Az alkalmazkodó képesség nagy próbája – interjú Toman Dórival

Nyáron érkezett a hír, hogy Toman Dóri és Toman Réka Sopronban folytatja pályafutását. Ezúttal Toman Dórival ültünk le hosszabban beszélgetni az első hónapok tapasztalatairól, a Soproni Darazsak Sportakadémiáról és a Sopron Basket A-csoportos csapatáról.

Milyen várakozásokkal vágtatok bele a soproni kalandba a testvéreddel, Rékával együtt?

Amikor Rékával meghoztuk a döntést, elsősorban az dolgozott bennünk, hogy láttuk: mennyi fejlődési lehetőségünk lesz. Ennek megfelelően nem az ismeretlenbe ugrottunk, már az igen kimondása előtt körvonalazódott bennünk, hogy mi várhat ránk és az is, hogy lesz munka bőven. Azt viszont pontosan tudjuk, hogy keményen kell dolgozni, ha el szeretnénk érni bármit is. A munka hívei vagyunk, így pozitívan néztünk a soproni lehetőségre.

A kosárlabda mellett izgalommal vártuk Rékával az önállóságot. Ez az első alkalom, amikor elszakadtunk a családtól. Immár két-három hónap elteltével azt mondhatom, hogy jól megvagyunk és helyt tudunk állni.

Egyszerűen és röviden megválaszolva a kérdésedet, a kosárlabda és az önálló élet szempontjából is nagy változásokat vártunk Soprontól. Bizakodó vagyok, hogy ezek pozitív változások lesznek.

Örülök, hogy szóba hoztad az emberi oldalt. Mindenféle statisztikával készültem a beszélgetés elindításához, aztán rá kellett jönnöm, hogy nem csak a kosárlabda a fontos. Most egy teljesen új élet kezdetéről beszélünk. Nyilván azzal kiegészítve, hogy a nővéretek Petra tavaly ezt Miskolcon már átélte.

Igen, valóban ezek az első lépéseink az önálló élet felé. Úgy érzem, hogy jól vettük az akadályokat. Jó nevelést kaptunk otthon és abszolút felkészítettek minket, amire csak lehetett.

Minden nap beszélünk Petrával, hiszen ő egy évvel ezelőtt valóban átment ezen. Tőle is kérünk tanácsot és ha bármi probléma merülne fel, át tudja adni, hogy mire számíthatunk. Bár biztosan jönnek nehezebb időszakok, de remélem, hogy a jövőben is minden ilyen zökkenőmentes lesz.

Mielőtt folytatjuk Sopronnal, ugorjunk vissza nyárra és az U18-as válogatottra. November van, gondolom már leülepedtek az élmények. Mik a legfontosabb tapasztalataid?

Bár augusztusban Sopronnal sok szempontból új fejezet kezdődött, de a válogatottban megszerzett tapasztalatok természetesen megkerülhetetlenek. Röviden úgy tudnám összefoglalni, hogy megmutatta: sokat kell fejlődnöm, hogy nemzetközi szinten meghatározó szerepet tudjak betölteni.

Egyértelmű, hogy fizikálisan és sebességben is szintet kell lépni ahhoz, hogy elérjem azt, amit magamtól várok. Ezt akár az első kérdésre is válaszolhattam volna, hiszem, hogy itt Sopronban jó úton járok. Meg tudják adni azt a szakmai munkát, amivel el tudok érni oda, hogy meghatározó szerepet vívhassak ki a válogatottban.

Lehet ennek a kérdésnek egy negatív kicsengése, de véletlenül sem annak szánom. Kijózanító volt az U18-as Európa-bajnokság?

Én úgy fogalmaznék, hogy ez a nyári Európa-bajnokság nekem sokkal inkább a tudatosításról szólt, mint bármi másról.

Csapatszinten az elért helyezés – ötödikek lettünk végül -, egyáltalán nem rossz. Szerintem megálltuk a helyünket. Ettől függetlenül mindenkiben ott van, hogy talán többre is képes lehetett volna ez a válogatott.

Bár nem szeretnék a többiek nevében nyilatkozni, de bátran merem vállalni: ez a kisebb hiányérzet azt hozta magával, átgondoltuk miben kell ahhoz fejlődni, hogy a céljainkat nemzetközi szinten elérhessük.

Nyáron volt még egy nagy feladatod, Lengyelországban NBA táborban vehettél részt.

Nagyon jó érzésekkel gondolok vissza arra a táborra. Az a négy nap álomszerű. Egy rossz szavam nem lehet, a közösség, az edzők, a vendégnek meghívott sztárjátékosok, a szervezés, minden eszméletlen jó volt. Sokat lehetett tanulni.

Nem feltétlenül csak teljesítményre vittem azt a pár napot, hanem próbáltam élményként is megélni a tábort. Bármelyik edzést vagy mérkőzés arra használtam, hogy tapasztalatot szerezzek, ellessek apróságokat más kultúrákból és a legjobban élvezzem a kosárlabdát, amiért ott vagyok.

Ha más kultúrát említettél, milyen egy kicsit az amerikai szemléletbe belekóstolni?

Mondanám azt, hogy furcsa, de közben nem az. A médiának köszönhetően nagyjából tisztában vagyunk mindenféle kultúra kosárlabdájával, közegével. Itt ráadásul nem csak amerikaiak voltak, hanem szerte Európából érkeztek játékosok.

Nyilván belülről azért így is sajátos élmény, de sokat segít, ha más szemszögből kap visszajelzéseket egy játékos. Nem csak a megszokott véleményeket, meglátásokat kapod ilyenkor, hanem más nézőpontból is érkeznek tanácsok. Aki ezeket jól tudja hasznosítani, rengeteget vihet haza egy ilyen táborból.

Ugorjunk vissza Sopronba. Nem bonyolítom túl a kérdést, milyen volt az első edzés?

Mi augusztus elején az U23-mal kezdtünk. Minden téren próbáltam természetes lenni, de nagyon izgultam. Rólam egyébként is tudni kell, hogy izgulós típus vagyok. Ennek ellenére szerintem hamar belelendültem. Nem mondom, hogy a kezdeti izgatottság mára teljesen elmúlt, mert most is minden nap ott van bennem a teljesítmény iránti vágy és az, hogy megfeleljek az elvárásoknak, de nem hat bénítólag.

Visszatérve a kérdésedre, az első edzések és az alapozás soha senkinek nem könnyű. Az elmúlt két évben az U16-os Európa-bajnokságok miatt ráadásul az alapozás kimaradt. Az U16-os tornákat ugyanis mindig nyár végén rendezik és az emiatt elmaradt munka az egész klubszezonra rányomta a bélyegét.

Már most érzem annak a pozitív hatásait, hogy végig tudtam csinálni a teljes alapozást és nem csak úgy estem be szeptember elején a többiek mellé. Ez most emberileg is jól jött, hiszen egy új klubnál az elejétől ott lehettem, kvázi ismeretlenként nem egy munka kellős közepén kellett megkezdeni a beilleszkedést.

Minden felkerülő soproni játékostól megkérdezem, hogy milyenek az első felnőtt A-csoportos élményei. Tőled ezt nem kell megtenni, mert tavaly a Csatával átestél ezen a folyamaton. Mennyire tudod azokat az élményeket hasznosítani?

Teljesen más most minden. Annyiban tudtam kamatoztatni a tapasztalataimat, hogy a meccsek ritmusa és előtte az azokra történő felkészülés más, mint utánpótlásban, de én ebbe valóban belekóstolhattam az elmúlt szezonban. Abból van kis előnyöm, hogy nem új egy A-csoportos meccsnap élménye.

A szurkolóknak lehet, hogy apróságnak tűnik, de nagyon fontos, amit mondtál.

Igen, én is így érzem. Ismerem magam és ha az is teljesen új lenne, akkor nehezen tudnám venni az akadályokat. A koncentrációban rengeteget segít, hogy tavaly átéltem a felnőtt meccsekre történő felkészülést.

Nyilván ettől még a játékrendszer eltérő és pályán lenni is más Sopron mezben. Sopron azért mégis Sopron – ezt talán mondani sem kell senkinek. Még az ellenfelek is másként készülnek ránk. Ez viszont egy pozitív stressz, ami nyom előre.

Ennyire más Sopron? Miben érnek új impulzusok?

Jóval bővebb stábbal dolgozunk Sopronban. Több szakmai szem figyel, segít és dolgozik azon, ebbe beleértve az erőnléti edzőket, a sportakadémiás stábtagokat, hogy a fejlődésemet elősegítsék. Talán ez a legnagyobb változás, amit kiemelnék.

Ez pedig nem változás, mert a Csatánál is egyértelművé elvárás lett volna és erre törekedtem, hanem elsősorban egy bennem lezajló érési folyamat. Meg kellett tanulnom minden egyes nap minden egyes edzésen leadni a maximumot. Belátni, hogy onnan indul minden és nem éles helyzetben kell begyakorolni bizonyos dolgokat.

Tavaly nagyon sűrű évem volt meccsek terén. Sopronban is három csapatba vagyok beírva, de figyelnek arra, hogy ne legyen sűrű a meccsterhelés. Igyekszünk megtalálni az ideális arányt, hogy legyen idő edzésekre, ott legyek egyre jobb és utána kamatoztathassam a tanultakat a mérkőzéseken.

Mik a közeli céljaid? Azok a pontok, amiben belátható időn belül kézzelfogható fejlődést vársz magadtól?

A legfontosabb közeli célom, hogy sebességben előrébb tudjak lépni és jobban tudjak alkalmazkodni a gyorsabb játékhoz. Ez a saját korosztályomban, U23-ban és a felnőtt csapatnál is egyértelmű elvárás felém.

Ezen felül szeretném, hogy a külön végzett munkának, az egyéni képzéseknek a tapasztalatait minél jobban be tudjam építeni a csapatedzésekre, illetve előbb vagy utóbb a meccsekre. A kondi lenne a harmadik pont. Az viszont nem egyik napról a másikra épül, hanem egy hosszú folyamat, de ebben is szeretnék előrébb lépni.

Te is említetted, hogy három csapatban láthatunk Sopronban. Melyik hol helyezkedik el a programodban?

Sopronban arra törekednek, hogy heti kettőnél ne legyen több meccsünk. Nekem ezt is figyelembe véve nagyobb előnyben van az U23 és a felnőtt. Eközben juniorban, ha a felnőtt szünetek alatt belefér a terhelésbe, illetve elsősorban a kiemelt presztízsmeccseken kaphatok lehetőséget. Ettől függetlenül fontos a junior is, mert ott saját korosztályomban mérhetem fel, hogy hol tartok, a tanultak mennyire működnek és ezek értékes visszajelzések.

Most úgy látom, hogy a legtöbb lehetőséget U23-ban kaphatom, de sok minden alakulhat még a szezonban. Erős a mezőny, kemények az ellenfelek a Piros-csoportban. Más szerep, mint a felnőtt és a junior. Jó, hogy azt is tudom gyakorolni. Finoman fogalmazva sincs egy öreg csapatunk, így ott már nem számítok fiatalnak és nekem is hátamra kell venni a társaságot.

A felnőttben a legfontosabb, hogy az edzésmunkát a legjobb tudásom szerint elvégezhessem és a lehető legtöbbet tanuljak. Az első három A-csoportos bajnokin keretben voltam és nagyon örültem a játéklehetőségnek. Keményen dolgozok, hogy minél többször keretben legyek a jövőben is.

Az alkalmazkodó képességemet rendesen próbára teszi a három csapat és a három szerep, de ez szerintem rettenetesen hasznos és ebből a jövőben csak profitálhatok.

Emberileg is megtaláltad a számításaidat a három csapat három közösségében?

Nagyon befogadó mindenki és már három hónap alatt is jó kapcsolatok alakultak ki. Máshonnan is érkeztek újak Sopronba, nem csak mi Rékával, idő kell, amíg a pályán is összeszokunk. Ez nem megy egyik napról a másikra, de jó úton haladunk. Pályán kívül pedig összetartó a banda, bármiben számíthatunk egymás segítségére.