Hirdetés
Magyarország

A komoly munka meghozza az eredményét – interjú Szalay Ferenccel



:

:

Fotó: FIBA.Basketball

Hirdetés

Először rendezett Magyarország tradicionális 5:5 kosárlabdában világbajnokságot. A vasárnap véget ért debreceni U19-es leány kosárlabda világbajnokságon a magyar válogatott a harmadik helyen zárt. Szalay Ferenccel, a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségének (MKOSZ) elnökével beszélgettünk a debreceni seregszemléről és a fiatalok versenyeztetéséről.

Milyen érzésekkel tekint vissza az első magyarországi világbajnokságra?

Az az érzésem, hogy azoknak, akik a kosárlabdát kicsit is követik, nagyon komoly élményeket adott. Világbajnokságon bronzérmesnek lenni egy olyan sportágban, amit 214 országban űznek és hatalmas a konkurencia, óriási dolog. Nehéz ilyen szintre eljutni. Ami látszott és Cziczás Lászlót, az edzői gárdáját, illetve természetesen a klubokban zajló munkát dicséri, hogy a lányok egyre jobb formában, egyre komolyabb játékerőt mutatva jutottak el a bronzéremig.

Szép kosárlabdát játszottak, komoly fizikai felkészültségről tettek tanúbizonyságot a magyar játékosok. Ami a legfontosabb, hogy ezek a lányok szerették egymást. Nem volt egymás ellen egy hangos szó sem. Mindenki örült a másik sikerének, buzdították egymást. Nagybetűs csapat benyomását keltették. Érdemes volt nézni a szülők reakcióját. Végig szurkolták a világbajnokságot, hogy a gyerekeknek sikerüljön szép eredményt elérni. Közöttük is nagyon komoly barátságok szövődtek. Ők is a gyerekek 8-10 éves kora óta együtt vannak és segítik a munkájukat.

Fel lehet használni egy ilyen eseményt a sportág népszerűsítésére, beágyazottságának erősítésére? Gondolok arra, hogy komoly mérföldkőhöz érkeztünk, hiszen először került országos csatornán képernyőre leány korosztályos világverseny. 

Egészen biztosan. Ha nem kerül képernyőre, akkor a szájhagyomány útján nehéz a kosárlabda életet követni, értékelni. Hosszú évek munkájának az eredménye, hogy a televízió is belátta, a kosárlabda élvezhető élményt nyújthat. Néhány évvel ezelőtt a bajnokságok közvetítésekor megtörtént ez a fordulat. Akár a férfi, akár a női bajnokság, akár a klubcsapatok nemzetközi szereplése, a válogatott mérkőzések is sokszor és kiváló minőségben kerülnek képernyőre.

Fotó: FIBA.Basketball

A korosztályos Európa-bajnokságok helyett Challenger-tornákat rendeztek idén nyáron. A leány nemzetközi utánpótlás élet számára a járvány berobbanása óta a debreceni volt az első tét mellett zajló klasszikus világverseny. Óriási dolog, hogy ennek hazánk adhatott otthont. 

Arra törekedtünk, hogy a járványhelyzet ellenére a bajnokság, akár az utánpótlás, akár a felnőtt, végig tudjon menni. Komoly ellenőrzések voltak, figyeltünk arra, hogy a beteg játékosok legyenek elkülönítve, nagy figyelmet fordítottunk arra, hogy a tesztelés a lehető legnagyobb mennyiségben történjen.

Most is inspiráljuk a játékosokat, hogy az oltást adassák be maguknak. Az oltás véd igazából. A bajnoki rendszer is úgy tud működni, ha minél kevesebb a fertőzés. Ha sok a fertőzés, akkor fel tud borulni az egész bajnokság Az látszott most ezen a világbajnokságon, hogy a játékosok jó felkészülés után tudtak eljutni a bronzéremig.

Részben említette a Challenger-tornákat. Az sem egy utolsó dolog, hogy a 18 éves és 20 éves fiúk, illetve a 20 éves lányok megnyerték a saját tornájukat. Most a hétvégén a 16 éves lányok harmadikak lettek. A világbajnokság harmadik helye megkoronázta ezt a nyarat. Ne felejtsük el, hogy korábban a férfi válogatott az Európa-bajnokságra ismét kijutott. A kosárlabda Magyarországon a minőségében is sokat lépett előre.

2014 óta négy korosztályos világbajnokságon volt ott leány válogatottunk. Két U17-es és két U19-es megmérettetésen. Ezek közül három alkalommal a legjobb négy közé is bejutottak a mieink.

Az a fontos, hogy stabilizáltuk a helyünket. Nem csak az európai, hanem a világelitben is ott van Magyarország. Jegyzett kosárlabdát játszunk. Utána következik a nagy felelősség, hogy kettő-négy év múlva hány gyermekből tud az NB1 komoly, felnőtt kosárlabdázó hölgyet faragni. Nyilván mellette mindig előjön, hogy a tanulást hogy lehet összeegyeztetni a sporttal. Hányan fognak elmenni például az Egyesült Államokba és onnan visszajönnek-e. Természetese az egyéneknél lesznek itt még fontos kérdések.

Most az látszik, hogy a 18-19-20 éves női korosztály legalább hat-nyolc olyan játékost tud adni a magyar kosárlabdának, akikkel a felnőtt női válogatott nagyon hosszú ideig ott tud lenni Európa, de talán a világ elitjében is.

Miben tudja az utánpótlásból a felnőtt, profi életbe való átmenetet segíteni a szövetség?

A játékosok a felkészültségükkel tudják kiharcolni a helyet. Ha ügyes, jó felkészültségű játékosok vannak, azok a felnőtt klubokban biztosan lehetőséget kapnak. A szabályok terén nagyon fontos az, hogy most már sokadik éve működik a lányoknál az U20-as szabály, a fiúknál kevesebb ideje annak az U23-as megfelelője.

A lányoknál a 20 év alatti játékosoknak kötelező játszani egy félidőt az alapszakaszban. A fiúknál az U23-as szabályt a bajnokság minden mérkőzésére kiterjesztettük. Ez azt jelenti, hogy az ezekbe a kategóriákba tartozó játékosok közül kettőnek, háromnak a padon is ülniük kell. Dolgoznak a felnőttekkel és előbb-utóbb el kell érniük azt a színvonalat, amikor nem gyengítik a csapat eredményességét. Teljes értékű játékosként lehet használni őket a legmagasabb szinten is.

Fotó: FIBA.Basketball

Az örök kérdés, hogy meddig érdemes szabályokkal segíteni őket és mikor kell elengedni a kezüket?

Pontosan, egyetértek ezzel. Van egy pont, ahogy mondta, amikor már nem szabad segíteni. Abban a pillanatban, ha időn túl is segítünk, azt hiszik, hogy nekik mindent készen ad az élet. Harcolni kell a lehetőségekért. 20 éves kor után egy hölgynek igenis meg kell érnie arra, hogy az NB1 A-csoportjában megállja a helyét. Legalábbis a legtehetségesebbeknek biztosan.

A héten zajlik az U16-os fiúk Challenger-tornája, utána a 3×3-as világesemények következnek és már rákanyarodunk az új klubszezonra. Zárásul, milyen gondolatokkal készül az előttünk álló időszakra?

Azt gondolom, ha a parkettát felszedik a játékosok és nincsen szégyenkezni való a mérkőzések után, mert mindenki megtette azt a legtöbbet, ami tőle elvárható volt, akkor rendben vagyunk. Akkor van baj, ha a szívük, a lelkük nincs ott a pályán a játékosoknak, az edzőknek, a stábnak. Most én azt tapasztaltam, hogy rendben vagyunk. Mindenki nagyon akarta, odatette magát a különböző megmérettetéseken. Ezt várom el a későbbiekben is mindenkitől. A komoly munka meghozza az eredményét és a kosárlabdában komoly munkát látok.

Fotó: FIBA.Basketball

Hirdetés