Az akarat, a szív és a beletett energia dönthet – interjú Magyar Gergellyel

Szerdán 18 órától a DVTK HUNTHERM a Crvena Zvezda gárdájával vív Euroliga selejtezőt. Nyiltsisakos küzdelemre van kilátás. A továbbjutás egy mérkőzésen dől el. A győztes feljut a főtáblára, az alulmaradó gárda az Európa Kupában folytatja. Magyar Gergelyt, a DVTK vezetőedzőjét kérdeztük.

Nem kérem, hogy különböző szempontok alapján összetetten értékeld a felkészülést, az viszont releváns kérdés, hogy amit elterveztetek, azt sikerült-e maradéktalanul elvégezni. Hol tart most a csapat az előzetes várakozásokhoz képest?

Most puffogtathatnék bevett frázisokat arról, hogy mindent megcsináltunk, amit elterveztünk, de ez nem feltétlenül lenne igaz. Még ha egy teljes hónapot készülhetnénk erre a mérkőzésre, akkor is maradnának olyan elemek, amiket nem sikerült a kívánt szinten begyakorolni. Az idő rövidsége meghatározó tényező volt, ezért épp minap fogalmazódott meg bennünk az edzői stábbal: nem feltétlenül a taktikai felkészültség fog dönteni.

Az ellenfélnek sem volt sokkal több ideje az összehangolódásra. Annyi előnyük bizonyosan van, hogy múlt szerdán egy erősebb riválissal játszottak kiemelt tétmeccset, így ennyivel előttünk járnak. Mi viszont megpróbáltuk a lehető legtöbbet besűríteni ebbe a rövid időszakba. Amióta múlt héten feltérképeztük őket, igyekeztünk azokat a támadó és védekező variációkat gyakorolni, amelyek célravezetőek lehetnek ellenük.

Mennyiben igényelt másfajta munkát az, hogy már szeptember 30-án egy ilyen komoly feladat vár rátok, mintha csak egy átlagos bajnoki rajtra vagy egy október közepén induló Európa Kupa-főtáblára készülnétek? Egy kicsit a laikus szurkolóknak betekintést engedve, voltak olyan munkafolyamatok, amiket előre kellett hozni?

Egyértelműen. Ez egy teljesen más helyzet, mintha csak a heti egy bajnokira fókuszálnánk. Ahogy már korábban is beszéltünk róla: a klub, a stáb és a játékosok közös célja, hogy a legmagasabb európai porondon szerezzünk tapasztalatot, ami alapjaiban határozza meg a felkészülésünket.

Ráadásul szombaton még egy bajnoki mérkőzés is várt ránk, amelyre szintén fókuszálnunk kellett. Ugyanakkor nem szeretek azzal foglalkozni, hogy mit nem tudtunk megcsinálni, vagy mi hátráltatott minket. Ez volt az adott helyzet, a kezdetektől tudtuk, mennyi időnk van. Ebbe a szűk keretbe kellett belepasszírozni mindazt, amit elengedhetetlennek tartottunk.

Milyen karakterű DVTK formálódott mostanra? Mik lehetnek ennek a megújuló csapatnak a legfőbb erősségei?

Talán épp az az erősségünk, ami egyben a hátrányunk is lehet: a keret egyik fele rutinos, sokat látott játékosokból áll, míg a másik fele lelkes és tehetséges fiatalokból – bár utóbbiak között is akad már olyan, aki szerzett nemzetközi rutint. Nagyon bizakodó vagyok abban a tekintetben, hogy ezt a két vonalat hogyan tudjuk összegyúrni.

A tapasztaltabbak rengeteget tudnak segíteni a fiataloknak, mind a pályán, mind azon kívül. A legnagyobb kihívás pontosan az, hogy ebből az elegyből egy abszolút sikeres és eredményes csapatot formáljunk.

Egyedüli edző vagy a hazai mezőnyben abban a tekintetben, hogy hozzád három nemzetből összesen négy játékos érkezett a berlini világbajnokságról – magyarok és légiósok egyaránt. Hogy látod, a vb-ről visszatérő kontingensnél jelenleg a lelkesedés és a torna adta lendület dominál, vagy inkább a fáradtság érződik rajtuk?

Egyértelműen az előbbit mondanám. Ha a magyar játékosokat nézzük, ők egy történelmi sikert értek el, ami hihetetlenül feldobta őket, és komoly lendületet adott nekik. A sok évtizedes munkának most érett be a gyümölcse, így csupa pozitív élménnyel tértek haza; rajtuk abszolút a feldobottságot látom.

A két légiósunknál pedig egy hatalmas bizonyítási vágy dolgozik. Ott voltak ugyan a világbajnokságon, de nem kaptak túl sok szerepet a saját válogatottjukban. Rajtuk azt érzem, hogy fizikálisan még frissek, motiváltak, és mindenképpen meg akarják mutatni, mire képesek – ráadásul ők is vágynak arra, hogy az Euroligában szerepelhessenek.

Ezt fontos a közönségnek is kiemelni: az elvégzett munka semmiképp sem vész kárba. Ha esetleg nem sikerül a kvalifikáció, a nemzetközi folytatás akkor is garantált. Gyakorlatilag a felvett heti kétmeccses ritmus nem fog változni.

Így van, ezzel is próbáljuk levenni a terhet a játékosok válláról. Bármennyire is az mindenki közös vágya – a szurkolóktól kezdve a klub dolgozóin át egészen a csapatig –, hogy az Euroligában szerepeljünk, lelkiekben arra is fel kell készülnünk, ha ez mégsem jön össze. Ez sem lenne tragédia, hiszen ahogy említetted, a nemzetközi színtéren így is megmérettetjük magunkat. Ettől függetlenül mindent elkövetünk az Euroliga-csoportkörért, de ha esetleg nem sikerül, az élet akkor sem áll meg, és mennünk kell tovább a magunk útján.

Ezek nagyon szimpatikus gondolatok. Talán az egyetlen komoly hiba, amit egy Euroliga-selejtező előtt el lehet követni, ha valaki egyfajta sorsfordító, élet-halál meccsként állítja be. A szezon ilyen korai szakaszában ez felesleges terhet jelentene, ami talán a legnagyobb kárt okozhatná.

Így van, ezzel maximálisan egyetértek.

Te vagy a hetedik élvonalbeli edző, akit egy Euroliga-selejtező kapcsán kérdezek, és az a benyomásom, hogy igazából nem létezik „tuti recept” egy ilyen szituációra.

Abszolút, nem létezik ilyen, az biztos. Ahogy az előbb is érintettük, olyan korai szakaszában járunk az idénynek, ami mindent felülír. Nem akarok ismét arra visszakanyarodni, hogy mennyivel másabb lenne a helyzet egy ideális, másfél hónapos felkészüléssel, de tény: nálunk rengeteg tényező tér el azoknak a kollégáknak a helyzetétől, akik korábban hasonló cipőben jártak.

Épp ma beszéltük a stábbal, hogy a mi részünkről most nem feltétlenül az dönt majd, mennyire vagyunk taktikailag felkészülve. Sokkal inkább a többi faktor fog dominálni: az akarat, a szív, és az, hogy ki mennyi energiát képes mozgósítani a pályán. Szerintem ez lehet a döntő tényező.

És ebben a tekintetben óriási fegyvertény, hogy ott van nektek a saját csarnokotok, a megszokott kiváló közönség, és hazai pályán vívhatjátok meg ezt a meccset.

Igen, ez egyértelműen a mérleg pozitív serpenyőjét erősíti. Nem kell utaznunk, a jól megszokott hazai környezetünkben léphetünk pályára, és ne felejtsük el: ennek a csarnoknak megvan a maga különleges varázsa.

A szurkolóink az elmúlt években többször is bebizonyították, hogy fantasztikus hangulatot tudnak teremteni. Nagyon bízom benne, hogy ez szerdán sem lesz másképp, és a mérkőzés végén mindenki büszke lehet majd ránk.