Utánpótlás

Az egyéni fejődési elősegítése a legfőbb cél – Honti Katával beszélgettünk a Darazsak Basketball Camp-ről

Szerző: Nagy Norbert

2021.08.05. 09:55

#F1, #Soproni Darazsak Akadémia

Honti Kata és Fegyverneky Zsófi vezetésével július elején került sor Gyenesdiáson a Darazsak Basketball Camp-re. Ennek kapcsán Honti Katával beszélgettük a tábor szakmai hátteréről.

A második évben került megrendezésre a tábor Gyenesdiáson, de ez részetekről Fegyverneky Zsófival nem előzmény nélküli kezdeményezés.

Így van, mi több éven keresztül vittünk ki magyar gyerekeket Olaszországba. Nagyjából 15 fő tudott velünk tartani és végig a fejünkben volt, hogy Magyarországon is kellene hasonlót szervezni. Amikor jött a lehetőség, hogy a Soproni Darazsak Sportakadémia segítségével létrehozhatunk egy ilyen tábort, akkor egyelőre feladtuk az olaszországi táboroztatást és most maximálisan a balatoni táborra koncentrálunk. Ide 50 gyereket tudunk venni. Tavaly is és idén is jól sikerült. Örülök, hogy emellett döntöttünk.

Milyen alapelveket fogalmaztatok meg, amikor elindult a magyarországi tábor?

Mindenképpen képzőtábort szerettünk volna csinálni. Természetesen fontos, hogy a gyerekekkel jó körülmények között, szép helyen legyünk. Ott van a Balaton, lehet strandolni is, de ez másodlagos dolog. A legfőbb célunk az, hogy olyan tábort tartsunk, ahol jó szakmai munka folyik és fejlődjenek a hozzánk érkező gyerekek ez alatt az egy hét alatt. Nyilván amellett, hogy jól tudják magukat érezni.

Miben lehet mást adni egy ilyen táborban, mint ami elhangzik egy akadémiai tanév során?

Ez alatt az egy hét alatt nincsenek csapatedzések. Egyéni képzésre kerül a hangsúly. Kiscsoportos edzéseket tartunk, általában 6-8 maximum 10 fővel dolgozunk. Az egyéni képességekre kerül a hangsúly. A labdavezetéstől elkezdve a passzoláson keresztül a dobótechnika javításáig minden olyan elemet próbálunk végig venni, ami a kosárlabdához tartozik. Ezeket fejlesztjük. Ez fontos év közben is, de akkor erre kevesebb idő jut. Olyankor csapatedzések vannak, többek között mérkőzésekre készülnek. Ilyenkor 12-14-en edzenek együtt. Itt kiscsoportos edzések alkalmával jobban oda lehet figyelni egy-egy játékosra és így fejleszteni a készségeket. Idén 50 gyerekünk volt, akikből rendszeresen 5-6 csoportot formáltunk.

A képzések mellett olyan területeket is érintettetek, mint a táplálkozás és a sportpszichológia, illetve érkeztek vendégként aktív játékosok. Az ilyen programoknak mi a céljuk?

A képzőtáborban – ahogy korábban is mondtam – az elsődleges szempont, hogy egyéni képességekben fejlődjenek a gyerekek. Szerettük volna azonban azt is, hogy ebben az egy hétben mindenbe egy kicsit belelássanak. Próbáltuk közelebb hozni hozzájuk, hogy milyen egy élsportoló élete. Hívtunk vendégeket, voltak ismeretterjesztő előadások és mivel egész héten ott vagyunk Zsófival, mi is beszélgetünk velük, tanácsokat adtunk a fiataloknak. Nem csak a pályán, hanem a pályán kívüli élsportolói életet is szeretnénk megmutatni.

Azzal, hogy Zsófival végig ott vagytok a gyerekekkel, lehet ennek egy amolyan példakép hatása? Gondolok arra, hogy aki komolyan érdeklődik a kosárlabda iránt, annak ilyen fiatalon meghatározó élmény, ha ismert és eredményes sportolókkal tölthet egy hetet. 

Remélem, hogy van ilyen hatása. Ezt a gyerekektől kellene megkérdezni, de az a tapasztalat, hogy örülnek nekünk, figyelnek ránk, meghallgatnak minket. Nem véletlen, hogy mi Zsófival az egész hetet ott töltjük és kis túlzással csak aludni mennek nélkülünk. Azzal, hogy minden nap ott vagyunk, bármikor lehet velünk beszélgetni és így a saját tapasztalatainkat megosztjuk velük. Bízunk benne, hogy a jelenlétünk még inkább segíti a gyerekeket abban, hogy élsportolók legyenek.

Milyen terveiket vannak a jövőre nézve? Szeretnétek esetleg bővülni?

Ez az idei létszám, az 50 gyerekkel és a táborban dolgozó edzőkkel, így volt ideális arány. Ha szeretnénk növelni a létszámot, akkor a stábot is arányosan bővíteni kell, az infrastruktúra kapacitásai is végesek, ami már így nagyon összetett kérdés és alaposan át kell gondolni. Ugyanígy a meghívott vendégeket, akár külföldi edzőket. Nem zárom ki, hogy a következő években lehet ezekben fejlődni, de én inkább azt mondanám, hogy a jelenleg rendelkezésre álló kereteket szeretnénk tökéletesíteni. Az első év után is összeírtunk egy csomó dolgot Zsófival, amit a második évben már hasznosítottunk. Mindenben próbálunk évről évre fejlődni, hogy még jobban érezzék magunkat a résztvevők.

Giorgia Sottana táborával kezdtük a beszélgetést. Olaszországban ezt már régebb óta csinálják, nekik milyenek a tapasztalataik? 

Náluk korosztály szerint külön vették a résztvevőket és annyi jelentkező van, hogy most már két hetet csinálnak. Első héten vannak a nagyon picik, a másodikon pedig a 15-16 évesek. Tartottam velük a kapcsolatot a mostani táboruk alkalmával. Náluk mások az arányok, volt, hogy 100 feletti létszámmal dolgoztak. Ők a bővülés mellett döntöttek. Én még nem zárom ki, hogy a jövőben újra megpróbáljuk az együttműködést és pár magyar gyereknek lehetőséget biztosítsunk Olaszországban egy tengerparti környezetben, mert nagyon nagy élményt jelentettek azok az évek.

Zárjuk egy kicsit az emberi oldalával. Én úgy érzem, hogy ez akkor tud sikeres lenni, ha a tábor vezetőiként ti is örömmel csináljátok.

Azért is fogtunk bele ebben az egészbe, mert élvezzük. Erre nem minket kértek fel, ezt mi találtuk ki, hogy szeretnénk egy közös tábort. Jól érezzük magunkat a gyerekekkel, élvezzük, hogy velük foglalkozhatunk és bízom benne, hogy hozzájárulunk a fejlődésükhöz. Azt sem tagadom, hogy jól érezzük magunkat egymás társaságában is. Mi nagyon jó barátnők vagyunk Zsófival és mivel én kint élek Olaszországban, arra is jó ez az alkalom, hogy együtt töltsünk egy hetet.