:
:
A 2018-as nõi kosárlabda Világbajnokság második elõdöntõjében Ausztrália és a házigazda Spanyolország mérkõzik. Óriási csatára van kilátás, mely során az eddig mutatott teljesítmény alapján az ausztrálok az esélyesek.
Fotó: FIBA.Basketball
Ha van csapat, amelyik azt mondhatja el magáról ezen a Világbajnokságon, hogy közel tudása maximumához játszva tökéletes tornát teljesít, az Ausztrália. Szuperlatívuszukban lehet beszélni az eddig mutatott játékukról. Néhány adat a csapatstatisztikájuk átlagaiból: 51%-os mezõnymutató, 46.5 lepattanó meccsenként, 24.3 gólpassz, melyre mindössze 14.5 eladott labda jutott eddig. Meccseként 7.3 szerzett labda. Az egyéni számokat tekintve Liz Cambage-t már korábban is méltattuk 25.8 pont, 8.5 lepattanó átlagával. Mellé azonban Rebecca Allen (10.8 pont, 4.5 lepattanó) és Sami Whitcomb (10 pontos átlag) is felnõtt eddig.
Ausztrália az utóbbi években is jó alapképességû, megfelelõ szerkezetû válogatottakat versenyeztetett. Ugyanakkor most Liz Cambage ilyen szintû klasszis produkciójával újra megvan az az extra, ami utoljára a 2006-os világbajnok alakulatukban volt a pályafutása csúcsán lévõ Lauren Jackson, Penny Taylor kettõs révén. Õk is egy brutálisan erõs keretet vezettek aranyéremig. Ahhoz azonban, hogy az utolsó lépéseket megtegyék, kellett a szupersztár faktor. Nyilván nagy kérdés az ausztrálok esetében, hogy mennyire torzít a sorsolásuk, hiszen finoman szólva sincsenek rossz ágon. Kína ellen az igazán érdekes az volt, hogy mihez kezdenek egy olyan csapattal, ahol szintén domináns magas játékosok dolgoznak, de kis túlzással megsemmisítették õket. Spanyolország ellen ezen a téren egyértelmûen fölényben lesznek. Ott inkább majd az lesz a kérdés, hogy mire mennek egy felspannolt, várhatóan élete meccsére készülõ és extrán védekezõ rivális ellen.
A házigazda Spanyolország nem lehet különösebben elégedett az eddigi szereplésével. Nem feltétlenül a számszerû eredményekkel, hanem a játékkal. Sok az eladott labda, a védekezésbeli kihagyás. Nincs meg az a ritmusuk, mint korábban. Lényegesen kevesebb pontot érnek el gyorsindításból, az ellenfeleik eladott labdái után, mint a korábbi évek nagy tornáin. Ha ehhez hozzávesszük a 43%-os mezõnymutatójukat és a riválisokhoz képest második esélybõl elért kevesebb pontjukat, akkor választ kapunk a kisebb megingásra. A kulcsemberek sérülése, Sancho Lyttle hiánya magyarázatot ad erre. Ugyanakkor most nehéz megfogalmazni, hogy mi lehet az a pont, ahol foghatják Ausztráliát.
Kanada ellen a negyedik negyed extrán sikerült a spanyoloknak. A védekezésük rendben mûködött és abból tudtak támadásban építkezni. Talán elõször talált egymásra a tornán a közönség és a csapat. Lehetett látni azt az extázis közeli, önbizalommal telt állapotot, ami elengedhetetlen lenne a döntõs szerepléshez. Utat talált a gyûrûbe öt tripla, nyerték a lepattanócsatát, de kiemelkedõ a 18 gólpassz is. Még Silvia Dominguez hiányában is jól mûködött a gépezet. Akkor lehet esélyük, ha ezt meg tudják ismételni 40 percen át.
Ez történt a negyeddöntõkben:
USA – Nigéria 71-40 (9-17, 18-6, 19-12, 25-5)
Ausztrália – Kína 83-42 (24-7, 18-11, 19-16, 22-8)
Belgium – Franciaország 86-65 (20-17, 33-14, 14-17, 19-17)
Kanada – Spanyolország 53-68 (16-13, 11-16, 23-18, 3-21)
A szombati program
5-8. helyért
12:30 Franciaország – Nigéria
15:00 Kanada – Kína
Elõdöntõk
18:30 Belgium – USA
21:00 Spanyolország – Ausztrália
Ágrajz
