:
:
A ZTE NKK hivatalos honlapján jelent meg egy kiváló összeállítás a magyar nõi U18/19-es válogatott gyúrójával, Molnár Lászlóval. Az alábbiakban ez a beszélgetés olvasható.
Forrás: ZTE NKK
Írta: Jóna István
Az idei nyár is tartogatott kihívást a magyar nõi U18/19-es válogatottnak. A Völgyi Péter vezette csapat Szarajevóban az U18-as a-divíziós Európa-bajnokságon ezüstérmet szerzett, majd Bankokban, az U19-es világbajnokságon egy értékes 10. hellyel gazdagodott. A kirakatban ilyenkor jobbára a lányok teljesítménye áll, ami érthetõ, de ahhoz, hogy ez a siker kézzelfogható közelségbe kerülhessen a válogatott szakmai stábjának is keményem oda kellett tennie magát. Csapatunk kiváló gyúrója, Molnár László-„Monyó”- már második esztendeje segíti tudásával, munkájával a válogatottat.
-Két évvel ezelõtt Gáspár Dávid felhívott, hogy egy udinei Európa Bajnokságon kellene részt vennem, szeretné, hogy elmenjek velük és legyek a gyúrója a válogatottnak. Akkor harmadikak lettünk. Idén már evidensnek tartotta, hogy menjek, igaz már nem volt ott a csapat mellet.
Szarajevóban volt az EB, ahol a tavalyi sikert túlszárnyalva, egy kiemelkedõ teljesítménnyel zárt a válogatott a második helyen. Milyen volt ez a kontinensviadal a pálya mellõl?
-Új csapatot kellett építeni, az elõzõ évihez képest, ami nem könnyû feladat. A csapatépítés 4-5 hetes székesfehérvári edzõtábort, felkészülést jelent, majd elindulunk az aktuális tornára. Nagyon feszes volt ez az EB, hiszen egy tíznapos tornáról beszélünk, sorozatterheléssel, egymás után következõ napokon mérkõzésekkel, kevés regenerációval. Nyílván minden stábtagnak meg van a maga feladata, ami nagyon fárasztó, de bírni kellett a gyûrõdést.
Milyen volt az EB helyszíne?
– A lehetõségekhez képest a szervezõk nagyon igyekeztek, hogy minél megfelelõbb körülményeket biztosítsanak a részvevõ csapatoknak. A mérkõzések nagyon jó hangulatúak voltak és remek csapatokat láthattunk a tornán. Nagyon fontos kiemelnem, hogy egy nemzeti válogatott padján, vagy mögötte tevékenykedni óriási megtiszteltetés! Nagyon jól éreztem magam, fantasztikus élmény volt.
Valljuk be, azért rengeteg munka van ebben a sikerben?
– Valóban sok munkát tett bele mindenki, a játékosoktól a stábtagokig. Azon kívül, hogy edzések vannak, elõtte utána fel kell készülni, készíteni a lányokat és a mérkõzés után is- az én munkámat nézve- éjszakába nyúlóan kell dolgozni. De ezt teszik az edzõk is, akik videóznak, elemeznek, összeállítják a taktikát. Az én munkám a válogatott mellett egyfajta reggeltõl estig tartó ügyelet. Ez azt jelenti, hogy a mérkõzések elõtt felkészíteni a lányokat, ott lenni a meccsen, hogy semmiben sem szenvedjenek hiányt, legyen ital a kezükben, ha a padra ülnek, vagy egy sebre azonnal ragasztó kerüljön, hogy ne zökkenjenek ki a játékból. A meccsek után pedig éjszakába nyúló masszírozások, kezelések és reggel kezdõdik, elõröl minden.
Érdekes találkozásról is beszámolt csapatunk gyúrója…
-Sejo Bukvával, a ZTE KK egykori kivallóságával nagyon sokat találkoztunk és rettentõ sokat segített az ottlétünkkor, szinte mindenben. Ha meghallotta a hangunkat, már jött is kérdezte miben segíthet. Szerencsésnek érzem magam, mivel amikor itt volt Zalaegerszegen, akkor is nagyon jóban voltunk és ez most sem változott. Találkozhattam a családjával, ami felemelõ érzés volt.
Az EB után következett a VB Bangkokban…
– Véget ért a kontinenstorna és haza sem jöttünk, hanem Szarajevóból repültünk a világbajnokság helyszínére. Az én részemrõl egy hónapra kellett összeállítani a csomagomat, hogy minden legyen, ami szükség lehet egy ilyen tornán. A ragasztók, krémek, szivacsok mennyiségét úgy kell terveznem, hogy elég legyen, és csak hazafelé nyugodtam meg a repülõn, hogy minden rendben volt. Azért utaztunk egybõl, mert az EB után öt nappal már a világbajnokságon szerepeltek a lányok. Úgy döntött a stáb, hogy így menjünk, mert akkor gyorsabban sikerül akklimatizálódnunk és volt két nap pihenõnk is a torna elõtt.
Bangkok egy teljesen más közeg, mint az EB-n Szarajevó…
– Ugyan úgy dicsérni kell a szervezõket, mert itt is megpróbáltak, minél jobb körülményeket teremteni nekünk, amiben maximálisan kitettek magukért. Nagyon sok játékos elõször járt a távol-keleten, ahol belecsöppenhettek egy kicsit az ottani kultúrába.
Milyen volt a szakmai stábbal együtt dolgozni?
– Nagyon jól összekovácsolódtunk. Mindenki tudta a dolgát, ezt jól jellemzi, hogy mindig kihasználtuk az adódó idõket, hogy egy kicsit leüljünk és átbeszéljük a dolgokat,. Természetesen mindig én voltam, aki elõször felkelt, mert ugye a lányok már a vacsoránál mondták, hogy mit szeretnének. Összességében Petivel nagyon régóta ismerjük egymást, hiszen Zalaegerszegen élt és dolgozott, a Dalmát már játékosként is nagyon tiszteltem és edzõként is maximálisan bebizonyította, milyen fantasztikus ember. Nagyon jó volt minden, zökkenõmentesen, súrlódásmentesen dolgoztunk. Egy hónap nagy idõ egyfajta zárt rendszerben dolgozva, és ezt hangos szó nélkül is végig lehet csinálni. Nagyon jó volt, de nagyon fárasztó is.
Monyó a telefonján a képeket mutatva mesélte élményeit az egy hónapról. Érdekességképpen megemlíteném, hogy Bankokba, a csapat szállásán úgy volt elhelyezve a masszõrágya, hogy a lányok ráfeküdve a szálloda üvegablakán nézhették az eléjük táruló, nyüzsgõ nagyvárost.
Csapatunk gyúrója sokat nem pihent a nyáron, hiszen augusztus elejétõl már itt, szûk hazájában próbál a tudásával segíteni a játékosoknak edzésrõl edzésre.
