Az alapfilozófiáján nem változtatott a Sopron – interjú Gáspár Dáviddal

Rajtol a 2026/2027-es évad. Az elmúlt szezonban Magyar Kupát nyerő, bajnokságban bronzérmet szerző Sopron Basket megfiatalított kerettel készül az új kihívásokra. Gáspár Dávid vezetőedzővel a csapatépítés folyamatáról és az Euroliga selejtezőről is beszélgettünk.

Kezdésnek egy átvezetés az elmúlt szezonból. Mennyire tudtátok kiértékelni az előző, meglehetősen zűrös évad tapasztalatait? Tettetek rá gondolatkísérletet, hogy szétválasszátok a puszta balszerencséből fakadó eseményeket azoktól a tényezőktől, amelyeken esetleg ti magatok is változtatni tudtok, hogy elkerüljetek még egy ennyire felforgatott szezont? Teljes keret esetén lehet, hogy a szombati szezonnyitón eggyel több zászlót vonnak fel a Novomatic Arénában.

Őszintén szólva, a nyár folyamán ez a kérdés fel sem merült bennem. Bár a felvetés jogos, egy pillanatig sem éreztem úgy, hogy ha más módszerekkel, eltérő mennyiségben vagy intenzitással dolgozunk, elkerülhettük volna a sérüléshullámot. Amennyiben ezek a problémák túlzott terhelésből, hosszan tartó, intenzív edzésekből, a sűrű versenynaptár melletti hiányos pihenőidőből vagy nem megfelelő regenerációból fakadtak volna, kétségtelenül elgondolkodom az irányváltáson. De itt nem erről volt szó.

Vegyük például Jeca esetét: az ő problémája egy régi, kopásos térdsérülésből adódott. Nika Mühl rehabilitációja tökéletesen haladt. Miután visszatért Európába, a novemberi válogatott szünetig meccsről meccsre javult a formája, és semmiféle panasz nem hátráltatta. Aztán elutazott a horvát nemzeti csapathoz, ahol egy szerencsétlen szituációban megsérült. És ott van Dia esete. Mit tehet egy edző, ha egy felkészülési mérkőzésen az egyik játékosának a szemébe nyúlnak? Vagy ha a Szekszárd elleni MK döntőben egy könyökös nyomán betörik az orrát?

Nyilván léteznek túlterhelésből fakadó sérüléstípusok is, ám a mi esetünkben nem erről volt szó. Vezetőedzőként sem több, sem kevesebb, sem más minőségű edzéssel nem tudtam volna megelőzni ezeket, egyszerűen balszerencsés véletlenek tömkelege sújtott minket. Ami pedig az utolsó felvetésedet illeti, a sportban nincs értelme a „mi lett volna, ha” kezdetű mondatoknak: teljes kerettel jóval komolyabb tényezők lehettünk volna a bajnoki címért folytatott harcban. Sajnos a körülmények úgy hozták, hogy nem szólhattunk bele érdemben az aranyérem sorsába.

Forduljunk is rá az új évadra! Ahogy alakultak az igazolások és formálódott a keret, milyen elvek mentén építettétek fel az idei Sopront? Gyakran emlegettük az elmúlt években, hogy az Euroliga-győzelem, majd a klub nemzetközi porondról való visszalépése, illetve Fegyverneky Zsófi visszavonulása korszakhatárt jelöl. Valamiért most mégis azt érzem, hogy a jelenlegi átalakulás minden korábbinál mélyrehatóbb, mondhatni, teljesen más jellegű.

Ez valóban így van. Sopronban mindig is az volt az alapfilozófia, hogy kialakítsunk egy stabil, megbízható magyar magot, amely mellé kizárólag a hiányzó posztokra és specifikus feladatokra keresünk külföldi légiósokat. Ez a hazai bázis nem csupán a mentalitás, a személyiség, a professzionális értékek terén nyújtott állandóságot, hanem játéktudásban is igyekeztünk a hazai mezőny legjavát egybegyűjteni, stabil alapot teremtve az építkezéshez.

Ezen a modellen a jövőben sem kívánunk változtatni. Az elmúlt években ez a mag kiválóan működött, de a játékosok egyéni ambíciói, a külföldi kipróbálás vágya, vagy éppen a visszavonulások – mint Jeca, Zsófi vagy Crvendakić– átalakították a keretet. Minden egyéni döntést maximálisan tiszteletben tartunk. Az alapelveinket azonban nem rúgtuk fel: most is egy hasonló értékeket képviselő magyar mag felépítése volt a cél.

A légiósok kiválasztásakor azokat az űröket igyekeztünk betölteni, amelyek az előző szezonban nyilvánvaló hiányosságként jelentkeztek. Az irányító poszton a játékszervezés és az előnyteremtés, magasemberként a lepattanózás és a palánk alatti dominancia, valamint a kimagasló pontszerző képesség (scoring skill) biztosítása. Bízunk benne, hogy ezek az elképzelések a pályán is működnek majd, de ehhez még idő és rengeteg türelem kell.

Idén a hosszúra nyúló 5:5 és 3×3 válogatott programok miatt az előszezon talán jobban a radar alatt maradt, kevesebbet láttuk a formálódó klubcsapatokat. Hogy látod a megújuló Sopron Basket épülését? Kialakulóban vannak már azok a klasszikus öltözői szerepek – a hangadó, a mókamester vagy a lelkizős típus –, amelyek elengedhetetlenek egy közösség dinamikájához?

Úgy vélem, igen. Lassan hat hete dolgozunk együtt, és egyelőre egy rendkívül összetartó, kiváló közösség formálódik. Persze a mérkőzések végkimenetele mindig vízválasztó: a győzelmek tovább építik az egységet, a vereségek pedig megbonthatják azt. Ugyanakkor a kudarcokból való sikeres újraépítkezés még szorosabbra fűzheti a kötelékeket. Hogy pontosan ki milyen szerepet vállal magára ebben a folyamatban, az még nem kristályosodott ki teljesen, de az egyéni karakterek már megmutatkoztak, és a játékosok kezdenek kinyílni a csapaton belül.

Ez már csak azért is izgalmas, mert mióta figyelemmel kísérem a klub életét, nem emlékszem olyan soproni keretre, amelyben ne lett volna harminc év feletti játékos.

Valóban, idén rengeteg a fiatalunk. Az az óriási rutin és higgadtság, amit Jeca vagy Zsófi jelenléte jelentett a kiélezett, kritikus szituációkban, kétségtelenül hiányozni fog. Ezt a tapasztalati deficitet energiával, sebességgel, frissességgel és fiatalos lendülettel próbáljuk majd kompenzálni. Biztos vagyok benne, hogy lesznek olyan összecsapások, amelyeket a tapasztalatlanságunk miatt veszítünk el, máskor viszont épp a lendületünk és az energiánk hozza meg a sikert.

Zárásként térjünk rá a közeljövőre. Egy Euroliga-győztes edzőnek is tartogathat újdonságokat az élet, hiszen most Euroliga-selejtező vár rátok – ilyen helyzetben sem te, sem a klub nem volt még. Hogyan zajlik a felkészülés egy ennyire kiélezett szituációra, ahol lényegében egyetlen szeptember végi mérkőzés határozza meg az egész ősz alaphangulatát?

Tény, hogy a szervezők által megálmodott lebonyolítás – miszerint egyetlen meccs, az adott napi forma dönt az Euroliga-szereplésről – kőkemény kihívás. Ugyanakkor élni akartunk a felkínált lehetőséggel. A magyar bajnokság élmezőnyében úgy alakult a helyzet – a bajnok és a második helyezett mellett mi lettünk a harmadikak, a Pécs sorsa pedig ismert mindenki előtt –, hogy megnyílt ez a kapu. Mi továbbra is a legmagasabb nemzetközi szinten szeretnénk képviselni Magyarországot és a klubot. Nem volt kérdés az indulás; ez a játékosoknak és a stábnak is elengedhetetlen a fejlődéshez.

Bármikor nyílik esélyünk, mi beleállunk, és megpróbálunk a csúcsra jutni, az edzésmunkát is ennek rendeltük alá. Hat hét alatt természetesen lehetetlenség mindent begyakorolni, de egy bizonyos szintet már elértünk. A játékosoktól azt várom, hogy amit eddig elsajátítottunk, azt fegyelmezetten, maximális odaadással vigyék fel a pályára. A hozzáállásunk csak egy lehet: az utolsó leheletünkig küzdeni fogunk a főtábláért.

Egy gondolatot hoznék be zárásul. Nagy meccs vár rátok jövő héten, de talán a legnagyobb hiba a túlgondolás lenne ebben az időszakban. Ha az alapozás során mindent újragondoltok, másként csináltok, mint szoktatok és felforgatjátok az eddig bevált rendszert, csak azért, hogy növeljétek az esélyeiteket.

Pontosan. A játékstílusunkban és a taktikai repertoárunkban lesznek ugyan apróbb finomítások, de alapjaiban azt a ránk jellemző kosárlabdát fogjuk játszani, amit az elmúlt években. Egy alapozó időszakban nem az agyondimenzionált taktikán van a hangsúly, hanem a biztos alapok letételén. Ilyen rövid idő alatt képtelenség betanítani a legbonyolultabb védekezési rendszereket, a különböző zónákat vagy csapdázásokat.

Abban hiszek, hogy amihez nyúlunk – legyen az mindössze két vagy három alapelem –, az viszont működjön hibátlanul. Kőkemény lábmunka, stabil egy-egy elleni védekezés és felelősségvállalás. Emellett pedig egy olyan mindent elsöprő energia és győzni akarás kell, hogy jellemezzen minket, ami egy ilyen kiélezett derbin elvárható. Ha mindezzel felvértezve lépünk pályára, az eredménytől függetlenül – akár továbbjutunk, akár elbukunk – tiszta lelkiismerettel elemezhetjük majd a látottakat, és tudni fogjuk, min kell még dolgoznunk a jövőben.