A pozitívumokat kell elraktározni – interjú Bálint Rékával

Szerdán este lezárult az Euroliga 2022/2023-as kiírásának az alapszakasza. Az Atomerőmű KSC Szekszárd 3 győzelemmel és 11 vereséggel az A-csoport 7. helyén zárt. Bálint Réka csapatkapitánnyal tekintettünk vissza az idei Euroliga szerepelésre.

Utoljára a Fenerbahce elleni klubtörténeti sikert követően nyilatkoztál lapunknak. Azóta egy komoly sérüléssel is megküzdöttél, hiszen törés volt a válladban. Hogy értékeled a visszatérésedet?

Annak ellenére, hogy ez egy komolyabb sérülés volt, úgy érzem, hogy gyorsan sikerült a felépülés és zökkenőmentesen ment minden. Minimális fájdalmam volt. Szemléletesen fogalmazva: néha fel is tettem a kérdést, hogy tényleg eltörött a vállam?

Komolyra fordítva a szót, a rehabilitáció jól ment, a játékba való visszatérés viszont nem volt könnyű. A csapatnak sem ment akkoriban. Nyilván egy jó ritmusban lévő csapatba mindig könnyebb visszatérni. Igyekeztem új ritmust, új szint hozni a játékba.

Euroliga visszatekintésre vállalkoztunk ebben az interjúban. A bajnoki szezon egy váratlan fővárosi vereséggel indult, utána viszont szépen rendezte sorait a KSC és november közepéig a Fenerbahcét, illetve a Sopront is sikerült legyőzni. Azóta a hasonló bravúrok nem jöttek össze. Mi fordult át a csapatban?

Nehéz kérdés. Az elején – gondolva akár az Euroliga újoncainkra, akár ránk, akik a győzelem nélküli első szezont is teljesítettük – az volt a benyomásom, hogy mindenki motivált és szeretné megszerezni a hőn áhított első győzelmet. A válogatott szünetig a hazai mérkőzéseket hoztuk, de idegenben is, akár Prágában vagy Valenciában, jöttek jó teljesítmények, sőt győzelmi reményeink lehettek.

Egy olyan karaktert mutattunk, hogy bizonyítani akartuk: nekünk helyünk van az Euroligában. Ezt követően rosszul jött a novemberi válogatott szünet. Éppen előtte kezdtünk összeérni, megtalálni a játékosok helyét és abban az időben valamiért ez megbomlott. Utána már a bajnokságban is becsúsztak vereségek a közvetlen riválisoktól, ami nem segített az önbizalmunk építésében.

Nem szabad ebben a kifogásokat keresni, de idén sem került el minket a sérüléshullám. Ha belegondolunk akár a két évvel ezelőtti keretünkbe, volt annyira mély, hogy egy-egy sérülést tudtunk pótolni. Idén fiatal a keret és kevés a rutinos játékos, aki ilyen kiélezett szituációkban előre tud lépni.

Ambivalens érzéseim vannak, hiszen nézve az Euroliga csoportotok továbbjutóit: a Fenerbahcét legyőztétek, a Prágával és a Valenciával remek meccset vívtatok idegenben, a Bourges ellen három negyed után még vezettetek itthon. Önmagában már ez versenyképesebb teljesítményt mutat, mint tavaly. Közben viszont az összkép erről az idényről sem feltétlenül sokkal jobb.

Azt hiszem, hogy ezzel mindenki hasonlóan van. Ez részben abból adódik, hogy a három győzelem a szezon elején jött és nagyon távolinak tűnik már. Minden helyzetben igyekeztünk mindent megtenni egy jó eredmény elérése érdekében.

Sportolóként mennyiben változtatta meg a szezon dinamikáját, hogy idén nincs átjárás az Európa Kupába és tét nélküli csoportmeccsek maradtak a végére?

Ez nem került szóba közöttünk egészen az Olympiacos meccsig – akkor dőlt el matematikailag, hogy nem juthatunk tovább -, de motiváció abban a helyzetben is volt. Ott lebegett a szemünk előtt az első idegenbeli siker megszerzésének a lehetősége.

Ezen felül az Euroligában mindenki a minél több győzelem megszerzésére törekszik, így a motiváció az mindig mindenkinél adott. Akár egy sikerélmény, akár a jövőre vonatkozó csapatépítés szempontjából fontosak ezek a találkozók.

Az utolsó meccseken már az új felállásban szerepeltetek. Mi volt a cél ezeken a összecsapásokon? Egy biztos, hogy láthattunk nagyon szép és értékes teljesítményeket azoktól, akik előrébb tudtak lépni.

Ezek a meccsek leginkább arra voltak jók, hogy tudtunk öt-öt ellen játszani, mert az utóbbi jó pár hétben edzésen ez nem adatott meg nekünk. Az új felállás gyakorlásához erre hatványozottan szükségünk lett volna.

Igyekeztünk kihasználni, hogy épüljünk és a magyar bajnoki rájátszás első körére, ami nekünk a legfontosabb lesz, álljon össze ez a jelenlegi felállás. Azok is megtalálják a helyüket, akik eddig epizódszerepet töltöttek be és most többet kell vállalniuk.

Ahogy utaltál rá, hogy voltak alkalmak, amikor fel tudtak lépni játékosok. Az tisztán látszik, hogy akkor lehetünk sikeresek, ha három-négy jó teljesítmény rendre érkezik.

Látsz még fejlődési potenciált ebben a csapatban tavaszra?

Fejlődési potenciált abban a tekintetben mindenképpen látok, hogy előrébb léphetnek olyan játékosok, akik eddig kevesebb lehetőséget kaptak. Megváltozott a rotáció és ahogy meccsről meccsre több lehetőségük nyílik, úgy erősödhet az önbizalmuk, amiből sokat profitálhatnak.

Nyugodtan el lehet mondani, hogy én titkon abban bízok: kell egy olyan mérkőzésnek jönnie, ami átlendít minket és bizonyítjuk, hogy ezzel a kerettel is tudunk jól játszani, nagy meccset nyerni és akkor ebben az összeállításban is elindulhatunk felfelé.

Most márciusban lesz egy hosszabb szünet. Mit vársz ettől?

Az is érdekes szituáció, hogy februárban nem volt hazai mérkőzésünk. A Bourges csapatával még január 31-én játszottunk itthon, majd a Polkowicét március 1-én fogadtuk. Ez sem segített, mert mindenki tudja, hogy nekünk a hazai pálya mit jelent.

Visszatérve a kérdésedre, februárban volt egy hosszabb szünet, most még hosszabb szünet jön. Jó lenne, ha ebben 5:5 ellen tudnánk gyakorolni az edzéseken. Remélem, hogy ez lassan megvalósul.

Ettől függetlenül szerintem az nem jó, hogy ennyi ideig mérkőzések nélkül maradunk. Élesben lehetne a legjobban gyakorolni. A rájátszásban kiderül, hogy ez a hosszabb szünet mennyire válik az előnyünkre.

Vasárnap a PEAC csapatával mérkőztök, akikkel minden jel szerint a bajnoki negyeddöntőben is találkoztok. Ezek az „év meccsei” az idei Szekszárd számára?

Én inkább úgy fogalmaznék, hogy az „év ellenfele” a PEAC. Nem árulok el azzal semmilyen titkot, abszolút ők vannak a fókuszban, hogy akár már most vasárnap, de főleg a rájátszásban legyőzzük őket.

Zárásul az emberi oldalról. Tudom, hogy a szakmai elemzés még visszavan és sok élménynek ülepednie kell, de ha azt mondom: 2022/2023 Euroliga, akkor mit raktároztál el magadban?

Hosszú távon a pozitívat fogom elraktározni. Elsősorban a győzelmekre fogok visszaemlékezni. Nagyon jó érzés visszagondolni arra, hogy milyen játékosok, milyen csapatok ellen léptünk pályára.

Minden sportoló arról álmodik, hogy a saját sportágában a legmagasabb szinten megmérettesse magát. Erre mindenképpen büszkén lehet visszatekintve akárhogy alakult a győzelem/vereség arány. Különösen úgy, hogy egy 30 ezres kisvárosból jutottunk el idáig.