:
:
Az M1 csatorna „Ma este” címû mûsorában volt vendég kedden Szabó Noémi, az Atomerõmû KSC Szekszárd szakmai- és sportigazgatója. Elsõsorban a sikeres szereplés hátterérõl és a nemzetközi menetelésrõl esett szó a beszélgetésben.
„A titok elsõsorban Zeljko Djokic személyéhez kötõdik. Februárban lesz két éve, hogy nálunk edzõsködik a Mester. Így hívjuk mindannyian, mert azt gondolom – a játékosok és a stáb nevében is mondhatom – õ tanított meg igazából mindenkit komfortzónán kívül dolgozni ebben a klubban. Ez nagyon fontos dolog, ami eddig nem volt Szekszárdon. Nem attól van változás, hogy akkora büdzsé lett, nincs semmi extra ebben. Hanem az õ karizmatikus személye indította el ezeket a változásokat, utána pedig az a szisztematikus munka, az a zsenialítás, amit õt jellemzi.” – fogalmazott Szabó Noémi, akit a közönségrõl is kérdeztek. Óriási az érdeklõdés a csapat mérkõzései iránt.
„A siker és a gyõztesek mellé mindig könnyebb odaállni, de Szekszárdon nagy hagyománya van a nõi kosárlabdának, hiszen 42 éve folyamatosan szereplünk az élvonalban. Sok olyan ember van, aki abban nõtt fel, hogy volt valamilyen szinten élvonalbeli nõi kosárlabda. Nyílván az, hogy most ez ilyen sikeres, mindenkinek egy megvalósult álma. Most, amikor kint voltunk Wroclawban, azt mesélték, ha nyitva lettek volna az ablakok, az utolsó negyedben csak az ordítást lehetett volna hallani. Szerintem megszerettek minket, megismertek minket és azóta szájról szájra terjed a híre a csapatnak. Nem tudom, hogy a Hatay ellen hogy fogunk beférni.” – mondta Szabó Noémi. A sportvezetõt arról is kérdezték, hogy ezt a sikeres szereplést meddig lehet fokozni.
„Zeljkót idézném, aki abban hisz, hogy lépésrõl lépésre építkezünk. Mindig csak a következõ mérkõzésre koncentrálunk és megpróbálunk hinni, bízni önmagunkban. Amennyire õ hisz és bízik saját magában, a játékosaiban és a körülette élõ, dolgozó emberekben, ez a fanatizmus visz tovább minket. Nem tudom, hogy hol a vége, szerintem most is egy jobb csapatot sikerült legyõzni, mint a miénk.” – jelentette ki a szekszárdiak sportigazgatója, mielõtt egy kicsit részletesebben is visszatekintett volna a Sleza Wroclaw elleni párharcra.
„Beszélgettünk a lányokkal: nem véletlen, hogy mínusz 16-ról mínusz 5 pont lett a vége az elsõ meccsnek. Ez hitet adott a játékosoknak. Mielõtt kiutaztunk Lengyelországba, arról beszéltek a lányok, hogy sokkal jobb érzés 5 pont hátránnyal, mint, ha lenne 5 pont, amit meg kell tartani. Ez olyan motiváció, hogy az 5 pont kosárlabdában csak két – két és fél kosár. Olyan elánnal tudtunk menni, hogy mindent megteszünk a gyõzelemért. Szerintem õk a szekszárdi utolsó negyedbõl kezdtek építkezni. Az volt a taktika, hogy ne menjenek el túlzottan tõlünk a lengyelek idegenben. A negyedik negyedben már mindenki hitt a sikerben. Mi nem számolgattunk, míg szerintem a lengyelek igen. Az õ fejükben ott volt: „nehogy 5 legyen közte”. A lányok nálunk pedig csinálták, amit Zeljko és Boris mondott nekik.”
A beszélgetés végén még arra is maradt idõ, hogy a kettõs terhelés jelentette nehézség is szóba kerüljön. „Szerintem ha ennek lenne hátránya, az kijött volna. Nagyon jó a stáb körülöttünk, az erõnléti edzõtõl a fizioterapeután át. Jó ötletei vannak Zeljkónak és Borisnak is. Azt gondolom, hogy eddig bírtuk és szerintem ezután is fogjuk. A szünet a legjobbkor jön, a magyar bajnokságban szünnaposak leszünk és van idõnk a Hatay-ra felkészülni. Mindent meg fogunk tenni, hogy a fantasztikus közönség elõtt otthon Szekszárdon behúzzuk az elsõ mérkõzést!”
A teljes beszélgetés megtekinthetõ ITT
