A kevesebb néha több a preakadémiai rendszerben – interjú Czukorné Hollós Annával
:
:
Fotó: Tóth Zsombor / Soproni Darazsak Sportakadémia
A preakadémiai (7-14 éves kor közötti) korosztályok módszertani és szakmai feladatairól tartottak továbbképzést edzőknek a Soproni Darazsak Sportakadémián. Czukorné Hollós Annát, a sportakadémia szakmai igazgatóját kérdeztük a június végén rendezett szakmai nap hátteréről.
Kezdjük az alapoktól. Egy kicsit avass be minket ezen képzés hátterébe?
Nagy igény mutatkozott egy ilyen kreditszerző továbbképzőre. Egyrészt mi ezt február elején a Hepp Kupa hétvégéjén egyszer már leadtuk, de az ütközött kenguru és serdülő fordulókkal, így arra többen nem tudtak eljönni. Másrészt az elmúlt években Magyarországon kevés olyan továbbképzésre került sor, ami a kis korosztályokban a 14 éves kor alattiakkal dolgozó edzőket szólította meg.
Ez a kettős igény találkozott azzal, hogy egy kicsit saját házunk táján is körbenéztünk az elmúlt szezonban. Megvizsgáltuk, hogy a sportakadémiánkon hogyan lehetne jobbá tenni az előkészítő képzést annak érdekében, hogy felkészültebb játékosok kerüljenek fel.
Kértük ezen korosztályokkal dolgozó kollégákat, hogy üljünk le és beszéljük át, hogy hova kell eljutniuk és azt milyen keretek között, hogyan teszik. Erre támaszkodva a sportakadémia stábja felfrissítette az alsóbb korosztályok szakmai programját. Ez alapján hoztuk létre a továbbképzőt, amit két napban adtunk le februárban. A júniusi alkalomra ezt egy napra sűrítettük. A tömegesítés módszertanát hagytuk ki belőle, mert úgy gondoltuk, hogy a szakmai anyag fontosabb az edzők számára.
Hogy nézett ki az edzőképző programja?
Áttekintettük a korcsportokat a 7 évesektől a 14 évesekig. Mindegyik előadás előtt Czirják Szilvia a korosztályok szakmai alapjait összefoglalta. Erre azért volt a szükség, hogy tisztán lássanak a szakemberek a különböző területeken. Például abban, hogy az adott életkorban mire szenzitívek a gyerekek, mi az, amit különösen fejleszteni kell. Arról is tájékoztatta az edzőket, hogy ahhoz az életkorhoz milyen viselkedési minták, milyen egészségügyi sportélettani sajátosságok tartoznak.
Minden előadást ilyen 20 perces elméleti rész vezetett fel, majd az edzőink segítségével bemutató foglalkozásokat tartottunk. Ezek kifejezetten az adott korosztályra jellemző, általunk fontosnak tartott szakmai elemeket tartalmazták.
Említetted a bevezetőben, hogy kevés képzés célozza a 7-14 éves gyermekekkel foglalkozó edzőket. Ennek mi az oka?
Hajlamosak vagyunk az idősebb korosztályokra koncentrálni, klubok és edzők egyaránt. Jobban arra áll a gondolkodás, hogy ott dőlnek el a fontos kérdések és ott vannak a nagy fordulópontok, esetenként a deficitek létrehozása. Természetesen ott is vannak, de azt remélem, hogy az előadások után az itt lévő edzők pontosan informálódtak és látták azt, hogy az alsóbb korosztályokban már sok minden eldől. Nagy befolyással tudnak lenni a játékosok teljes karrierjére.
Azt írtam fel a jegyzeteimbe, hogy „az Euroligát itt nem lehet megnyerni, de elveszíteni igen.”
Ez egy találó gondolat, igen.
Én kívülről azt érzem, hogy mégis itt a legnehezebb a változást elérni. Leginkább azért, mert annyira sok tényező és sok szereplő befolyásol egy fiatalt 7 és 14 éves kora között.
Van egy elcsépelt frázis, hogy a legjobb edzőket a legfiatalabbakhoz kell tenni. Ez így van, de egy kicsit árnyalnám. Vannak az előkészítő korosztályoknak speciális edzői, akik személyiségükkel, habitusukkal, alázatukkal, elköteleződésükkel meg tudják fogni a gyermekeket és a szülőket. Ezek azok a dolgok, amik 7 évestől 12 éves korig meghatározzák a gyermekek sorsát. Ez elsősorban személyfüggő és nem programfüggő.
Tudomásul kell venni, hogy vannak erre alkalmas edzők, akik borzasztó jól csinálják és mágnesként tapadnak rájuk a gyermekek és vannak, akik megszakadnak és valamiért nem sikerül ugyanezt produkálniuk. Akár tömegesítésben, akár képzésben. Ez üzenet a szakmai vezetőknek, hogy a megfelelő edzőt kell tenni a korosztályokhoz. Ezen az előadáson pontos választ kapott a hallgatóság, hogy ki a megfelelő.
Mely területekre tértetek még ki?
A másik kardinális kérdés, amire próbáltunk rávilágítani, hogy a kevesebb, néha több. Nem kell mindent alul megtanítani. Ha az életkori sajátosságok figyelembevételével a gyermek idegrendszerét felkészítik, ha a mozgás koordinációját fejlesztik, harcosságot, küzdeni tudást nevelnek bele és legfőképpen megszerettetik vele a kosárlabdát, akkor a munka érdemi részét elvégezték. Hozzátartozik ehhez, hogy közben a szülővel ki kell alakítani egy olyan kapcsolatot, hogy értékelje azt, hogy a gyermeke ebben a sportágban van.
Amennyiben az előbb említett feladatokat megfelelően megoldották, 14 éves kortól egy játékosnak kis túlzással bármit meg tudunk tanítani a sportakadémián. Ha viszont ezek hiányoznak, de taktikai elemek tömkelegét tanítják meg neki, helytelen tartással dolgozik vagy a mozgáskoordinációja nem alkalmas az ilyen szintű munkára, akkor ahogy te mondtad az előbb, nem fogunk vele Euroligát nyerni. Ezek voltak a sarokpontok az edzőképzőn.
Inkább kevesebbet adjanak át, de nagyon kihangsúlyoztuk, hogy mi legyen az a kevesebb. Nem a különböző technikai és taktikai elemek sokasága, hanem az előbbiekben kiemelt gondolatok. Erre mutattunk példa edzéseket.
Még egy dolgot említenék meg, hogy fontos a versenyszellem kialakítása. Természetesen értse a gyermek, hogy mi az a győzelem vagy vereség, de ne az legyen a középpontban, hogy most nyerünk-e aranyérmet vagy nem. Hanem például az, hogy nyerjen egy-egy párharcot.
Mikorra vártok a Soproni Darazsak Sportakadémia preakadémiai együttműködéseiben eredményeket?
Azoktól a korrekcióktól, amit ősztől a saját utánpótlásunkban meg fogunk tenni, előbb várjuk az eredményeket. Egyrészt azt gondolom, hogy az edzőink jól dolgoznak ezekben a korosztályokban, így nem alapjaiban kell változtatni, csak az arányokon. Ott tehát gyorsabban várható változás, de az utánpótlásban mit nevezünk gyorsnak? Aki most 10-11 éves és 13-14 évesen felkerül a serdülő csapatba, azon a korosztályon már látni fogjuk ennek a jeleit. Tehát minimum három év a saját intézményi kereteink között.
Lesz főállású munkatársunk a preakadémiai projekt vezetésére, aki augusztus 1-től munkába áll. Nyilván fel tudja gyorsítani a folyamatokat, de egy regionális műhelyben legalább egy év, amíg mindenki elsajátítja, majd meg tudja valósítani a programot. Onnantól pedig megint jön az a három év, amit előbb említettem. Ha nagyon röviden kellene válaszolni: aki most utolsó éves kenguru és náluk elkezdünk egy programot, akkor mire másodéves serdülők lesznek, akkor kell jelentkeznie a munka eredményének először.
A partnerintézmények nyitottak a javaslatokra? Egyáltalán számon lehet azt kérni, hogy ezekből mit fogadnak meg?
Úgy, hogy ennek nem volt kinevezett felelőse, gyakorlatban nem indult el ez a munka. Olyan formában zajlott az együttműködés, hogy sor került olyan megbeszélésekre, melyek alkalmával betekintést engedtünk a működésünkbe. Írott anyagokban megkapták a tömegesítés módszertanát, a szakmai programot.
Ami ebben az óriási kihívás, az a klubok és az edzők motivációjának a fenntartása. Tényleg csak a legkitartóbbak tudnak velünk jönni, akik hisznek ebben a munkában és elkötelezettek. Az augusztustól munkába álló kollégának az lesz a feladata, hogy segítse őket, ha megrekednek valamiben. Nem kell nagy dolgokra gondolni, akár elég arra, hogy például programokat szervezni a felnőtt csapatunk bűvkörében, hogy a kötődés minden szinten fennmaradjon.
Júliusban vagyunk, mi a következő lépés?
A következő lépés, hogy ősszel sikerüljön a tömegesítés és ehhez a működést meg tudják szervezni. Gondolok itt arra, hogy termet szerezni, az iskolaigazgatókkal egyeztetni. Minden, amiről korábban beszéltünk, csak ezt követően fog jelentkezni. Toborozni az elsőtől a harmadik osztályosokig járunk, ha ott sikerül a tömegesítés, később azt tudja tovább vinni a partnerintézmény. Mindenkinek van kialakult rendszere, csoportjai. Ha ott átalakítják a szakmai programot, akkor onnantól három év, amikor jobb színvonalú beiskolázandó játékosok jelennek meg ezekből a műhelyekből.
Zárásul egy kicsit térjünk ki arra, hogy mitől lesz érdekelt ebben egy partnerintézmény?
Igazából ezzel azt reméljük, hogy az együttműködéssel a teljes játékosállomány képzettségét tudják a műhelyek emelni. Mi csak a legtehetségesebb játékosokat tudjuk kiemelni a műhelyekből, de a cél az lenne, hogy minél több, minél jobb játékos legyen és az ő általános szakmai szintjük kerüljön magasabb polcra.
Ennek a rendszernek a win-win szituáció kialakítása a lényege. A mostani rendszerben a sportakadémiák a legtehetségesebbeknek ajánlanak továbblépési lehetőséget és az adott műhelyben nincs mögötte hasonló szintű játékos. A cél az lenne, hogy az általános szakmai színvonalat emeljük és a legtehetségesebb mögött legyen öt-hat magas színvonalú játékos, akik közül többen maradnak és ezzel a műhely is nyer.
