Az alap a 110% és minden nap 1%-kal jobban kell teljesíteni – Papp Diával értékeltük az Eb-selejtezőt és 3×3-as válogatott eddigi szereplését

Az elmúlt hétvégén sikerrel vívta meg Bukarestben az Európa-bajnoki selejtezőjét a Kiss Virág, Lelik Réka, Papp Dia, Yvonne Turner összeállítású 3×3-as válogatottunk. Új szemlélet mentén átalakulóban van itthon a szakág. Papp Diával ültünk le egy hosszabb értékelésre, de nem kizárólag az Eb-selejtezőről, hanem a május elején megkezdett útról is beszélgettünk.

Rögtön vágjunk a közepébe. Mi állt össze az elmúlt a hétvégén?

Minden szempontból beérett a három hete elkezdett munka. Támadó, illetve védőoldalon is működik a Máté és Bia által kitalált rendszer. A kulcs az agresszív védekezésünkben keresendő. Mindenhol ott voltunk, éreztük a másikat, ha valakit megvertek, jött a besegítés. Nagyon jól összeállt minden erre a hétvégére.

Említetted az agresszív védekezést. Ezen felül melyek ennek az előbb kiemelt rendszernek a legfontosabb jellemzői, amivel laikusoknak is közelebb hozható a játék?

Kifejezetten gyors döntéshozatallal játszottunk. Ha nem volt meg adott szituációban a helyzet, akkor forgattuk tovább és soha nem állt meg a labda. Mindig mozgásban maradtunk, ami óriási fegyvertény 3×3-ban. Minél több mozgással játszik egy csapat, annál hatékonyabb és annál nehezebben védhető. Ez ugyanis három ember kapcsolata, a gyorsabb játékkal nagyobb tér nyílik.

Védekezés szempontjából pedig azt kell kiemelni, hogy alacsony ponton tartottunk minden csapatot. Próbáltuk a külső dobások számát limitálni azzal, hogy szinte mindenhova odaértünk. Igyekeztünk minden blokkot áttörni. A távoli dobás, ami két pontot ér, sokkal nagyobb súlyú, mint 5:5-ben. Ezek limitálása a siker egyik alapja lehet.

Maradva a csapatmunkánál, itt van előttem a statisztika: minden mérkőzésen mindenki szerzett pontot a keretből.

Három ember van a pályán és mindenkire ugyanolyan felelősség hárul. Mindenkinek ki kell venni a részét pontokban, agresszív védekezésben, lepattanókban.

Azt, hogy ennyire színesen játszottunk, mindenki hatékony volt pontszerzésben, az ellenfeleknek nehéz kivédeni, mert mindenkire készülniük kell. Akár palánk alatt, akár az egy-egyeknél, akár a kinti dobásoknál. Sokat gyakoroltunk és hatékonyan alkalmaztuk ezeket a játékokat.

Beszéltünk eddig a távoli dobásokról, de jórészt védő szempontból. Azt is meg kell jegyezni viszont, hogy az Eb-selejtezőn minden meccsen volt duplája a csapatnak. A kezdeti FIBA 3×3 Women’s Series tornákon ezek például nagyon hiányoztak.

Ezért fájó pont, hogy a FIBA 3×3 Women’s Series közepébe csöppentünk az elején. Jobb lett volna pár felkészülési tornán részt venni és úgy belemenni a WS-be, ami az egész 3×3 fő tornája rutinos profikkal. Itt a hangsúly a rutinos profikon van. Velük nehéz felvenni a versenyt elsőre, ha a fele csapat „nem tudja mi fán terem ez a játék” és az első versenyeit teljesíti.

Az elején kerestük a helyünket, meg kell szerezni a szükséges tapasztalatokat. A hévégi Eb-selejtezőre azonban összeállt egy kép, amire lehet építeni. Bízom benne, a következő Women’s Series-re tudunk előre lépni és a jobbik arcunkat mutatni.

Az első FIBA 3×3 Women’s Series tornákon szembetűnő volt, hogy gyorsan gyűltek a faultok és ebből hátránya is származott a csapatnak. Bukarestben számomra kívülről már tudatosabbnak tűnt a faulthasználatotok.

Erre nehéz 5:5 után átállni. Meg kell érezni: hogyan lehet kellően fizikálisnak kell lenni, de faulthatáron belül kell mozogni. Aki évek óta csinálja, jobban tudja mi van faulthatáron, hogyan lehet agresszívan úgy odalépni, hogy az még ne érdemeljen személyi hibát. Ezt az arányt nehéz megtalálni. Nem megy egyről a kettőre, tornáról tornára lehet kiépíteni és megtapasztalni a határt. A hétvégén már érezhetően jobban működött, okosan használtuk a faultokat.

Maradva a csapategységnél. Szimbolikus, amit kiraktál insta story-ba. Két képet tettél egymás mellé, az egyiken Kiss Virág adott elzárást neked, a másikon fordítva.

Találó, hogy elkészültek ezek a képek rólunk. Mindenki, minden szempontból kiveszi a részét. Virágot is hagyjuk fent egy-egyezni, neki is adunk blokkot, ezáltal meglepve az ellenfelet. Ez hatékonyan működik a 3×3-ban. Nem annyira gyakori 5:5-ben, hogy a center játszik kettő-kettőt, de megvan annak a szakmai háttere, hogy mit miért csinálunk. Nem ad-hoc jelleggel, hanem tudatosan felépített a támadójátékunk.

Ha már fotók, jó volt ránézni az ünneplős felvételekre. Azokról is sütött a felszabadult, jó hangulat. Számomra úgy tűnik, valóban van egy áttörés ebben.

Pedig nem is volt annyira időnk, energiánk megünnepelni. Három napig a 30 fokban aszalódtunk, ami rengeteget kivett belőlünk és fáradtak voltunk. Ettől függetlenül valóban nagyon jó csapatkémia alakult ki.

Úgy jobb elindítani egy csapatot, ha kiváló személyiségű emberek alkotják és a miénkre ez abszolút igaz. Egytől egyig ilyen emberek vannak a keretben és hamar megtaláltuk a közös hangot, hiszen 5:5-ben régebb óta együtt mozgunk.

A 3×3 nyilván más, mint az 5:5. Azzal, hogy kevesebben vagyunk, még fontosabb a jó csapatkémia. Itt elengedhetetlen, hogy mindenki ismerje a másik mozgását, minden levegővételre tudja hogyan kell reagálni és ezekben is léptünk előre.

Sokat beszéltünk a tapasztalatszerzésről, de pontosítsuk azoknak, akik napi szinten nincsenek benne. Bármennyire furcsa így hivatkozni Lelik Rékára és Yvonne Turnerre, de 3×3-ban két elsőéves játékos vívta meg sikerrel a magyar válogatott az Eb-selejtezőt.

Ezért különlegesen fontos és értékes a tornagyőzelem. Nyilván szerettünk volna bizonyítani, hogy meg tudjuk csinálni. Ha azonban azt nézzük, hogy a csapat fele elsőéves volt, akiknek még rengeteget kell tapasztalniuk, akkor külön értéke van ennek a továbbjutásnak. Óriási siker ilyen szempontból!

Szerencsésen jött ki a lépés, hogy az Eb-selejtező beharangozóját egy újonccal készítettük, míg most a keret 3×3-ban legrutinosabb tagját kérdezhetem erről. Teljesen új beosztás szerint dolgoztok a válogatottnál. Napi egy hosszú foglalkozással készültök, melyre jellemzően 11 és 14 óra között kerül sor. Neked milyenek a benyomásaid?

Nagyon pozitív! Az elején kellett idő, amíg alkalmazkodtam hozzá. Még soha nem edzettem ilyen ritmusban, nagyon örülnék neki, ha ez meghonosodna, mert hatékony és rengeteget fejlődünk közben.

A kondink is rendben van, kiváló az állóképességünk. Nagy iramot diktáltunk minden alkalommal Bukarestben, de nem azt éreztük utána, hogy nem bírunk még egy mérkőzést játszani.

Eközben játékosbarát a rendszer azzal, hogy jó időpontban van az edzés. Előtte is van idő ráhangolódni és utána is marad idő a magánéletre, vagy bármire, még egy átlagos hétköznapi ügyintézésre is, amit általában sportolóként nem tudunk elvégezni napközben.

Ennek eddig szigorúan a szakmai oldalát néztük, de valahol mentálisan is egészségesebb a sportoló, ha „van élete” mellette.

Ez érződik is a csapaton. Az életünk nagy részét egymás között, teremben töltjük. Fontos megtalálni a teret az „énidőre” és annak minőséginek kell lennie.

Máté is hangsúlyozza, hogy mindenki intézze a saját dolgait edzés előtt és után, edzésen viszont 110%-ot adjunk bele és minden nap 1%-kal jobban kell teljesíteni. Ezt meg is követeli, de ha nem tenné, akkor is mindenki így állna hozzá.

Ha munka van akkor, munka van, ha szabadidő, akkor szabadidő. Így elkerülhető a kiégés és a mentális problémák.

Sűrű a program, csütörtöktől szombatig rendezik Bécsben a FIBA 3×3 Women’s Series következő állomását. Mit vársz a tornától, ahol melletted Kiss Virág, Mányoky Réka és Yvonne Turner lesz a keretben?

Így van, lesz egy változás, a két Rékát megcseréljük a keretben. Amit várok, hogy tudjunk előrébb lépni az elmúlt hétvégéhez képest. Elértünk egy sikert, de még nagyon messze van az út vége, amin elindultunk.

Szeretném látni az előrelépést, miközben azt a dominanciát, azt az agressziót képviseljük, mint a hétvégi Eb-selejtezőn. Úgy érzem, hogy van reális esély négy közé kerülni, de nagyon örülnék, ha ebben az évben sikerülne egy tornát megnyerni. Ez elképesztő nehéz a Women’s Series-ben, de előrelépést, szintlépést és egy újabb mérföldkövet jelentene a szakág életében.