Hirdetés
Utánpótlás

A spanyol képzési rendszer nyomában – interjú Czirják Szilviával



:

:

Fotó: Pados Noel / Soproni Darazsak Sportakadémia

Hirdetés

Barcelonában a SEGLE XXI szakmai programjánál járt tanulmányúton a Soproni Darazsak Sportakadémia szakmai stábja, Czukorné Hollós Anna szakmai igazgató, Czirják Szilvia szakmai vezető és Stoics Judit preakadémiai vezető.

Czirják Szilviát kérdeztük a tapasztalatairól, aki egy olyan programba nyerhetett bepillantást, ahol többek között Alba Torrens, Laura Nicholls, Laura Gil, Queralt Casas, Marta Fernández vagy korábban Elisabeth Cebrián nevelkedett.

Kezdjük az alapoknál. Miért döntöttetek egy spanyol tanulmányút mellett, és kérlek egy kicsit mutasd be azt intézményt, amit felkerestél?

Itt Sopronban a profi klubnál és a Soproni Darazsak Sportakadémián régóta minta a spanyol kosárlabda kultúra. Évek óta tudatosan építgetjük fel ezt a típusú játékot. Ebben nagy segítséget nyújtott Roberto Iniguez is, akitől rengeteget tanultunk. Szerettük volna megnézni Spanyolországban ezt a gyakorlatban, amely képzésről sokat mesélt, és amiből a munkája során ő itt ízelítőt adott nekünk. A SEGLE XXI akadémián jártunk Barcelonában. Ezt a szakmai utat már a Covid előtt lebeszéltük. A repülőjegyünk is megvolt, amikor beütött a járvány. Végül most tudtuk pótolni.

Azt fontos kiemelni, hogy a SEGLE XXI egynemű, leány kosárlabda akadémia. A programban kizárólag spanyol fiatalok vehetnek részt, 15 és 18 éves kor között. Egy állami fenntartású középfokú oktatási intézmény is a komplexum része. Itt öt sportág – kosárlabda, kézilabda, röplabda, szinkronúszás és vívás – tehetségeit oktatják, nevelik. Mindenkinek a képzése a saját sportági szövetsége által meghatározott program szerint zajlik. A gimnáziumban négy évfolyam – évfolyamonként két osztály – osztályonként 24 fővel üzemel. A sportolók számára ez a képzés, és az ellátás egyébként teljesen ingyenes.

Amikor a beszélgetésre készültem, akkor olvastam, hogy a SEGLE XXI szakmai programjában négy korosztályban összesen 24 fő kosárlabdázhat. Ez nagyon kis létszám a magyarországi sportakadémiákhoz képest. Fogalmazhatok úgy, hogy ez egy elitképzés?

Ez szakmailag a csúcs Spanyolországban. A múlt héten játszott Szekszárdon a válogatottjuk, melyből például Alba Torrens, Laura Gil és Queralt Casas is itt nevelkedett. Olyan kiemelkedő játékosokat neveltek, akik évekig szállították a jobbnál jobb eredményeket, a világversenyekről az érmeket.

Mondtad, hogy 15 éves kortól foglalkoznak a SEGLE XXI programban a tehetségekkel. Mi történik előtte Spanyolországban? Hogy néz ki a preakadémiai-rendszer?

A program vezetője Javi Torralba elmondta nekünk, hogy nincs is érdekükben 15 éves kor előtt elhozni a tehetségeket. Valenciában, de példaként említhetnénk, hogy a Celta Vigónál vagy az FC Barcelonában a játékosok megkapják azokat az alapokat, amelyekre gyakorlatilag a SEGLE XXI felkészült szakemberei építenek. Nekik az igazán tehetséges játékosokat kell kiválasztani a sokaságból, a spanyol és katalán szövetséggel egyetértve. Hasonló az elképzelés nálunk is, hiszen az államilag támogatott sportakadémiák már működnek, ahol a kormány biztosítja ahhoz a forrást, hogy igazán minőségi oktatást lehessen végezni.

Azt is hozzá kell tenni, hogy a SEGLE XXI rendszerében nagyon kevés a játékos: évfolyamonként hat, összesen 24. Így egy-egy tehetséges fiatal átvétele azért nem rengeti meg alapjaiban a klubéletet. A preakadémiai-rendszerben a képzés kiváló, mindenki tudja, hogy mi a feladata. Hangsúlyozták azt is, hogy nincs eredménykényszer a csapataiknál. Nem azt nézik, hogy hány győzelmet szereznek, hanem mindent a képzésnek rendelnek alá.

Fotó: Pados Noel / Soproni Darazsak Sportakadémia

Ha jól értem, akkor itt nem aprózódik el a tudás, hanem a maximális fókusz azon van, hogy olyanokat neveljenek, akikből klasszis professzionális kosárlabdázó válhat.

Így van, ott minden arról szól, hogy profit neveljenek. Még az oktatást is alárendelik! Sopronban szerencsés helyzetben vagyunk, mert a helyi intézmények vezetői partnerek abban, hogy a játékosaink egyéni képzésen vegyenek részt a délelőttök folyamán. Egy lépcsőfok azonban még nagyon hiányzik, ami Spanyolországban megvan. Ez nem más, mint a speciális tanrend. Ez teszi lehetővé azon mennyiségi és minőségi munka elvégzését, hogy igazán kiemelkedő sportolót képezzenek.

Itthon abban látnám az előrelépést, hogy amikor délelőtt egy sportakadémiai növendék eljön az egyéni képzésére, akkor utána ne pótolnia kelljen. Olyan órarendje legyen, hogy az nem ütközik a kötelezően teljesítendő tanórával. Elkerülnénk azt, hogy edzés után a sportoló azon idegeskedjen, hogy mennyit kell pótolnia. Tudom, hogy az önálló tanulás a  gyerekeknek kétszer annyi idő – és energia.

Ez nagyon jól hangzik és lehet, hogy helyben megvalósítható, de ahhoz, hogy ez nagy hatásfokkal működjön, a komplett magyar oktatási rendszer reformjára szükség lenne.

Én nem látom ennyire borúsan a helyzetet. Ha minden olyan városban, ahol bármely sportágban államilag elismert sportakadémia működik, lenne olyan intézmény, amely bevállalna egy kormány által engedélyezett tanrendet és a sportoló gyerekek oda csoportosulnának, az egy óriási segítség lenne az élsportolóvá válásuk útján.

A SEGLE XXI programjában, hogy néz ki a gyerekek versenyeztetése? Én, amikor nyaranta a korosztályos versenyekre készülök, akkor mindig szembesülök azzal, hogy Spanyolországban csak egy korosztályban versenyeznek a gyerekek. Nem jellemző az, mint nálunk, hogy két-három bajnokságban látjuk a legjobbakat.

Ezt nekünk évekkel ezelőtt már Roberto Iniguez is mondta, hogy amikor versenyeztetni akarunk, akkor ne a gyerekek életkorát nézzük, hanem azt, hogy a nekik kihívást jelentő korosztályban lépjenek parkettre. Ezt a SEGLE XXI úgy oldja meg, hogy mindenki eggyel feljebb versenyez, és a saját korosztályában nem. Csak egy színtéren szerepel a fiatal, mert ott a mérkőzésekre is csak a képzés egyik eszközeként tekintenek.

Az a cél, hogy a sportoló gyermek olyan ellenféllel küzdjön meg, aki ellen fejlődik. Azt vallják, hogy 28-30 bajnokival, és a nyári válogatott programmal fel lehet építeni a képzési rendszert, be lehet illeszteni úgy az edzéseket, hogy azzal a fiatalokat ne terheljük túl. Ez nyilván stratégiai kérdés, ami Magyarországon még finoman fogalmazva is gyerekcipőben jár.

Fotó: Pados Noel / Soproni Darazsak Sportakadémia

Elégnek tartasz egy szezonban 28-30 mérkőzést a kellő meccsrutin megszerzéséhez? Sokszor az az érv a több porondon való szereplés mellett, hogy szükség van a versenyeztetésre.

Ha a jelen hazai rendszerben számolok, akkor az utánpótlás bajnokságokban 22-26 mérkőzést játszanak le egy korosztályban szezononként. Ha ehhez ősszel és tavasszal hozzáveszünk egy-egy nemzetközi tornát klubszinten, plusz a válogatottban a világversenyen való szereplést, akkor az elég.

Amire Spanyolországban vágynak, és nekik nem adatik meg, nekünk meg igen, az a nemzetközi szereplés. Többször elmondták, hogy például nem rendelkezik forrással ahhoz a SEGLE XXI, hogy nemzetközi tornákon részt vehessenek. Amíg az itthon, a jelenlegi sportbarát, támogató sportfinanszírozási rendszerben ez számunkra biztosított, ott nem. Mi ezt az előnyt ki tudnánk használni, hogy túlterhelés nélkül bővítsük a mérkőzések számát. Szezononként a 36-40 meccsnek elégnek kell lennie.

A SEGLE XXI felett nincs profi csapat, az U17-18 junior korúak az LF2 bajnokságban indulnak és ez a plafon, amit ők versenyeztetésben tudnak adni. Ez miként csapódik le az ottani rendszerben?

Szerintem Alba Torrens életútja nagyon szemléletes. Ő 18 éves koráig volt a SEGLE XXI növendéke, majd a Celta Vigo csapatához került, és onnan vitte el az Euroligás Salamanca, ezzel beindítva a profi karrierjét. Nagyon fontos Spanyolországban, hogy vannak olyan felkészült élvonalbeli klubok, ahol tudják fogadni a kikerülő tehetségeket. Be tudják őket építeni az első osztályú játékba, és ott megszerzi azokat az utolsó tapasztalatokat a játékos, amivel még magasabb szintre léphet.

Ahogy te is mondtad, a SEGLE XXI legmagasabb szinten versenyző csapata a spanyol másodosztályban indul, ami nagyjából a magyar NB1/b Piros csoportjának felel meg. Miguel Mendez járt itt nálunk pár éve edzőképzőn, és ő is megerősítette, hogy hihetetlen tudatosság kell egy fiatal beépítéséhez a profi csapatba. Ez egy szemlélet, mely a klubvezetéstől, a szakemberektől egy elképesztő elköteleződést igényel, és egyben szigorú szabályok betartását. Török Zoltán évtizedek óta élen jár ebben.

Itt Kelet-Közép-Európában jellemző, és például most a szezon előtt Sopronban is nagyon büszkén kiemeltük, amikor egy-egy játékos 15-16 évesen bemutatkozik az élvonalban. Spanyolországban erre kevés példa van, a SEGLE XXI programjában egyáltalán nincs is. Látva, hogy milyen klasszisok jöttek tőlük, ez nem tűnik hátránynak.  A mostani tapasztalataid alapján, hogy tudnád ezt a kettősséget feloldani?

Nálunk is zajlik már a spanyol rendszerhez hasonló fokozatosság előkészítése. Mi is nagynak tartottuk a lépcsőt, ami az utolsó utánpótlás év és az Euroligás felnőtt csapat között van. Ezért mi kialakítottunk egy olyan rendszert, hogy az NB1/B Piros csoportjában szerepelhetnek a tehetségeink.

Azok a kis fiatalok, akiket te is említettél, és 15-16 évesen bemutatkoztak az élvonalban, előkészítő évben vannak a felnőtteknél, bontogatják szárnyaikat, szokják a felnőtt kosárlabda tempóját. Nap, mint nap tapasztaljuk, hogy mit igényel a felnőtt csapat, és ehhez tudjuk igazítani a képzésünket. Ennek köszönhetően kerülnek ki olyanok, akik képesek megtenni azt a lépést, hogy alkalmasak a felnőtt csapattal való edzésmunkára a felkészülési időszakban. Ha a sérülések vagy egyéb okok miatt olyan élethelyzet alakul ki, hogy az élvonalban is pályára kell lépniük, akkor azokat a részfeladatokat meg tudják oldani. Alapvetően azonban nálunk az elsődleges terep – spanyol rendszerhez hasonlóan – a második vonalban, a Piros csoportban való tapasztalatszerzés. Ezzel együtt nálunk is irányelv, hogy a “haszontalan” meccseket nem játszatjuk le velük a korosztályukban.

Fotó: Pados Noel / Soproni Darazsak Sportakadémia

Spanyolországban sem születnek a nőknél nagy számban “kosaras alkatok”, ezt nem titkolják ők sem. Szakszerűen fogalmazva a nők testének antropometriája nem ideális, ami kifejezetten alacsony átlagmagassággal párosul. Egyébként ebben hasonlítanak hozzánk. Ők ezt kondicionális képzéssel és a játékintelligencia fejlesztésével igyekeznek ellensúlyozni. Ebből lehet valami ellesni és alkalmazni a magyar képzésben?

Mi pont azért választottuk a spanyol a kosárlabda kultúrát mintának, mert nekünk sincsenek kifejezetten magas játékosaink. A magyar kosárlabdára mindig is jellemző volt a magas taktikai tudás, játékintelligencia. Amiben nekünk érdemes változtatni szerintem, hogy egy kicsit a latinos temperamentumot kell valamilyen formában meghonosítani.

A nagyon merev, poroszos nevelést kell rugalmasabban kezelni a pályán. A közoktatásban is mutatkoznak már erre elképzelések, de mi itt a Darazsaknál tudatosan törekszünk erre. ilyen nevelésre. Azt szeretnénk, hogy legyen egy jó értelemben vett csibészség a játékosoknál. A SEGLE XXI szakmai vezetője úgy fogalmazott, hogy feszegetni kell a határokat, sőt időnként túllépni rajtuk.

Közben azonban nem szabad feladni a magyar labdajátékokra jellemző játékintelligenciát, kreativitást, fineszességet. Ebben ugyanis nincs különbség Spanyolországgal.

Amit elmondtál, az talán erősíthetné azokat a bizonyos versenyzői adottságokat, melyeket oly’ gyakran emlegetünk a spanyoloknál.

Így van, ahogy mondod. Mentálisan erősebb, jobb versenyző sportolók kerülhetnének ki a rendszerből, ha abban tudnánk közelíteni, amit előbb összefoglaltam.

Hirdetés