Hirdetés
Archivum

A legváratlanabb edzõi kinevezés: Derek Fisher a WNBA-ben



:

:

Hirdetés

A Los Angeles Sparks szerdán késõ este jelentette be, hogy Derek Fisher érkezik a vezetõedzõi posztra Brian Agler helyére. A Lakers csapatával öt bajnoki címet szerzõ klasszis irányító a nõi kosárlabdát tekintve még nem rendelkezik semmilyen tapasztalattal és eddigi egyetlen vezetõedzõi munkája is óriási kudarc volt. A klub péntek este tart nagyszabású sajtótájékoztatót, ahol várhatóan sok részletet megtudhatunk a döntés hátterérõl. Addig egy szerkesztõi jegyzetben találgatunk.

Fotó: Facebook.com/losangelessparks/

Fotó: Facebook.com/losangelessparks/

Önmagában a Los Angeles-i edzõváltás is meglepetésként érkezett november utolsó napján. Brian Agler ugyanis négy sikeres évet töltött a Los Angeles Sparks élén. Kétszer döntõig vezette a csapatot, melybõl egyet meg is nyertek. A nyáron a sérülések érezhetõen felülírták a számításait, de semmi nem utalt arra, hogy a 2019-es évad végéig szóló szerzõdését ne töltené ki. Mivel hivatalos indoklás mind a mai napi nem érkezett, így mindenki csak találgatja az okokat. Két pletyka tartja magát stabilan. Az egyik, hogy a liga legsikeresebb szakvezetõje elveszítette a kulcsjátékosok bizalmát, a másik pedig, hogy a klubvezetés egyes tagjai már az augusztusi kiesés óta fúrták Agler-t. Teljesen új szemléletet akartak a kispadra.

Nem véletlen ez a már-már kapkodásnak tûnõ eredménykényszer a Sparks-nál. A csapat szûkös keretét nézve az elmúlt két évadban az „év védõjének” választott Alana Beard már 36 éves, míg Candace Parker és Essence Carson 32-32. Nneka Ogwumike ugyan ideális korában van, de sérülései miatt nála mindig nagy a bizonytalanság. A szerzõdések idõközben folyamatosan futnak ki, ami azt jelenti, hogy ebben a felállásban ennek a klasszis csapatnak sok éve már nincs együtt. Építkezésre nincs idõ, azonnal eredményre van szükség. Ilyen körülmények között azzal mindenképpen számolni lehetett, hogy az elérhetõ vagy mozdítható nagy nevû edzõk közül senki nem fogja elvállalni a munkát. Sokan azt várták, hogy a most még másodedzõi pozícióban lévõ, de impozáns mutatókkal rendelkezõ feltörekvõ szakemberek közül kap valaki lehetõséget. Julie Hairgrove (Phoenix Mercury), Gary Kloppenburg (Seattle Storm) vagy Mike Petersen (Atlanta Dream) is ez a kategória.

Végül azonban nem így lett. Derek Fisher érkezik a Sparks-hoz, akinek a személye az elmúlt egy napban olvasható megnyilvánulások alapján igencsak megosztotta a nõi kosárlabdával foglalkozó szakírókat és a szurkolókat. Fisher a legtöbb kritikát még mind a mai napig a csúfos New York-i idõkért kapja. Phil Jackson-nal karöltve belevágtak abba, hogy a 2000-es évek elején még jól mûködõ „háromszög támadásra” építve nagy csapatot hoznak össze a Knicks-nél. A játék azonban jelentõsen átalakult és ezzel képtelenek voltak a lépést tartani. Másfél szezon alatt 40 gyõzelem és 96 vereség lett Fisher mérlege. A kilátástalan produkció pedig a szurkolókat és a szakma egy részét is elfordította az egykori klasszis játékostól. Bármennyire is furcsa, ebbõl a helyzetbõl a Sparks sokat profitálhat. Egy motivált edzõ, akinek a saját szakmai megítéléséhez óriási szüksége van a sikerre, adhat új impulzusokat, felrázhatja a nyáron kicsit leülõ keretet. Talán ez a legjobb érv a döntés mellett.

Ha viszont a fentiekhez hozzávesszük Fisher zûrösebb magánéletét, akkor nem néz ki jól az összkép. A 2017-es cserbenhagyásos autóbaleset vagy éppen az egykori csapattárs Matt Barnes feléségével, Gloria Govan-nel való viszonya, rendszeresen elõkerülõ ügyek. A WNBA az utóbbi években több ilyen rázós helyzetbe beleszaladt, amikor játékosok magánéletét boncolgatta a sajtó. Több szakíró nem látja, hogy miért van szükség még egy idõzített bombára a ligában. Arról pedig nem is beszéltünk, hogy Fisher semmilyen tapasztalattal nem rendelkezik a nõi kosárlabda területén. Az utolsó két olyan szakember aki így ugrott be a liga körforgásába, csúnyán belebukott. Muggsy Bogues még egykoron a Charlotte-tól 14 gyõzelemmel és 30 vereséggel másfél szezon után távozott. Nolan Richardson a Tulsánál pedig 7 gyõzelemmel és 38 vereséggel fejezte be karrierjét a nõi kosárlabda területén.

Cheryl Reeve, a Minnesota Lynx edzõnõje Twitteren sokat sejtetõ megjegyzést tett közzé. „Kíváncsi vagyok milyen lenne, ha lehetõségem volna hozzáférni a munkaerõ-piac 95%-ához.” – fogalmazott az edzõnõ. Finoman célozva arra, hogy lehetett volna alkalmasabb edzõt találni. A Forbes szakírója egyenes addig ment, hogy Fisher kinevezése visszalépés a ligának. Abból a szempontból igaza van, hogy nem nõtt a nõi vezetõedzõk száma. Ahogy mi is több cikkünkben elemeztük, erre óriási szükség lenne. A másik pedig, hogy a jelenlegi 10 vezetõedzõ, aki szerzõdéssel rendelkezik a ligában, mind-mind komoly nõi kosaras szakmai beágyazottsággal rendelkezik. A 2018-as „év edzõje” Nicki Collen, Cheryl Reeve, Sandy Brondello, Pokey Chatman vagy Katie Smith munkáját senkinek sem kell bemutatni. A férfiak közül Mike Thibault, Dan Hughes eredménysora önmagáért beszél. Még a sokat bírált Curt Miller is komoly egyetemi tapasztalattal bír, ahogy a Chicagóhoz kinevezett James Wade itt Európában és az USA-ban is évekig volt másodedzõ.

Természetesen nem szabad elõre elvenni a bizonyítási lehetõséget Fisher-tõl. Ott van Bill Laimbeer példája, aki 13 évet töltött 1980 és 1993 között az NBA-ben. A nõi kosárlabda körforgásába teljesen kívülállóként került be 2002-ben. Azóta nyert három WNBA-bajnoki címet és kétszer kapta meg „az év edzõje” elismerést. Elõfordulhat, hogy a tulajdonos Magic Johnson és stábja csiszolatlan gyémántot talált Fisher személyében. Ráadásul, ahogy ezt fentebb fejtegettük, nem kérdés, hogy a New York-i fiaskó után az érkezõ szakember is motivált. Még egy nagy bukást nem szenvedhet. Ettõl függetlenül a sajtótájékoztatón így is érdemes lesz majd meghallgatni, hogy mivel indokolják a döntést. Egy biztos, hogy a szurkolói felzúdulást igyekszik a Sparks tompítani. Közösségi oldalaikat elléptek a játékosok támogató nyilatkozatai. Pénteken már okosabbak leszünk, de tényleges válaszokat majd csak jövõ nyáron kapunk.

Hirdetés