Hirdetés
Utánpótlás

A kényszerszünet hatásairól kérdeztük Mészárosné Kovács Andreát

Hirdetés

Európában leállt a kosárlabda élet, ami nem csak a versenyrendszerekre van hatással, hanem a fiatalok képzésére is. Minden korosztályban, minden pályafutás-szakaszban másként csapódik le ez a kényszerszünet. Talán a legnehezebb helyzetben a kontinensen az a generáció van, melynek tagjai most 14-15 évesek és nyáron mutatkoznának be a FIBA korosztályos Európa-bajnokságán a nemzetközi porondon. Arról kérdeztük Mészárosné Kovács Andreát, az U16-os válogatottunk szövetségi kapitányát, hogy ennek a szituációnak milyen hatásai lehetnek.

Kezdjük a legfontosabbal. Véleményed szerint mennyire zökkentheti ki egy ilyen leállás a fiatal sportolókat?

Én bízom benne, hogy mind az edzők, mind a játékosok egy új kihívásként élik meg és senki sem azt szűri le belőle, hogy itt le lehet állni. Azokban, akik már olyan szinten kosárlabdáznak, akikkel mi a válogatottnál találkozunk, szerintem már fel sem merül a pihenés kérdése.

Milyen edzésmunkára érdemes ebben a szituációban a hangsúlyt fektetni?

Talán érdemes úgy tekinteni erre, hogy itt van az ideje annak, amikor olyan dolgokkal lehet foglalkozni, amikre évad közben a csapatedzések során kevesebb idő jut. Mindig panaszkodtunk például arra, hogy le vagyunk maradva kondícióban. Most itt a lehetőség. Mindenki meg tudja találni azt a módot, hogy formában tartsa magát és sőt fejlődjön. A kondicionális edzők véleményem szerint ebben az időszakban nagyon hatékony munkát tudnak végezni. A technikai képességek fejlesztésére is minden edző kolléga rengeteg feladatot ismer, amit szintén gyakorolhatnak a játékosok. Tehát, bizonyos területeket megragadva képezzék tovább magukat a játékosok. Nem mondom, hogy ez egyszerű, de megoldható. Tudjuk, hogy mindig az lép előrébb, aki jobban tud alkalmazkodni. Ez most egy ilyen helyzet, amihez alkalmazkodniuk kell az edzőknek, játékosoknak.

Felfoghatjuk a fiatal sportolók szempontjából egy önismereti próbának is?

Sokat megmutat abból, hogy ki az a játékos, aki ebben az időszakban is hajlandó energiát és időt belefektetni, kevesebb külső motiváció nélkül dolgozva. Szezon közben egy edző sokat tesz hozzá a foglalkozások alkalmával, a közös munka során a társak motivációja is megjelenik. Most egyénileg kell megtalálni azt az ösztönző erőt, ami egy fejlődési folyamatot tud indítani azoknak, akiknek ez sikerül.

Lehet azt mondani, hogy a lelkek ápolása ilyenkor még fontosabb? A válogatott szempontjából például kell már arról beszélgetni, hogy akár el is maradhat az Európa-bajnokság?

Ez teljes egészében így van. Biztos vagyok benne, hogy a kollégák is arra törekednek mindenhol, hogy amilyen szinten lehetséges, tartani kell a személyes kapcsolatot a játékosokkal. Ezt rendkívül fontosnak tartom. A válogatottat nagyon sajnálom. Nem tudom, hogy mennyire bízhatunk a folytatásban. Szokták mondani, hogy a remény hal meg utoljára, de meglehetősen el vagyok keseredve a csapat szempontjából. Nem rossz korosztály a mostani és a szívem szakadna meg, ha esetleg nekik nem adatna meg egy U16-os Európa-bajnokság.

Reális veszély, hogy itt Európában lesz egy generáció, amelyiknek az első Európa-bajnokság élménye kimarad? Esetleg számítasz lemorzsolódásra?

Abszolút reális. Ezt csak igazi sportoló tudja megérteni, amikor évek munkáját veszítjük el. Ez idézőjeles megfogalmazás. Mert nem veszítjük el, de valamilyen szinten mégis. Talán úgy kell tényleg mindenkinek felfogni, hogy az egyéni hiányosságokat lehet pótolni. Csináljuk most azokat, mert mindig van mit gyakorolni.

Utánpótlás-edző szemével nézve az MKOSZ döntését hogy látod? Jó lépés volt befejezettnek nyilvánítani az idei bajnokságokat?

A szövetség maximálisan korrekt lépést hozott. Nekem személy szerint pozitív volt az a határozottság, amivel felléptek. Jobb megoldást nem tudtam volna elképzelni.

A válogatott programja miként alakulhat?

Áprilisra edzőtáborok voltak lekötve a Heraklész-hét keretében, azokat sajnálatos módon le kellett mondani. Április végig le van zárva minden. Addig gondolom még lesznek döntések, megbeszélések. Nem tudjuk, hogy milyen úton fog folytatódni az élet a jelenlegi probléma után, ezen múlik minden. Hiába tervezünk előre, ha az élet közbeszól. A játékosok, az edzők egészségével nem szabad játszani.