A legnagyobb erősségünk, hogy csapatként működünk igazán jól – interjú Takács-Kiss Virággal

Pénteken rajtol a világbajnokság Berlinben. Takács-Kiss Virággal, válogatottunk csapatkapitányával értékeltük a felkészülés tapasztalatait és beszélgettünk a magyar együttes várható stílusjegyeiről, játékáról.

Hamarosan rajtol a világbajnokság. Milyen az összbenyomásod a felkészülésről? Tekintsünk ki nemcsak a szakmai, hanem az emberi oldalra is.

Az első perctől kezdve kiváló közösség gyűlt össze. Nagyon jó hangulat alakult ki a lányok, valamint a csapat és a stáb között is. Szerintem mindenki nevében mondhatom, hogy hétről hétre élmény volt visszajönni a válogatottba.

Azt éreztem, hogy mindenki rendkívül motiváltan és céltudatosan érkezett. Akiknek esetleg még nem volt biztos a helyük, ők is mindent megtettek azért, hogy bekerüljenek a keretbe. Rajtuk kívül természetesen mindenki más is keményen dolgozott, így kiváló versenyszellemű, mégis szerethető közeg formálódott. Ennek különösen örülök, hiszen az egyhónapos, összezártsággal járó edzőtábort teljesíteni önmagában sem könnyű feladat. Sokat segít, hogy összetartó társaság alakult ki.

Említetted, hogy kedves, de közben kompetitív is volt a közeg. Valódi versenyhelyzet alakult ki? Éreztétek, hogy húzzátok egymást felfelé ebben az egy hónapban?

Igen, hiszen nem mehetünk el amellett, hogy ez egy alapozással egybekötött edzőtábor volt. Augusztus elején mindenki a nulláról kezdte a közös munkát, mintha csak a klubcsapatában lenne, hiszen egy hosszabb, pihenéssel teli nyár állt mögöttünk. Az első naptól kezdve pontosan tudtuk, mi a célunk, miért jöttünk, és miben szeretnénk fejlődni.

Maximálisan ki akartuk használni ezt az egy hónapot, mert ritkán adódik lehetőség arra, hogy a csapat ennyit tudjon együtt edzeni. Bár a mindennapok nagyszerű hangulatban teltek, amikor edzésre került a sor, mindenki teljes fókusszal, maximális erőbedobással végezte a feladatát.

Az alapozáson túl az elmúlt egy hónapban természetesen formálódott a játék is. Vívtatok két mérkőzést Németországban, az utolsó hétvégén pedig volt egy tesztmeccsetek a MAFC ellen. Hogy látod, körvonalazódott már az a játékrendszer, amely a magyar női kosárlabda-válogatottat jellemzi majd a 2026-os világbajnokságon?

Mindig van hova fejlődni, de a németországi két mérkőzés kiváló visszajelzésként szolgált. Kifejezetten szerencsés volt, hogy egymás utáni napokon játszottunk ugyanazon ellenféllel, így azonnal tudtunk reagálni és változtatni. Az első találkozó után megbeszélt hibákat másnapra szépen kijavítottuk, és sokkal fókuszáltabban léptünk pályára.

Bár az utolsó, fiúk elleni tesztmeccsünk más jellegű volt, az is rendkívül hasznosnak bizonyult. Ezek a találkozók rámutattak, miben kell még előrelépnünk. Vannak olyan játékelemek, amelyek tisztán a koncentráción múlnak, és ha nem vagyunk elég élesek, az ellenfelek ezt kíméletlenül megbüntetik – a világbajnokságon ez pedig hatványozottan igaz lesz. Bízom benne, hogy a hátralévő néhány edzés elegendő a finomhangolásra, és készen állunk majd a vb-rajtra.

A külföldi kollégák, akik a magyar válogatott iránt érdeklődnek, biztosan meg fogják kérdezni: mik azok a stílusjegyek és jellemzők, amelyek alapján meg lehet majd ismerni a csapatot Berlinben?

A legfőbb stílusjegyünk és a legnagyobb erősségünk – amit mindig hangsúlyozunk –, hogy csapatként működünk igazán jól. Számos olyan karakterű játékosunk van, aki egy adott napon vagy akár több mérkőzésen keresztül is vezérré tud válni. Emellett mindenki a maximumot nyújtja, és ott segíti a csapatot az adott ellenféllel szemben, ahol a leginkább tudja.

Szeretném, ha egy rendkívül agresszív gárdát látnának bennünk: egy olyan csapatot, amelyik minden labdáért vetődik, és amely ellen kifejezetten kellemetlen játszani. Ennek a mentalitásnak egy része már Németországban is megmutatkozott, de bízom benne, hogy a világbajnokságon még inkább dominálni fog, hiszen nagyon sok múlik majd a határozottságunkon. Mindeközben azt a célt is megfogalmaztuk magunknak, hogy élvezzük a játékot.

Ha a csapat tagjai bíznak egymásban, és a maximális komolyság mellett felszabadultan tudnak kosárlabdázni, abból mindig jó dolgok sülnek ki.

Talán ez a legnagyobb kihívás: megtalálni az egyensúlyt a kellő komolyság és a túlizgulás elkerülése között.

Abszolút. Ezt az egészséges középutat egyáltalán nem könnyű megtalálni, de ha sikerül, azzal nagyszerű eredményeket érhetünk el. Természetesen lesz bennünk izgalom. Az első percekben, a feldobás előtt mindenkiben ott fog dolgozni a bizonyítási vágy és az izgatottság. Ugyanakkor rengeteget dolgoztunk azért, hogy kijussunk erre a világbajnokságra, kiharcoltuk magunknak a helyet, és hihetetlenül örülök, hogy ez most megadatik nekünk.

Bízom benne, hogy képesek leszünk élvezni a pillanatot, és magunkba szívni ezt az atmoszférát. Végtére is, a kosárlabda világelitje gyűlik ott össze, és hatalmas dolog, hogy mi is köztük lehetünk.

Zárásként egyetlen kérdés maradt: anélkül, hogy kulisszatitkokat árulnál el, mi volt a legnagyobb csapatkapitányi feladatod az elmúlt egy hónapban, és mit gondolsz, mi lesz a legnagyobb kihívás ezen a téren kint, Berlinben?

Az elmúlt egy hónap legfőbb feladatát a keret átalakulása adta. Számos olyan játékos csatlakozott hozzánk, aki korábban már edzett velünk, de a szűk keretnek még nem volt tagja, így több poszton is változtunk. Ez számomra is kihívást jelentett: meg kellett ismernem azokat a csapattársakat is, akik ilyen kiélezett helyzetben még nem voltak velünk. Ki kellett tapasztalnom, mire van szükségük, hogyan tudok én, illetve a csapat segíteni nekik abban, hogy minél komfortosabban érezzék magukat.

Fontos volt, hogy ők is ugyanolyan értékes és szerves részének érezzék magukat ennek a közegnek, mint a rutinosabb játékosok. Hogy a világbajnokságon mi lesz a legnehezebb feladat, azt előre nehéz megmondani. A legfőbb célom, hogy stabilitást adjak a csapatnak. Szeretném, ha a lányok éreznék: mindig, mindenben számíthatnak rám, a pályán és azon kívül is. Bízom benne, hogy védekezésben, lepattanózásban, és ha kell, támadásban is olyan biztos pont tudok lenni, ami leveszi róluk a terhet, és ezáltal ők is felszabadultabban tudnak majd játszani. Én ezen leszek, és már alig várom, hogy elkezdődjön a világbajnokság.