:
:
Pénteken kezdetét veszi Sopronban a 2018-as Euroliga Final Four. Az elõdöntõben a Sopron Basket ellenfele a török Yakin Dogu Universitesi lesz. Részletes beharangozó a török csapat bemutatásával.
2009 óta nem szerepelt magyar csapat az Euroliga elõdöntõjében. Akkor a Sopron nagy csatában maradt alul a Final Four házigazdájával a Salamancával szemben. Most kilenc évvel késõbb a Sopron a házigazda. Hogy mennyit változott azóta a sportág, azt jól mutatja, idén nem volt spanyol csapat a legjobb nyolc között. Az európai kosárlabdázás erõviszonyait török-orosz versenyfutás határozza meg. Ahhoz, hogy ne csak ezen két nemzet adjon csapatot a 2018-as négyes döntõbe, éppen a Sopron Basket bravúrjára volt szükség a Fenerbahce ellen. Most jön azonban az újabb török rivális a Yakin Dogu Universitesi, akik jelen pillanatban erõsebbek is, mint a Fener.
Öt trófea stabil alapcsapattal
A Yakin Dogu Universitesi kapcsán az elmúlt másfél év példátlan eredménysorát kell kiemelni. Ahol elindultak, azt a sorozatot meg is nyerték. A török bajnoki címük mellett a Török Kupát és az Európa Kupát is elhódították tavaly. Idén decemberben az Elnöki Kupa is felkerült a dicsõséglistájukra, majd februárban megvédték a címüket a Török Kupában. A Szpartak Moszkva után, akik 2006-ban Európa Kupát, majd 2007-ben Euroligát nyertek, a YDÜ lehet a második olyan csapat az európai mezõnyben, akik egymást követõen hódítják el a FIBA két nagy kontinentális trófeáját.
A török csapatnál erre az esztendõre a hazai szériák címvédése mellett az Euroliga Final Four elérése volt a cél, ehhez pedig tudatos építkezést folytattak. Tavaly rakták le a sikercsapatuk alapjait, idén pedig hiányposztokra igazolva erõsítettek. Illetve, ahol szükségét látta a szakmai stábjuk, mélyítettek a rotáción. Lényegében ugyanazt valósítják meg, ami a nagy riválisukat a Fenerbahce-t 2012 és 2017 között hat Euroliga elõdöntõs és két döntõs szerepléshez segítette hozzá.
A YDÜ esetében ez az építkezés úgy nézett ki, hogy a tavaly három trófeát szerzõ alapcsapatukból Bahar Çağlar, Olcay Çakır Turgut, Quanitra Hollingsworth, Courtney Vandersloot, Kayla McBride és Elin Eldebrink maradt. Viszont magas posztokon több játékost is cseréltek, így érkezett elõbb Ann Wauters, majd Jantel Lavender és Sandrine Gruda. Török csapatoknál nem probléma, ha több légióst foglalkoztatnak, mint ahányan a bajnoki alapszakaszban pályára léphetnek. Nagyon hosszú a szezon, 58-60 meccset játszanak az ottani topcsapatok, így elkerülhetetlenek a sérülések. Ilyen esetekben nem kell igazolni, hiszen van, aki a fontosabb pozíciókra be tud szállni, miközben a nemzetközi porondon így is játszhatnak legerõsebb felállásukban.
Egységben az erõ
A bombaerõs keret még nem garancia a sikerre. Ezt számtalan példán lehetne levezetni akár a nõi kosárlabdában is. A YDÜ esetében a kulcs, hogy a rutinos játékosok kiváló csapatot alkotnak. Ez nem csak a kötelezõen udvarias nyilatkozatokban jelenik meg, hanem játékban is. Courtney Vandersloot és Kayla McBride kiemelkedõ összhangjára már tavaly a bajnoki cím megszerzését követõen felhívtuk a figyelmet mi is egy hosszabb jegyzetben. A kettõsük támadásban húzza magával a társakat. A török magot Bahar Caglar tartja kézben, aki sok nagy csatát megélt rutinos csapatkapitányt tudja minimalizálni a széthúzást. Sokan a Galatasaray két éve indult kisebb hanyatlását is a távozásával magyarázzák. Ez a jelenség ugyanis a török sztárcsapatok egyik legnagyobb ellensége minden évben.
Az új érkezõk közül pedig Jantel Lavender és Sandrine Gruda azon túl, hogy szintén jó csapatemberek, a palánk alatt elképesztõ magabiztosságot tudnak sugározni. Ha kell itt Ann Wauters és Quanitra Hollingsworth is besegít. A belga center a szezon elején Gruda érkezéséig kapott több lehetõséget. Azóta sérülések is hátráltatták, de kiegészítõ-emberként akár még edzésen is sokat ér a tapasztalata. Török állampolgárként Hollingsworth a bajnokságban fõszereplõ.
A fentebb leírtakat a statisztikák is alátámasztják. Vandersloot élete szezonját futja, irányítóként az Euroligában a 12.4 pont, 9.3 (!) gólpassz átlaga mindent elmond a teljesítményérõl. Ha egy csapatnak ilyen markáns irányítója van, akkor onnan már könnyebb építkezni. Vandersloot a passzaival legtöbbször McBride-ot találja meg, aki 19.2 pontos, illetve 4.9 lepattanós átlagot hozott össze. Ezzel a mezõny legeredményesebb játékosa lett. A palánk alatt pedig Lavender (14.3 pont, 8.5 lepattanó) és Gruda (13.9 pont, 8.7 lepattanó) hozza azt a klasszis teljesítményt, amire a Jekatyerinburg és a Kurszk keretét leszámítva jelenleg az európai mezõnybõl másnak nincsen válasza. A török magból a korábban kiemelt Caglar mellett Olcay Cakir vállal igazán sokat. A svéd válogatott irányító Elin Eldebrink pedig az Euroligában tud elsõsorban besegíteni Vandersloot-nak. Padról beszállva képes szinten tartani a játékot, ami értékes perceket jelent.
Többször is csodát tett már idén a Sopron
A Sopron Basket úgy léphet pályára a hazai rendezésû Euroliga négyes döntõn, hogy nincsen veszíteni valója. Minden elõzetes várakozást felülmúlt ez a szezon a nemzetközi porondon. Senki nem számíthatott reálisan Final Four szereplésre. Euroliga rájátszással vagy a csoportkört követõen egy szép Európa Kupás folytatással a bátrabbak kalkulálhattak, de ennél merészebb álmok nem fogalmazódtak meg. Sokszor méltattuk már Roberto Iniguez munkáját. A spanyol szakember által elhozott profizmus, játékrendszer nélkül most nem tartana itt a Sopron. A sok méltató elemezésben egy közös pont akad. Ez pedig az, hogy sikerült áttörni azt az üvegplafont, amivel évekig küzdöttek Sopronban. Nevezetesen, hogy idegenben is képessé vált ugyanolyan klasszis teljesítményre a keret, mint hazai pályán. Ez választja el a Final Four mezõnyét a többiektõl. Mentalitásban, kémiában az itt tapasztalható szintlépés jelenti a pluszt, ami ennek az évnek a nagy hozadéka.
Abból a szempontból nincs könnyû helyzetben a Sopron, hogy hiányzik egy szereplõ a rotációból. Egy klasszis center, aki a csoportkörben Crystal Langhorne volt, majd a Fenerbahce elleni párharc elsõ két meccsén Alaina Coates. Függetlenül attól, hogy azóta mit hozott a sors, az isztambuli teljesítménye nélkül most lehet, hogy nem beszélnénk Final Four szereplésrõl. Mivel az elõzõekben hosszasan dicsértük a YDÜ centereit, ezen a téren nagy hátrányba kerülhet a Sopron. Különösen kritikus Sandrine Gruda õrzése, aki 8.7-es átlagával az egész mezõny legjobb lepattanózója idén. Még a soproninál több klasszis magas játékost forgató gárdák sem tudták semlegesíteni. Sokat mozog labda nélkül a francia center, jó pozíciókat harcol ki magának. Most érezhetõen a társak is adottak ahhoz, hogy a kvalitásai érvényesüljenek.
Az elõdöntõben kulcsfontosságú lesz a védekezés, amelyet extrán megszervezetett ebben a szezonban Roberto Iniguez. Érezhetõen tartanak is ettõl a törökök. Fontos ellenük a jó védõmunka, hiszen a 16 Euroliga meccsükön átlagosan 49.5%-os mezõnymutatót értek el. Ez brutális adat és egyben a legjobb a mezõnyben. Nem véletlen, hogy a FIBA beharangozója is ezt emelte ki. A Kurszk mögött 78.3 ponttal a második legeredményesebb a csapatuk. A Sopron ebben a rangsorban a negyedik szintén igen kiemelkedõ 71.4 pontos átlaggal. Ha a törökök átlépték egy meccsen idén a 70 dobott pontot bármely sorozatot nézve, akkor csak a Jekatyerinburg tudta õket megverni. Egyébként minden más találkozójukat megnyerték. Az tehát várható, hogy egy pontgazdag összecsapás nekik kedvezne.
A másik, amiben bízhat a Sopron, az a hazai pálya lélektani elõnye. Két példán keresztül lehet ennek a hatását megérteni. Az egyik az egyértelmûen a Fenerbahce elleni harmadik meccs, amikor szemmel láthatóan megfogta az ellenfelet a közeg. Kicsi a csarnok, sok az ember, nagy a zaj. Nem mindenki kezeli ezt jól. A másik pedig az Európa Kupa döntõjének isztambuli elsõ felvonása, amikor láthattuk, hogy mit jelent, ha egy csapat extra adrenalin löketet kap. Egy ezer sebbõl vérzõ Galatasaray-ból olyan teljesítményt hozott ki a környezet, amely a teljes európai kupaszezon egyik legjobbja volt bármely együttest nézve. Ha a Sopron is el tudja érni azt az állapotot, hogy a hazai közeg, az elvárások nem teherként nyomják a vállakat, hanem felszabadultságot, egy jó értelemben vett felspannolt állapotot hoznak, akkor a játékosállományban megfigyelhetõ különbségek is ellensúlyozhatóak.
