Hirdetés
Magyarország

A Vasas idei sikereinek nyomában – Papp Diával beszélgettünk



:

:

Fotó: Vasas SC

Hirdetés

Kiváló csapatteljesítménnyel a Vasas Akadémia a 7. helyet szerezte meg az alapszakaszban. A negyeddöntőben az Atomerőmű KSC Szekszárd lesz a riválisa. A szezon eddigi alakulásáról, a Vasas sikereinek hátteréről Papp Diával készítettünk egy átfogó beszélgetést.

Most egy hosszabb 10 napos szünetben beszélgetünk. Mondanám, hogy jól jön, de tényleg jól jön ilyenkor még egy hosszabb leállás?

Igazából olyan szempontból jön jól, hogy az alapszakasz végén számunkra elég kemény mérkőzések voltak. Nem feltétlenül csak a fizikális részét nézve, hanem elsősorban mentálisan. Nekünk a rájátszásba kerülés ezeken a párharcokon dőlt el. Összességében így jó volt pár napot kiszakadni ebből a ritmusból és újra feltöltődni, mielőtt bemegyünk a rájátszásba.

Ezzel kellett volna kezdenem, hogy gratulálok a kiváló szereplésetekhez! Ha az egyéni teljesítményedet nézzük, akkor mondhatom, hogy ez eddig a csúcs?

Először is köszönjünk a gratulációt! Szeretnék évről évre fejlődni és jobban teljesíteni a bajnokságban. A Vasasnál a körülmények adottak, hogy próbáljam kihozni magamból a legjobbat. A statisztikai mutatók alapján azt lehet mondani, hogy jobbat tudok hozni, mint az előző években. Ennek örülök, de nem szeretnék itt megállni. A cél, hogy tovább fejlődjek.

Ha nem a statisztikát nézem, hanem a csapatban betöltött szerepedet, akkor is látható előrelépés.

Ez egyértelmű, de ezt a klub elvárjam tőlem, mint rangidőstől. Az a célkitűzés, hogy a többiekhez képest rutinosabb játékosként igenis legyek vezére a csapatnak és vállaljam fel a kulcsszituációkat.

Azért is más ez a szezon, mert idén nincs a keretben egy Brianna Fraser szintű domináns légiós. Évad elején megvált a klub a kiszemelt amerikai játékostól és végül nem is jött új igazolás helyette. Gondolom ez a kereten belüli dinamikát is megváltoztatja.

Ebből a szempontból ez az alapszakasz 7. hely megszerzése és a play-off elérése még nagyobb bravúr, mint a tavalyi rájátszásba kerülésünk. Amire utaltál, hogy miután hazaküldték az amerikai légióst, már nem igazolt helyére a klub. Gyakorlatilag légiós nélkül vágtunk neki az évnek, mert én a már tizenéves koruk óta itt élő szerb, illetve bosnyák játékosunkat nem is sorolnám ebbe a kategóriába. Ráadásul Sara a szezon közepén tudott visszatérni hozzánk és egy ilyen keresztszalag műtét után idő kell, amíg a korábbi formáját eléri valaki. Jár az elismerés a csapatnak ezért az évért!

Fotó: Vasas SC

Ez a fejlődés igazi mércéje, nem? Legalábbis visszaigazolja, hogy amit csináltok, az működik. Hiszen most már nem lehet zárójelesen megjegyezni, hogy van egy 20+ pontos amerikai teljesítmény is a pályán.

Igen, ebben teljesen egyetértek veled. Ettől függetlenül reálisan látva a képet, ahhoz, hogy egy csapat ennél előrébb lépjen, szükség van jó légiós teljesítményre. Adott esetben nem csak egy, de akár kettő-három el tudja dönteni, hogy egy adott klub hol végez, mennyire tud előrébb lépdelni a tabellán.

Kívülről óriási érzelmi hullámvasútnak tűnik a szezonotok. Vereségekkel kezdtétek az évet, még talán az is felmerülhetett, hogy ez a felállás kevés lehet a célok eléréséhez, aztán jött egy nagy győzelmi sorozat. Ugyanakkor még a TFSE elleni extázist is némileg beárnyékolta Sara Heljic újabb sérülése.

Az, hogy van egy szezon eleji vereség-sorozat, sok mindent meghatározhat egy csapat életében. Akár még a motivációt is csökkentheti. Szerencsére nálunk nem így történt. Attól függetlenül, hogy mint sportolóknak nem esett jól ez a sorozat, de egyébként teljesen reálisan láttuk a helyzetünket. Tisztában voltunk azzal, hogy kikkel játszottunk ott az elején és ezek tényleg várható vereségek voltak. Talán a TF és a Cegléd ellen maradt hiányérzetünk, jobb játékkal az a kettő fogható lett volna.

Miután viszont eljött a mi időnk, megérkeztünk a bajnokságba, még a DVTK ellen egy bravúrgyőzelmet is tudtunk aratni. Ezek már akkora löketet adtak, hogy képesek voltunk folytatni az utunkat. Dicséretre méltó, hogy nem torpantunk meg az évad elején. Hittünk az elvégzett munkában és abban, hogy amit csinálunk, az a jó út. Meg lett a gyümölcse ennek.

A TF elleni mérkőzés élet-halál meccs volt és mondhatom azt képletesen, hogy a halálból jöttünk vissza. 10 pont volt a hátrányunk és mégis hosszabbításra tudtunk menteni. Elképesztő meccs volt, nagyon elfáradtunk, de fejben minden nehézség ellenére hatalmas löketet adott. Igazi extázist jelentett.

Fotó: Borhi Mihály / TFSE-MTK

Sokat gondolkoztam az interjú előtt, hogy mi fordult át a Vasasnál ebben a szezonban. Akkor ezek szerint fejben volt egy fordulat?

Én úgy gondolom, hogy igen. A rendszerünk, amit az edzőnk alkalmaz, az év eleje óta változatlan. A mentalitásunkon, a hozzáállásunkon kellett változtatni. A végletekig hittünk abban – és ennek szellemében dolgoztunk –, hogy meg tudjunk csinálni és ott leszünk a rájátszásban. Még akkor is, ha ez csak az utolsó mérkőzéseken dőlt el.

Valljuk be, hogy egy ilyen fiatal csapatnál nem egyszerű szituáció azt fejben lejátszani, hogy az utolsó mérkőzések az élet-halál és maximum egyetlen hiba fér bele – ez a DVTK elleni hazai volt –, de egyébként mindegyiket meg kell nyerni.

Ez a másik kulcs, hogy a közvetlen riválisok ellen nagyon jó százalékkal hoztátok a győzelmeket.

Valóban ezek a partiképes mérkőzések jelentették az igazi visszajelzést számunkra az elvégzett munkáról, hogy rendre jól tudtunk teljesíteni. Ha a mérkőzések közben hátrányba is kerültünk, a végére tudtunk fordítani és győzelmet szerezni. Ez a legfontosabb.

A statisztikát figyelve szembetűnő, hogy hét játékos átlagolt hét pont felett a csapatban és a 11.3 pontos átlagod a legmagasabb.

Én mindig ezt hangoztatom, hogy nincsenek sztárjátékosok, akik rendre dupla-duplákat vagy 20 pontokat átlagolnak, hanem mindenki kiveszi a részét a munkából egy adott mérkőzésen. Ebben láttam az erőnket, hogy amikor valaki velünk játszik, akkor mindenkire készülni kell.

Szerintem a Vasasnak csak ilyen csapatteljesítménnyel lehet esélye a legjobb nyolcba kerülni.

Igen, mondhatjuk ezt. Abszolút kifizetődött az egész éves munka és ez mindenki teljesítményén látszódik. Ennek csak örülni lehet. Boldogok vagyunk, hogy sikerült elérni a rájátszást. Nagyon fontos viszont az is, hogy még nincs vége és szeretnénk az elérhető legjobb helyezést elcsípni.

Fotó: Vasas SC

Szombaton lett hivatalos, hogy az Atomerőmű KSC Szekszárd lesz az ellenfeletek a negyeddöntőben.

Kemény mérkőzésekre számítok. A Szekszárd az alapszakasz tabellájának második helyén zárt. Euroligás tapasztalattal rendelkeznek ebben a szezonban, ami rengeteg edzésmunkát, fejlődési lehetőséget von maga után a teljes csapatot nézve.

Jó játékosállománnyal rendelkeznek, főképp palánk alatt lehet gondunk. Nagyon agresszív támadójáték jellemzi őket a festékben. Jól szervezett csapat, taktikailag rendben vannak. Szeretnénk megnehezíteni a dolgukat, mint minden ellenfelünknek.

Cél, hogy jó meccseket játszunk a negyeddöntőben is, mert nem azért jutottunk be a rájátszásba, hogy ott megadjuk magunkat. Nem a fehér zászlót lobogtatva készülünk és igenis meg kell ragadni, meg kell élni ezeket a pillanatokat.

Tavaly óriási katarzis volt a rájátszás. Sokáig emlékezetes menetelést mutattatok be. Hogy látod, ez a lelki állapot elérhető idén is? Kerülhet olyan flow-ba a csapat? Egyáltalán érdemes ezt így nézni?

Amikor az ember megtapasztalja, hogy milyen érzés egy ilyen szereplés, akkor valahol mindenki éhezik rá, hogy megismételje. Ilyen ritkán van és ezért mondtam az előbb, hogy minden pillanatot meg kell élni és igyekezni kihozni ebből a pár meccsből a legjobbat.

Remélem, hogy lesz ilyenben részünk, de ehhez sokat kell dolgozni. A tavalyi play-off az egyértelműen bravúr volt. Idén erősebb rájátszásra számítok, mert egy évvel ezelőtt a Covid rendesen beleszólt. Az élmezőny szerintem most kiemelkedik. Másik oldalról viszont mindenkinek ott van a fejében, hogy tavaly nem sikerült elcsípni azt az ötödik helyet és idén szeretnénk ezt megtenni. A reális erőviszonyokat nézve ez nem lesz egyszerű.

Azzal, ha idén is az 5-6. helyért zajló párharcba kerülnénk, erőn felül teljesítenénk. Különösen Sara sérülése után. A rotációnk palánk alatt tovább szűkült, ami egy érzékeny poszt. Kíváncsian várom a rájátszást és bízom benne, hogy tudunk extra győzelmeket aratni.

Fotó: Vasas SC

Hirdetés