„A kihívást nem lehet halogatni, itt és most kell helytállni” – interjú Tóth Frankával

Új fejezet kezdődött Tóth Franka életében, miután a TFSE-ből a Sopron Basket csapatához igazolt. A feltörekvő játékossal egy hosszú beszélgetésre ültünk le, melyben szóba került a válogatottság kérdése – Franka azok táborát erősíti, akik mindkét szakágban dolgoztak a felnőtt nemzeti csapattal  -, a soproni mezzel járó elvárások és a fejlődési pontok is.

Olyan év áll mögötted, amely során a 3×3-as és az 5:5-ös felnőtt válogatottunk munkájába is belekóstolhattál. Mivel már szeptember végén járunk, és a nyári eseményeken túl vagyunk, nem értékelést kérnék tőled, hanem arra lennék kíváncsi: milyenek voltak a benyomásaid?

A napokban a Sportrádiónak is adtam interjút, és ott is át kellett gondolnom ezt. Végül úgy fogalmaztam: hála az égnek, kosárlabda terén nagyon sűrű nyaram volt. Májusban elkezdtük a felkészülést a 3×3-as felnőtt válogatottal a nyári eseményekre, amibe rengeteg munkát fektettem. Ezt követően pedig lehetőséget kaptam arra, hogy az 5:5-ös csapattal is készüljek a világbajnokságra.

Őszintén szólva, fantasztikusan éreztem magam! Ha csak az 5:5-re gondolok, olyan társaság jött össze, ahol borzasztóan jó lenni és edzeni; a közeg és a stáb is rendkívül inspiráló. Ez a nyár tehát rengeteg munkával telt mindkét felnőtt válogatottban, de nagyon élveztem, és bízom benne, hogy ezt a befektetett energiát most Sopronban tudom majd igazán kamatoztatni.

Rengeteget dolgoztál a nyáron, ami gondolom a játékodon is formált. Több lettél a májusi bajnoki bronzcsata utolsó meccséhez képest?

Mindenféleképpen. Szerintem, ha az ember elég tudatosan áll a munkához – és én igyekszem így gondolkozni –, akkor edzésről edzésre lehet fejlődni. Nem kell feltétlenül óriási dolgokra gondolni, elég egy-egy mentális aspektus, vagy egy pályán elkövetett hiba: ha az egyik edzésen elrontottál valamit, megtanulod, hogy a következőn már ne tedd, vagy megkeresed rá a legjobb megoldást.

Ezen a nyáron fizikálisan és mentálisan is különböző feladatok, illetve kihívások elé lettem állítva. Úgy gondolom, hogy a mögöttem álló rengeteg munka és minden egyes edzőtábor csak formálni tudja az embert. Ezt a fejlődést és tudatosságot Sopronba érkezve kiemelten fontosnak tartom.

Engedjük be a szurkolókat a színfalak mögé: milyen szakmai ajánlattal keresett meg a Sopron? Milyen pozícióban és szerepben láttak téged?

Óriási megtiszteltetésnek érzem, nagyon örültem, és kifejezetten korán megkerestek. Ez persze mindig is jellemző volt a Sopronra, többször hangsúlyozták, hogy nem találomra igazolnak. Nagyon tudatosan átgondolják, kiben látják a fejlődés lehetőségét, és ki tud érdemben hozzájárulni a csapat következő szezonbeli sikerességéhez.

Nagyon tetszett, hogy nemzetközi kupában indulunk – akkor még Európa Kupáról volt szó, az pedig, hogy most Euroliga-selejtezőt játszunk, már csak a hab a tortán. Ami igazán megfogott, hogy Gáspár Dáviddal már dolgoztam együtt az U20-as válogatottban, így pontosan tudtam, hogyan áll a kosárlabdához.

Amikor egy Euroliga-győztes edző és egy Euroliga-győztes csapat keres meg, arra nehéz nemet mondani, meg sem fordult a fejemben, hogy ezt tegyem. Azonnal éreztem, hogy ez az én utam. Szakmailag azt éreztették velem, hogy látják bennem a potenciált, és támogatni tudnak abban, hogy a játékomat még jobbá formáljam, a közös munkával pedig tényleg szintet lépjek.

A múlt héten volt alkalmam hosszabban beszélgetni Gáspár Dáviddal, és az fogalmazódott meg bennem: ha játékos lennék, most nagyon szívesen lennék ennek a projektnek a része. Hiszen, ha valamikor, akkor egy ilyen újjáépülő, megfiatalodó szakaszban lehet jó pozíciót fogni Sopronban. Nem feltétlenül akkor kell érkezni, amikor már kőbe vésett szerepek vannak, hanem most, a formálódás időszakában, amikor gyakorlatilag együtt alakítjátok ki az új Sopron arculatát.

Ez pontosan így van. A válogatott elfoglaltságaim miatt ugyan egy picit később tudtam csatlakozni, de egy szuper társaság fogadott. Mivel nagyon fiatalok vagyunk, mindenki egy hullámhosszon van. A keretben lévő magyar lányok szinte mindegyikével dolgoztam már korábban, ami hatalmas pozitívum, és a légiósaink is remek emberek a pályán, illetve azon kívül is.

Úgy érzem, az elmúlt hetekben egy rendkívül összetartó csapattá formálódtunk, és egy kiváló kis egység leszünk a szezon során, főleg, amikor már magunk mögött tudhatunk néhány keményebb csatát.

Azt mondtad, hogy „formálódtatok”. Ez azt jelenti, hogy nagyjából már le is tisztultak a szerepek és a helyek az öltözőben?

Szerintem még nem teljesen, hiszen épphogy csak elkezdődött a bajnokság. Előtte nagyrészt nemzetközi edzőmeccseket játszottunk – magyar csapattal talán csak a Győrrel, illetve az előszezon legelején a Szekszárddal találkoztunk –, és bár már ott is elkezdett kialakulni az egység, bőven akadt és akad feladatunk. Hogy stílusos legyek: nem folyt még le elég víz itt Sopronban az Ikván. Úgy gondolom, a szerepek a jövőben fognak csak igazán és véglegesen letisztulni.

Abszolút húzóember szerepből igazoltál Sopronban, hiszen a TF-nél a végére már egyértelműen alapembernek számítottál. Ebben a jelenlegi soproni szerkezetben és játékrendszerben mennyire találkozol sok újdonsággal? Hasonló pozíciót töltesz be, mint korábban?

Ha szigorúan a szakmai részét nézzük, ugyanúgy négyes és ötös poszton játszom, mint eddig. Ahogy a helyzet megkívánja, és ahogyan Gáspár Dávid forgatja a csapatot meccs közben, úgy illeszkedem én is ebbe a két szerepkörbe. Még én is csak kóstolgatom ezt az egészet: figyelem, mit tudok már most hozzátenni a játékhoz, és miben szeretnék mindenképpen előrelépni.

Azt érzem, hogy Gáspi rendszere rengeteg teret enged, és rámutat azokra a területekre, ahol fejlődni tudok, miközben ehhez meg is kapom a szabadságot a pályán. Ezek nagyon izgalmas kérdések, és folyamatosan keresem a lehetőségeket arra, hogyan tudnám még színesebbé tenni a játékomat.

Ez egyben azt is jelenti, hogy Gáspár Dávid lényegében nem kér mást, mint amit az eddigi edzőid kértek tőled?

Alapvetően ő is azt várja el, amire már képes vagyok. Ugyanakkor pont azért izgalmas ez a váltás, mert egy rendkívül komplex edzővel dolgozhatunk, akinek a felfogása teret biztosít a fejlődésre. Előfordulhat, hogy olyan megoldások, amelyek eddig nem feltétlenül voltak részei a játékomnak, vagy nem jöttek ösztönösen, ebben a rendszerben teljesen természetessé válnak.

Bár eddig így még nem is fogalmaztam meg magamban, de ez egy fantasztikus folyamat: lényegében itt bonthatom ki igazán a szárnyaimat – talán ez a legjobb kifejezés rá. Nagyon várom az előrelépést, és ahogy az igazolásomkor is ígérték, a klub maximálisan támogat abban, hogy kibontakozzak és tovább fejlődjek.

A 2001-es születésűként már érettebb korban vagy a kosárlabda pályafutást tekintve; azt hiszem, kimondhatjuk, hogy ez a szintlépés most nagyon is időszerű és szükséges a karrieredben.

Egyértelműen. Határozottan úgy éreztem, hogy a nemzetközi szereplés a természetes következő lépés a pályafutásomban. Az pedig, hogy mindezt Sopronban tehetem meg, egyenesen csúcsszuper. Hab a tortán, hogy ilyen profi környezetben, egy kiváló stábbal és szakemberekkel dolgozhatok együtt.

Másik oldalról viszont érdekes a nyomás kérdése. Magyarországon a Sopron-mez viselése mindig különleges súllyal bír, és jóval nagyobb elvárásokkal párosul. Még ha ez egy megfiatalított csapat, és a közvélemény tudja, hogy nem holnap kell újra Euroligát nyerni, a Sopron Basket címere kötelez. Hogyan birkózol meg ezzel az elvárással?

Csapatszinten is lefektettük, hogy ez a fajta nyomás vagy teher valójában egy kiváltság. Ahogy említetted, a Sopron Basket meze nemcsak Magyarországon, de Európában is tekintélyt parancsol. Én pontosan erre az elvárásra, erre a nyomásra vágytam. Korábban is szuper érzés volt nyerni, de ott nem feltétlenül éreztünk egy teljes város vagy a vezetőség felől nyomást erre, inkább csak mi, a stáb és a játékosok beszéltük meg, hogy egy adott meccset jó lenne hozni.

Itt viszont minden mérkőzést meg akarunk – és meg is kell – nyerni. Ezt elvárja a város, a vezetőség, a szakmai stáb, mi saját magunktól, és természetesen maga a címer is kötelez rá. Ez egy komoly teher, de egyben hatalmas privilégium is, amivel tudni kell élni. Az előttem álló szezonban elsősorban saját magamnak kell bebizonyítanom, hogy képes vagyok ezt a helyzetet a helyén kezelni.

Ebben a helyzetben talán az a szemlélet segít a legtöbbet, ha az ember ezt nem bénító teherként éli meg. Én legalábbis úgy próbálnám formálni magamban a gondolatot, hogy: „keményen megdolgoztam azért, hogy ekkora elvárást támasszanak velem szemben”.

Pontosan, ez egy nagyon jó megközelítés! Ráadásul itt a stáb és a vezetőség, Fegyverneky Zsófival az élen, maximálisan támogat minket. Ők ezt a nyomást napi szinten élték meg az előző szezonokban: Dávid vezetőedzőként, Zsófi pedig korábban játékosként, most pedig már sportvezetőként. Nagyon segítőkészek abban, hogyan fogjuk fel és hogyan kezeljük mindezt, kiváló perspektívát adva a mindennapokhoz. Ez óriási pozitívum számomra.

Most jön talán az egyik leghálátlanabb feladat. Még bőven egy épülő, formálódó időszakban szeptember 30-án olyan sorsdöntő tétmeccset kell lejátszanotok, amely az egész őszötök alaphangulatát meghatározza. Lehetne ezt virágnyelven finomítani, de közvélemény a legmagasabb szintű folytatást várja Soprontól. Belülről hogyan látod a szerdai mérkőzést?

Nagyon érezhető volt, hogy a klub rendkívül tudatosan készült erre az összecsapásra. Már a felkészülés során is szombat-szerda, vagy kedd-szombat ritmusban játszottuk az edzőmeccseket, ami tökéletesen lemodellezte az előttünk álló időszakot. Olyan külföldi ellenfelekkel találkoztunk, akiket kevésbé ismertünk, így formálódó csapatként azonnal fel volt adva a lecke. Izgalmas, hogy rögtön a szezon legelején egy ekkora feladatot kell megoldanunk, de pont ezért szép a sport: a kihívást nem lehet halogatni, itt és most kell helytállni.

Szerencsére csapatszinten is érezhető a fejlődés, edzésről edzésre egyre jobban megismerjük egymást. A szombati bajnoki kiváló főpróba volt; többen ekkor játszották az első hazai tétmérkőzésüket soproni színekben, így megtapasztalhattuk a közeg páratlan hangulatát. Szerdán egy remek ellenfél vár ránk, de hazai pályán, negyven percen keresztül be kell bizonyítanunk, hogy mi vagyunk a jobb csapat. Mindenképpen be akarunk jutni az Euroligába, és ehhez mindenki maximális elszántsággal áll hozzá.

A szombati bajnokin tetszett a Cegléd hozzáállása. Keményen játszottak, érdemi erőfelmérőt jelentettek a szerdai selejtező előtt, és nem egy olyan kötelező kört láttunk, ahol tíz perc után már harminc pont a különbség.

Egyértelműen. A magunk játékára fókuszálva azt mondhatom: szerdán azt az arcunkat kell mutatnunk, amit a Cegléd elleni második félidőben, mert az a játék állt a legközelebb a valós tudásunkhoz. Ezt a teljesítményt szeretnénk teljes negyven percen át fenntartani, és bebizonyítani magunknak, hogy a felkészülés során befektetett kőkemény munka most meghozza a gyümölcsét.

Kicsit belegondolva: az augusztus 20-i hétvégén még Németországban játszottál felkészülési meccset az 5:5-ös válogatottal, három héttel ezelőtt a 3×3-asokkal Európa-bajnokságon szerepeltél, most szerdán pedig Euroliga-selejtező vár rád. Fizikálisan és mentálisan egyaránt meg lehet újulni egy ilyen feszített tempó után?

Érdekes, hogy ezt így egyben említed, mert még magamban sem számoltam össze mindezt. De pontosan ez mutatja meg a sport igazi szépségét és izgalmát. Bámulatos, mennyire sokszínű a kosárlabda, és elképesztően szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen rövid idő alatt ennyi mindent megtapasztalhattam.

Ennek persze megvannak a maga fizikai és mentális kihívásai: az utazások, a folyamatos terhelés, vagy a villámgyors átállás az egyik szakágból a másikba. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy mindez engem épít. Új helyzetekben ismerem meg önmagam, jobban látom a hiányosságaimat, és világossá válik, min kell még dolgoznom.

Igyekszem ezt is maximálisan pozitívan felfogni; a feladatra koncentrálok, és arra, hogy a tanulságokat magammal vigyem a jövőbe. Borzasztóan izgalmas időszak van mögöttem, de mióta újra itt vagyok Sopronban, száztíz százalékig az itteni feladatokra fókuszálok. Nagy céljaim vannak erre a szezonra, és a nyáron, valamint a korábbi években megszerzett tapasztalatokat szeretném hatékonyan kamatoztatni a soproni sikerek érdekében.