóval kisebb merítésből.

Nehéz ezzel versenyezni, valóban. 7-10 évvel ezelőtt még nem volt akkora a verseny, ezért tudtunk az „A” döntőben rendszeresen ott lenni és érem közeli pozícióban zárni. Szekszárd kisváros, de minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy minél több gyerek elkezdjen kosarazni és minél magasabb szintre tudjon jutni.

Sűrű szezonod volt a junior bajnoksággal, a Hepp Kupával és a héten véget érő ANB Piros csoporttal. Zárjuk egy kicsit a személyes oldallal, mit adott neked az év?

A tavalyi évhez képest kétszer annyira nehéz évad van mögöttünk. Kétszer annyi meccsünk volt és nem is csak a meccsek száma, hanem az, hogy kevés játékossal dolgoztunk. Ezt ugyanis nem úgy kell elképzelni, hogy mindegyik csapatban külön-külön 12-15 játékos van. Komoly logisztikára volt szükség és ezen a Covid-helyzet sem segített, de ez nyilván minden klubnál így volt.

Úgy érzem, hogy rengeteget tanultam és fejlődtem. Olyan helyzetekhez kellett alkalmazkodni, ami még egy tapasztaltabb edzőnek sem egyszerű. Nekem még csak ez volt a második szezonom és minden ilyen kihívás komoly lehetőséget adott a tanulásra.

A héten még két meccsünk lesz a Piros csoportban, de júniusban is folytatódik majd a munka. Akkor egyéni képzések várnak a játékosainkra.

Fotó: Jantner Zsolt / Atomerőmű KSC Szekszárd

Hirdetés