:
:
A héten lezárult a 2019-es nõi kosárlabda Európa-bajnokság selejtezõje. A magyar válogatott szemszögébõl már több szempontból körbejártuk az egy éven át tartó sorozatot. Az alábbiakban egy átfogóbb kitekintõt állítottunk össze.
A 2017-es Európa-bajnoksághoz képest nagy változás nem történt a mezõnyben. A csehországi seregszemlén résztvevõ 16 nemzeti csapatból 14 alakulat a 2019-es erõfelmérõn is megmutathatja magát. A legutóbbi seregszemle csapatlistáját nézve Szlovákia és Görögország nem vívta ki a részvételi jogot, miközben visszatér Svédország és Nagy-Britannia. Túlzás lenne azt állítani, hogy a legutóbbi kontinensbajnokság a sportág klasszikusai közé került volna. Spanyolország nyomasztó dominanciáját láthattuk. Franciaország formán kívül játszva is gond nélkül odaért a fináléba, hogy ezüstérmet szerezzen, miközben az üldözõbolyban egy szép-szép egyéni teljesítményt leszámítva igazán markáns produkciót nem láthattunk. Ráadásul olyan domináns nemzetek, mint Oroszország vagy Szerbia látványosan szenvedtek.
A 2019-es Európa-bajnokság úgy fog elérkezni, hogy a címvédõ Spanyolországot továbbra is elsõszámú esélyesnek tekinthetjük. A spanyolok a Világbajnokság legjobb európai csapata lettek és a selejtezõben is kiegyensúlyozottnak bizonyultak. A jövõ emberei lehetõséget kaptak, a többség élt is vele. Ugyanakkor Lucas Mondelo nem készülhet olyan sima tornára, mint 2017-ben. Egyrészt az Olimpia elõtti seregszemlék mindig élesebbek. Az ötkarikás játékok selejtezõjének elérése érdekében minden nemzet nagy energiákat mozgósít, ráadásul az üldözõboly minden tagja találhat kapaszkodót magának. Franciaország Bria Hartley-val erõsítette meg a keretét. Ha sikerül beépíteni, sokat nyerhetnek vele. A belgáknál Emma Meesseman egyre komolyabb csúcsúkat ostromol, miközben árnyékában Kim Mestdagh európai klasszissá érett. Nagy kérdés az esetükben, hogy a társaktól mennyi segítséget kapnak, hiszen az igazi versenyképességüket ez határozza majd meg.
Oda kívánkozik a trónkövetelõk sorába Oroszország, melynek válogatottja kapcsán rendkívül vegyesek a benyomások. Ez egyébként az elsõ nemzetközi visszhangokból is kiderül. A mi csoportunkban szerepeltek és bár veretlenül kvalifikálták magukat, semmi olyat nem láttunk tõlük, ami európai klasszissá emelné õket. Ugyanakkor egy olyan gárdát, ahol Maria Vadeeva szerepel és minden posztra jut extra játékos, soha nem szabad lebecsülni. Az oroszok mellett az utóbbi világversenyeket meghatározó gárdák közül Törökország és Fehéroroszág generációváltás elõtt áll. Az idei VB-mezõnyébõl a görögök pedig ki sem jutottak, így nyugodtan mondhatjuk, hogy a 2019-es kontinenstorna sokkal inkább szólhat a feltörekvõ válogatottakról, akik a selejtezõk során is megmutatták erejüket. Természetesen ebbe a sorba kívánkozik a magyar együttes is. Az MKOSZ honlapján november elején Székely Norbert úgy fogalmazott, hogy ha a 2019-es seregszemlén még nem is, de „a ’21-es, ’23-as, ’25-ös Európa-bajnokságokon már meghatározó lehet válogatottunk.” Ugyanakkor jövõre a versenyképesség terén benne lehet az elõrelépés. Mivel fiatal a keret, sok múlik az alapcsoporton és az elsõ sikerélményen.
Szintén nagy reményeket fogalmaznak meg az olaszok, akik 2019-re egyértelmûen azt várják a selejtezõket domináló Zandalasini-Sottana kettõstõl, hogy vigye válogatottjukat a négy közé. A korosztályos eredmények rendben vannak náluk (is), de a felnõtt áttörés még várat magára. Az utolsó fordulóig veretlenül menetelõ szlovénok szintén jó benyomást tettek. Rengeteg játékost adnak európai topcsapatokba, ráadásul a 2017-es Eb-rõl van egy döntõs válogatottjuk. Az ukránok Alina Iagupovával a soraikban idõzített bombának számítanak. Ha az extraklasszis keze elsül a kulcsmeccseken, arányaiban – az elõzõekben kiemeltekhez képest – gyengébb kerettel is odaérhetnek. A svédeknél a keret erejével nincs baj. Meghatározó játékosokat adnak Euroliga, Európa Kupa résztvevõ alakulatokba. Válogatott szinten viszont a 2013-as 7. helyüket leszámítva eddig adósak a jó teljesítménnyel. Az Eb-selejtezõkön sem voltak meggyõzõek, hiszen az egyetlen igazán erõs riválisuk, az olaszok ellen szenvedtek.
Nem került említésre ebben az összefoglalóban a selejtezõkrõl három csoportgyõztes, õk Csehország, Montenegró és Nagy-Britannia. A cseheknél nagy szükség volt arra, hogy a tavalyi hazai kudarc után egy friss szem összeszedje a csapatukat. Ezt Stefan Svitek megtette és a Prágában edzõdõ játékosaik köré építve a kulcsmeccseken nem botlottak. A britek jó csapatteljesítménnyel ügyesen éltek a csoportjuk kínálta lehetõséggel. A leszálló ágban lévõ görögöket verve, Portugália és Izrael ellen a papírformát érvényesítve jutottak ki. Montenegró esetében pedig nem lehet szó nélkül elmenni Roberto Iniguez zsenije mellett. A spanyol szakvezetõ két rutinos klasszis hiányában, egy csúnya boszniai pofon után az utolsó fordulóra úgy feltüzelte a tanítványait, hogy Szlovákiát kiütve, kijutottak. Pozitív meglepetés Glory Johnson, aki kifejezetten alázatosan, motiváltan játszva segítette a munkájukat. Mindhárom gárda esetében óriási kérdés, hogy ezek a selejtezõs produkciók a legnagyobb európai szinten mire lesznek elegek.
A végére maradt a két házigazda, Lettország és Szerbia. Ezen válogatottakat a selejtezõben nem láthattuk, így a sajtóban megjelent edzõi és játékos-nyilatkozatokat leszámítva, nem tudni mivel készülnek. Az biztos, hogy a letteknél nagyon jól mûködik a jelenlegi rendszer. A legjobbjaik légióskodnak, a többiek pedig Rigában immár az Euroliga fõtábláján egy klubcsapatba tömörítve vitézkednek. A TTT ráadásul nem is vall szégyent ezen a szinten. A szerb válogatott tagjai pedig a kontinens legjobban motiválható közösségét alkotják. Otthon mindent meg fognak tenni a sikeréért. Kulcsjátékosaik Európa-szerte meghatározóak klubjaikban. Hátráltatja õket azonban, hogy rengeteg helyrõl érkezõ és teljesen eltérõ edzettségi állapotban lévõ játékosokból áll össze minden évben a csapatuk. Így mindig sok a kérdõjel az esetükben.
