A válogatott eredményességét szem előtt tartva építkeznek Finnországban – interjú Czukorné Hollós Annával

Lapunkban is beszámoltunk arról, hogy a Sportintézet szervezésében magyar edzői delegáció tett szakmai látogatást Finnországban, a Helsinki Basketball Academy-nél (HBA). A magyar delegáció tagja volt Czukorné Hollós Anna, a Soproni Darazsak Sportakadémia szakmai igazgatója, akivel a finnországi tapasztalatokról beszélgettünk és kitértünk a pénteken kezdődő Bajnokok Tornájára is.

Talán a legszemléletesebb kérdés, ami jól érzékelteti, hogy mennyire átalakult a sportágunk. Gondoltad volna, amikor játékosként megérkeztél Finnországba, hogy egyszer kosárlabdával kapcsolatos tanulmányútra térsz vissza?

Nagyon nem. 25 éves voltam akkor, ami után öt évet kint töltöttem Finnországban, mint profi kosaras. Akkoriban a férfi és a női finn kosárlabda is alacsonyabb szinten állt, mint a magyar. Sőt, még miután bekerültem a soproni utánpótlásba, akkor is többször hívtak vissza előadást tartani. Kettős érzés munkálkodott bennem, de mindig szívesen térek vissza Finnországba.

A Hunbasket már röviden beszámolt az útról, de kérlek foglald össze, hogy mi volt a tanulmányút célja, mire voltatok kíváncsiak?

Egyértelmű, hogy az elmúlt évtizedben a finn kosárlabda – előbb a férfi és ez húzza magával a nőit is – feljebb és feljebb emelkedett. A férfiak már egyértelműen a top országok között vannak. Ezen folyamat mögött karizmatikus vezetőként Henrik Dettmann áll. Sok mindenre kíváncsiak voltunk, a filozófiájukra, a módszertanukra, de elsősorban arra, hogy 20 éve, amikor hazatért Németországból, hogyan tudta teljesen új alapokra helyezni a finn kosárlabda jövőképét.

Oldalágon szembesültünk a médiában és sok más fórumon is mintaként tárgyalt oktatási rendszerrel, annak a módszertanával. A sportakadémiákat ezek közül a középiskolai rendszer érinti, így abból kaptunk egy nagyobb képet. Összességében széles spektrumba láthattunk be.

Az a szembetűnő, hogy mennyire gyors a finn fejlődés. Természetesen 20 év az egyének életében rengeteg idő, de közben egy sportágfejlesztési programban, hogy az kézzelfogható eredményt hozzon, kifejezetten gyors folyamatnak számít. Milyenek a benyomásaid? Minek tudható be, hogy ennyire gyorsan haladtak?

Vélhetően azért sikerült nekik, mert kis ország durván 5 millió lakossal. Ebben a kisebb közegben az egy irányba tartó céltudatos munka, amit Henrik Dettmann különleges személyisége fog össze, sikerre tud vezetni. Eltölthettünk vele egy közös vacsorát, ami nagy megtiszteltetés, mert nem mindenkivel ül le beszélgetni. Mindent meg tudtunk kérdezni erről a sikertörténetről.

Elmondása szerint mindenki beállt ezen projekt mögé és a legfontosabb cél a válogatott felemelkedése. Minden cselekvési tervük ennek fényében zajlott. Legelőször azt kellett végig gondolniuk, hogy nem különösen magasak, nem különösen ügyesek a kosárlabdához és ezeket a tényeket figyelembe véve milyen filozófiára építsék az előrehaladást.

A Henrik Dettmannnal folytatott beszélgetésen emellett értékes gondolatokat hallhattunk arról, hogy milyen jövőképet lát a fiatalok előtt. Hova fog fejlődni 5-10 éves távlatban az európai kosárlabda. Sok szó esik itthon is arról, hogy nem a mának nevelünk gyerekeket. Ott ez a szemlélet még inkább uralkodó.

Itthonról nagyon nehéz a mély, átfogó folyamatokat értékelni. Szerinted mi adja ennek a fejlődésnek az alapját? Nem tudok szabadulni attól a gondolattól sem, hogy Finnországban nincsenek olyan gyökerei a sportágnak és ezreket megmozgató olyan ikonikus klubjai, mint akár a Balkánon, vagy a nagy európai nemzeteknél, mint Spanyolország, Franciaország. 

Az látni kell, hogy az oktatási rendszerük segíti a mai kosárlabda jól játszását. Az egész gimnáziumi rendszer úgy épül fel, hogy nem a poroszos, pedagógusok által instruált szemlélet a meghatározó, hanem döntéshozatalt segítő egyéni igények szerint felépített szisztémában dolgoznak.

A rendszer kidolgozásánál emellett abszolút figyelembe vették, hogy nincs erős klubkosárlabdájuk. A jövőkép arrafelé megy, hogy a kinevelt játékosok az Egyesült Államokba vagy nagyobb európai nemzetekhez menjenek és megtapasztalják a megmérettetést, a versenyhelyzetet. Utána pedig ezeket a tapasztalatokat válogatott játékosként kamatoztassák és még versenyképesebbek legyenek a nemzeti csapataik. Ebben is nagyon más a gondolkodásuk.

Mi nem örülünk annak, hogy sokakat felszippant az amerikai rendszer, ők pedig éppen ebbe az irányba terelik a játékosokat. Aki válogatott és jegyzett európai bajnokságba tud menni, őt ebben támogatják. Akinek így nincs helye, de mégis lehetőséget látnak benne, őket szabályosan küldik az Egyesült Államokba.

A legfontosabb, hogy a sajátosságaikat figyelembe véve mindent saját igényeikre formáltak. Meg tudták hozni azt a döntést, hogy nem tudják a bajnokságukat magas szintre emelni és ezzel azt is elfogadták, hogy az nem fog kompetitív felnőtt válogatottakat kinevelni. Minden döntést a válogatottak sikerességén keresztül mérnek és ebből az aspektusból dolgoznak.

Ehhez óriási vezetői önfegyelem kell, nem? Nincs olyan, aki látványosan megpróbál kiugrani a rendszerből és azt mondani a status quo-t felrúgva, hogy „legalább egy erős Európa Kupa csapatot építsünk”. Sarkosan fogalmaztam, de valahol ebben látom a kulcsot.

Az egyes számú pont, hogy nagyon jó válogatott játékost kell nevelni. Azt követi, hogy az a játékos legyen nagyon jó profi kosárlabdázó, aminek viszont az eredményét klubszinten nem otthon tudja learatni.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a helyi sajátosságokat figyelembe kell venni. Mi sok mindent haza tudunk ebből hozni – ahogy a Sportakadémiával tett spanyolországi útjainkból is például – és szeretnénk is ezt megtenni, de át kell formálni a sajátosságainkhoz, lehetőségeinkhez, adottságainkhoz. A felelősségünk felmérni, hogy mi az, amit haza lehet hozni és mi az, ami ott ugyan jól működik, de itt nem működhet.

Az viszont valóban igaz, a legfontosabb, hogy mindent a válogatott határoz meg, egységesek, mely mögé a klubok és a szövetség is beáll.

Lesz finn csapat a pénteken kezdődő Bajnokok Tornáján is. Ezzel vezetném át a beszélgetésünket a rangos seregszemlére, amit immár 12. alkalommal rendeztek meg Sopronban. Mit érdemes kiemelni az idei kiírásról?

A koncepció nem változott az elmúlt 12 évben. Európa legjobb nyolc nemzetéből válogattunk csapatokat, tehát elsősorban azok közül, akik az elmúlt U16-os, U18-as Európa-bajnokságokon az első nyolcban végeztek.

A stabil országokat szerettük volna megtartani, mint a spanyolokat, az olaszokat, a letteket, akik sokadik éve visszatérő vendégeink. Fontos volt számunkra, hogy az immár kétszeres felnőtt Európa-bajnok Belgiumból elhozzuk a bajnokcsapatot. A szlovén, a lengyel kosárlabda szintén mutatja magát és szeretnénk megnézni, hogy éppen hol tartanak. A finnek pedig a Helsinki Basketball Academy preakadémiai csapatával érkeznek hozzánk, mivel náluk 15 éves korig tart az általános iskola.

Reményeink szerint nagyon jó színvonalú tornát láthatunk majd.

Készültök újításokkal vagy úgymond „a bevált recepten ne változtass” elvet követiteket?

Több olyan edző jár vissza, aki régóta az itt versenyző csapatával dolgozik. Velük minden évben hasznos eszmecserék zajlanak. Az új vendégeinket is igyekszünk bevonni ezekbe. Ismét felmérjük a Soproni Darazsak Sportakadémia fejlődéskövető mérőrendszerével a Segle XXI játékosait és most először a finneket is. Ezzel olyan adatokat kapunk, ami jó összehasonlító alap lesz a következő évek munkája során. Összességében továbbra is kiváló nemzetközi kapcsolatépítési lehetőség a Bajnokok Tornája, amit töretlenül szeretnénk kiaknázni.