Hirdetés
Utánpótlás

A szemléletet is formálni kell – interjú Tóthné Steinhausz Viktóriával



:

:

Fotó: Tóth Zsombor / Sopron Basket

Hirdetés

Bár a nemzetközi gyakorlatban évtizedek óta alkalmaznak gyógytornász-fizioterapeutákat sportegyesületeknél, utánpótlás műhelyeknél, de hazánkban még mindig nem általános. A Soproni Darazsak Sportakadémián volt lehetőségünk egy kicsit betekinteni a kulisszák mögé. Tóthné Steinhausz Viktóriával, a sportakadémia gyógytornász-fizioterapeutájával beszélgettünk a prevenciós munkáról, a sérüléseket követő rehabilitációról és a szemléletformálásról.

Kezdjük az alapoktól, hogy egy kicsit az olvasóinkhoz is közelebb hozzuk a munkádat. Pontosan mivel foglalkozol és az miként kapcsolódik a sportakadémiai élethez?   

Gyógytornász-fizioterapeuta vagyok. Többféle területen keresztül kapcsolódik a munkám a sportakadémiához. Egyrészt van egy prevenciós tevékenység, ami a betegségek megelőzését jelenti. Elsősorban mozgásszervi betegségekre vonatkozik ez, tehát különböző testtartás-hibákra, illetve scoliosis-ra (hátgerincferdülés). Ezen felül, ha ezek a problémák fennállnak, akkor azok korrekciós gyakorlatainak koordinálása tartozik hozzám.

Talán ezzel kellett volna kezdenem, de mi felméréseket is végzünk a sportakadémián. Ez vonatkozik a testtartásáért felelős izmok erő-nyújthatóságának a felmérésére, illetve stabilitás, guggolás, fekvőtámasz applikációval történő felmérésére. A kiemelt játékosoknál pedig további részletes vizsgálatok történnek az izomerő-nyújthatóságra, izomerő-egyensúly problémák feltárására.

Ezek a felmérések nagy újdonságot jelentenek, igaz? 

Így van, ilyen felmérések korábban nem voltak a sportakadémián. Ehhez társul, hogy beiktattunk úgynevezett korrekciós tréninget. Attól függ, hogy az évadban hol tartunk, a felkészülés időszakában vagy a versenyszezonban, heti egy vagy két alkalommal. Mint az elején említettem, a kiemelt játékosoknál ezek teljesen egyénre szóló korrekciók.

Visszatérve az első kérdésedre, feladatunk még a sérültek ellátása. Itt kiemelném a leggyakrabban előfordulót, a bokasérülést. Amióta Sopronban vagyok, ezen a területen kidolgoztunk egy protokollt a rehabilitációra vonatkozóan. A másik jellemző probléma, az operációval is együtt járó térdszalag-sérülés. Annak a rehabilitációja szintén a feladatunk. Ahogy egyébként minden egyéb probléma, például izomhúzódások, kézsérülések. A hazai találkozókon a kollégáimmal együtt mi adjuk az egészségügyi stábot és frekventált mérkőzéseknél utazik gyógytornász a csapattal.

Bővebben fejtettem ki, de ezzel is szerettem volna rávilágítani, hogy nagyon összetett a tevékenységi körünk. Ezen felül vannak olyan aktuális kihívások, mint például a Covid-fertőzés utáni rehabilitáció. A sportakadémiát 2020 októberében érte el először egy nagy hullám. Akkor kidolgoztunk – szinte elsőként Magyarországon – a nemzetközi irodalomra támaszkodva egy protokollt a sportolók játékba való visszaállítására. Ezt mind a mai napig a jelenlegi járványhullámban is alkalmazzuk azoknál, akiknél súlyosabb formában zajlott a fertőzés.

Mennyire jellemző a magyar sportban gyógytornász-fizioterapeuták alkalmazása?

Korábban gyógytornász-fizioterapeuták nem voltak jelen az utánpótlás műhelyekben, de még a profi csapatoknál sem. Ez nagyon nagy mértékben eltért a nemzetközi gyakorlattól. Ott a fizioterapeuták 30-40 éve dolgoznak a sportegyesületeknél. Ebben óriási elmaradás van és ezáltal a szemléletben is.

Nagyon sokszor elmondják aktív edzők, hogy új szemléletet hozunk és nekik is úgymond hozzá kell szokni, hogy mi vagyunk. Nagy kihívás ez a munka. Ha mondhatom így, az úttörő munkával járó összes negatív és pozitív dologgal együtt.

Fotó: Tóth Zsombor / Sopron Basket

Nekem ezen belül is a legnagyobb lépésnek a prevenciós tevékenység tűnik. Talán mondhatom így, többségünk még abban a tudatban nőtt fel, hogy gyógytornász-fizioterapeuta akkor kerül képbe, ha baj van.

Igen, ezzel egyetértek. Ennek bevezetése nagy előrelépés annak érdekében, hogy nemzetközi szinten felvegyük a versenyt. Ahogy említettem, a nemzetközi sportéletben ez egy bevett dolog, nálunk a látványsport akadémiáknál most kezdünk erre az útra lépni.

Amit én nagyon fontosnak tartok kiemelni, az a célzott felmérés, aminek köszönhetően képet kapunk a játékosokról, hogy hol van a probléma. Ez hatalmas segítség abban, hogy az a preventív mozgásanyag, amit összeállítunk, célzott legyen.

Hozzá kell tenni, hogy ennek a munkának az igénye jelzés volt a gyerekektől is. A kiemelt sportakadémiáknál ugyanis sokkal intenzívebb a munka. A képzést tekintve minden más területhez hasonlóan ugyanúgy fejlődtek az erőnléti edzések is. Azoknál a gyerekeknél, ahol izomerő, nyújthatósági, statikai probléma van, náluk ezek fájdalmak, izomhúzódások formájában egészen hamar megjelennek. Ezt csak karöltve lehet csinálni az intenzív edzéssel együtt, hogy a gyerekek ne károsodjanak.

Ami nagyon sokszor elhangzik a sportakadémiai képzés kapcsán, az a tudatos sportolók nevelése. Minőségi idővel hosszabbíthatóak meg az egyéni pályafutások, ha a növendékek odafigyelnek a testükre.

Biztos vagyok benne, hogy ebben is nagy lépést jelent a munkánk. Több szinten megy a fiatalok tudatos sportolókká nevelése. Ez komplexen jön elő a táplálkozástól, a mozgáson át a mentális részig. Ez annak a része. Sőt, ahol az egyéni képzés van, ott még kiemeltebb annak a gondolatnak az átadása, hogy felelős legyen a saját testéért a gyermek.

Ez szlogenként hangozhat, hogy ha profi sportoló lesz, akkor a testéből fog élni. Most kell megalapozni a felnőtt kort. Amennyiben ez nem történik meg, akkor jönnek a sérülések, aszimmetriából adódó problémák. Ez az az időszak, amikor testszobrászkodni kell. Ha ezt nem kezeli tudatosan, akkor a pályafutását, teljesítményét negatív irányban befolyásolja, amit számtalan nemzetközi kutatás igazol.

A bevezetőben kiemelted a bokasérüléseket és az operációval is együtt járó térdszalag-sérüléseket. Ezeknél az úgymond klasszikus problémáknál a rehabilitációs munkát tekintve van még mód innovációra vagy itt inkább az jelenti az igazi előrelépést, hogy Sopronban minden házon belül történhet?

A Soproni Darazsak Sportakadémia esetében ebben az újdonság, amire te is utaltál, hogy ez házon belül történhet. Elsősorban a tehetségcsoportot érinti, de a többiekkel is foglalkozunk. A másik, hogy kidolgoztunk nemzetközi szintű protokollt, hogy mikor mit csináljunk a játékossal. Ez sokkal tudatosabb lett a mi részünkről.

Hozzátenném azt is, hogy olyan eszközpark áll rendelkezésre a sportakadémián, amivel korszerű rehabilitációs munkát tudtuk végezni. Ez alatt értem például az antigravitációs futópadot, a stabilométert, az ellipszis trénert, a különböző típusú kerékpárokat. Ezek segítségével akkor is tudunk edzéseket végezni, amikor a játékos kevésbé terhelhető. Ezáltal az inaktív időszakban kevesebbet veszít az edzettségi állapotából.

Fotó: Tóth Zsombor / Sopron Basket

Talán az a kulcsmondat, hogy a rendelkezésre álló eszközparknak köszönhetően az inaktív időszak is jobban megtölthető minőségi munkával.

Igen, ehhez azonban még egy dolgot hozzá kell tenni. Kicsit szigorúbbá vált a nemzetközi protokollhoz igazított visszatérés, de ez nagyon fontos. Gyakori volt az újrasérülés és ez a legrosszabb. Instabillá válik a sérült testrész, hosszú távú következményei lehetnek és utána mindig rosszabb helyzetből indul a rehabilitáció.

A legfőbb cél ebben, hogy olyan állapotban, olyan védelemmel kerüljön vissza a rendszerbe a sportoló, ami a legjobb esélyeket biztosítja számára a folytatáshoz. A védelem alatt például azt is értem, hogy a bokavédőt fel kell venni, amit a sportakadémia biztosít. Azért is említem ezt példaként, mert a bokasérülések korábban kicsit bagatellizáltak voltak. Erre most már nagy hangsúlyt fektetünk külön blokkal a korrekciós tréningen belül a stabilitásra vonatkozó gyakorlatokkal.

Sajnos továbbra is nagyon komoly aktualitása van a Covid-helyzetnek, ami a nagy terhelés alatt álló sportoló gyermekek szüleit is aggodalommal töltheti el. Óriási a felelősségetek és említetted is korábban a fertőzés utáni rehabilitációt. Ez a munka hogy néz ki a gyakorlatban?

Minden esetben nagyon szigorú protokoll betartása mellett zajlik a visszatérés. A felnőtteknél és a kiemelt tehetségeknél vérkép, EKG és szükség esetén szívultrahang vizsgálat is. Amennyiben elkezdhető a mozgásprogram, a fokozatosság elvén alakuló terhelés protokollt alkalmazunk a játékosoknál. Mielőtt edzésprogramba visszatér, záró tesztet végzünk. Ha megfelelő a terhelhetősége, akkor végezhet teljes értékű munkát.

Sok szó esik a szövődményekről. Milyenek a tapasztalatok a sportakadémián?

Sajnos volt egy-két esetünk, ahol kialakult szövődmény. Súlyos vashiányt, légzés-problémát vagy véralvadással kapcsolatos problémákat tapasztaltunk. Szerencsére ezek idővel mind rendeződtek.

Eddig egy kiemelt szintről, az államilag finanszírozott sportakadémiák szintjéről beszéltünk. Zárásul milyenek a benyomásaid, a magyar sport más szintjein hol tart a gyógytornász-fizioterapeuták alkalmazása.

Némi javulás tapasztalható, de még nem általános az A-csoportos csapatokat nézve sem. A magam részéről tudom mondani, hogy ahol én tevékenykedtem, ott némi magot elhintettem. Mondok egy példát, Zalaegerszegen a női és a férfi szakágban is dolgoztam a kosárlabdában. A távozásom után ugyanúgy foglalkoztattak gyógytornászt és ez nagyon pozitív.

Ez szemlélet kérdése is. Az a tapasztalat, ahol olyan vezetők vannak döntéshozó pozícióban, akik korábban sportolóként vagy bármely más formában megtapasztalták, hogy erre szükség van ott alkalmaznak gyógytornász-fizioterapeutát szerencsés esetben főállásban. Összességében viszont még sokat kell fejlődnie a szemléletnek ezen a területen is.

Hirdetés