Az Egyesült Államok kiemelkedő favorit, de mögöttük nyíltnak ígérkezik az olimpiai torna

Vasárnap elrajtol a 2024-es párizsi olimpián a női kosárlabda torna. A 12 csapatos seregszemlén három négyes csoportban kezdik meg a küzdelmeket. A csoportok első két helyezettje és a két legjobb harmadik jut a negyeddöntőbe. Ezt követően erősorrendet állítanak fel, mely alapján kalapokba rendezik a válogatottakat és ezek mentén sorsolják a negyeddöntők párosításait, illetve alakul ki az ágrajz.

A női kosárlabda torna rajtja előtt állandó szakértőnket, a játékosként hétszeres magyar bajnok, nyolcszoros Magyar Kupa-győztes, kétszeres Euroliga-bronzérmes, edzőként a 3×3-as válogatottal Európa-bajnok, kétszeres világbajnoki ezüstérmes Károlyi Andreát kérdeztük az esélyekről.

A-csoport: Szerbia, Spanyolország, Kína, Puerto Rico

„Ebből a csoportból szerintem Spanyolország és Kína fogja megszerezni az első két helyet. Még akkor is ezt mondom, ha a kínaiakat most nem tartom olyan erősnek, mint amit az elmúlt évek eredményei, a 2022-es világbajnoki ezüstérem és a 2023-as Ázsia-bajnoki cím alapján várni lehetne tőlük.

A februári olimpiai selejtezőn és az azóta lejátszott meccseken sem mutatott kiemelkedőt Kína és ez akár még meg is keverhetné ezt a csoportot. Amiért várhatóan nem fogja, hogy Puerto Rico sem tartozik a közvetlen élcsapatok közé és a szerb válogatott sem az, ami Jelena Brooks és Sonja Vasic (Petrovic) csúcsévei alatt volt. Így a kínaiak jó eséllyel odaérnek a továbbjutó helyek egyikére.

Természetesen azt nem lehet elvitatni a szerbektől, hogy nekik a generációváltás közepette is sikerült kiharcolni az olimpiai részvételt. Óriási dolognak tartom, hogy ott tudnak lenni a mezőnyben. Az előző generációval hatalmas szerencséjük volt és a két olimpiai elődöntővel, illetve a két Európa-bajnoki címmel mindent kihoztak belőle, amit csak ki lehetett. Nem szabad ahhoz hasonlítani a jelenlegi játékerejüket. Itt az lesz a kérdés számomra, hogy Puerto Ricón kívül meg tudnak-e szorongatni mást. Ha például Kínát meglepik, az belépőt jelenthet a negyeddöntőbe.

A szerbekkel némileg szembe állítanám a spanyol kosárlabdát, mely rendre tudja hozni magát és egy-egy generációváltás után is magasabb szintről indul. Ha az utánpótlás eredményeket nézzük, elég az idei nyarat megfigyelni: U20-as Európa-bajnoki ezüst, U17-es világbajnoki bronz. Ha nem is nyerik sorra ezeket a tornákat, mindig ott vannak az elitben. A felnőtt válogatottjuk Megan Gustafsonnal érezhetően erősödött, jó posztra honosították a megfelelő embert. Sokat várok tőlük!”

B-csoport: Kanada, Nigéria, Ausztrália, Franciaország

„Ausztrália színeiben ott lesz Lauren Jackson, aki 2012 után szerepel ismét olimpián. Tartom, hogy bátor vállalkozás 43 éves játékost visszahívni egy világversenyre. Nem tudom azt sem, hogy az egyébként is komoly játékerőt képviselő válogatottjuk egyáltalán igényli-e a szerepvállalását. Azért kétélű fegyver, mert ha bejön, akkor természetesen nem kell megmagyarázni, de ha nem sikerül, az Jacksonnak is nagy lutri. Ha nem is kisebbíti az érdemeit, de amennyiben „esik, kel” a mérkőzéseken és nem tudja megközelíteni korábbi önmagát, akkor onnantól nem lesz szép a búcsú.

Azért vagyok egyébként óvatos, mert Magyarországról nem tudunk olyan fejjel gondolkozni, hogy itt van egy világsztár és adjunk neki lehetőséget az olimpián, ha nem is annyira jó, de elvisszük, mert tett annyit az országért. Joggal tekint ugyanis Ausztrália erre a csoportra úgy, hogy Kanadát meg tudják verni és Nigériát meg kell verni, így ezzel megvan a továbbjutás. Onnantól pedig bármi lehet.

Kanada számomra nem volt meggyőző a soproni olimpiai selejtezőn. Megkockáztatom, hogy talán a leggyengébb csapat volt a három riválisunk közül. Világbajnoki negyedik helyezettek 2022-ből, de innen a távolból nem lehet megítélni hogy milyen hatások érték a csapatukat. Mennyire a befolyásolja a válogatott játékerejét például az, hogy 3×3-ban is a kvótaszerzést tűzték a zászlójukra. Én úgy látom, hogy befolyásolja. Mivel elfogult vagyok a 3×3-mal, számomra irigylésre méltóan bátor döntésnek tűnik, hogy meglépték: megmaradnak versenyképesnek 5:5 vonalon, de több minőséget tereltek 3×3-ba is.

Nigéria jó pár évvel ezelőtt – legalábbis a neveket tekintve – erős csapattal versenyzett. Most is az Afrika-bajnokság címvédőjeként érkeznek, de nem számítok arra, hogy ebben a csoportban bele tudnak szólni a nagyok dolgába. Különösen úgy, hogy a negyedik csapat ebben a négyesben, akikről eddig még nem szóltunk, a házigazda franciák.

Gabby Williams és Marine Johannes visszatért a francia csapatba, miután a tavalyi Európa-bajnokságot kihagyták. Ugyan nem értek egyet ezzel, de a WNBA-nek van egy olyan státusza, amivel a kontinenstornákat maga mögé utasítja. Az olimpiákat szerencsére még nem, hiszen az európai nemzeteknek az olimpia még mindig nagy szó. Tavaly az Európa-bajnokságon ezen két játékos nélkül elcsíptek egy bronzérmet és ebben a csoportban Kanadát, illetve Nigériát tudják verni, így onnantól egy győzelem elég a legjobb négyhez. Az pedig egy hazai olimpián egyértelműen siker.

Alapból is jó ez a csapat és erre jön rá, hogy a hazai olimpia egy olyant töltet, amit igazából akkor lehet megtapasztalni, ha benne van az ember. Nekünk erről csak sejtéseink lehetnek. A francia van annyira öntudatos nemzet, hogy ők az összes versenyszámnak úgy mennek neki, hogy meg akarják nyerni. Női kosárlabdában három éve Tokióban a döntőig ment az akkori házigazda és most sem elképzelhetetlen a hazai bravúr.

Én ugyanakkor más oldalról látom a japán és az esetleges francia menetelést. Amíg a franciáknál az öntudatosságot emeltük ki, addig japánoknál az összes sportolóban megvan az a saját tisztelet, alázat, amely egy – nem feltétlenül kosárlabda csapatra hasonlító – csapatot is megemel. „Ha az edzőm, a hazám úgy gondolja, hogy én ezt meg tudom csinálni, akkor megcsinálom.” – hangozhat a gondolkodásuk. Náluk ez a szemlélet uralkodott három éve. Eközben a franciáknál egy jobb minőségű alapcsapatot emelhet meg a rendezés ténye.”

C-csoport: Németország, USA, Japán, Belgium

„Az előző gondolatmenettel részben át is vezettem erre a csoportra. Nekem reálisan benne van ebben a négyesben, hogy a legutóbbi ezüstérmes japánok csak negyedikek lesznek. Sok olyan példát lehet hozni a sportban, hogy egyszer születik egy ilyen kiugró eredmény és utána azt egy adott csapat nem tudja megközelíteni. Japán valós tudásához a világbajnoki 9. hely vagy éppen a Sopronban látott teljesítményük közelebb áll.

Az Egyesült Államok válogatottjában Diana Taurasi a hatodik olimpiájára készül. Vele kapcsolatban azt érzem, ha a WNBA-s számai sok tekintetben már el is maradnak a legjobbjától, de abban biztos vagyok, ha pályára lép az olimpián, az nem lesz betli. Egyébként, ha nem tudna játszani és 11 emberrel kellene teljesíteniük az olimpiát, az amerikaiak azt is elbírnák. Ez a csapat jobban fog hengerelni a saját mezőnyében, mint a férfiak. Sokkal nagyobb meglepetés lenne számomra, ha nem nyernék meg, mint az, ha az egyébként a Dream Team-et idéző férfi válogatottjuk elbukna.

Caitlin Clark hiánya sok cikket szült az utóbbi hetekben, de van a sportnak egy olyan szintje, ahol a hírverés már nem minden. Más szempontokat is szem előtt kell tartani és egy olimpia az ilyen. Biztos, hogy a WNBA-nek és önmagában a női kosárnak nézőszámszámban sokat hoz. Hogy vele szakmailag több lesz-e az amerikai női kosárlabda vagy „csak” neveltek egy médiaképes sztárt, azt egyelőre nem látjuk. Nehezen hiszen azt, hogy Diana Taurasi nyomdokába léphet. A maga idejében és a maga módján Taurasi is sztár volt az egyetemi évei alatt, de akkoriban nem létezett még közösségi média. Amikor egy sportoló a csapból is folyik, az nagyon visszás tud lenni. Számomra éppen ezért nem meglepetés, hogy nem választották be. 2000-es születésű Clark, négy olimpiája lehet még. Ha kiharcolja a helyét, akkor meg fogja kapni a lehetőséget.

A belgák rettenetesen erősek, mint csapat, de extrán jó játékosuk Emma Meesseman mellett kevés van. Különösen Julie Allemand kiválásával. Kis túlzással azt is mondhatnám, látjuk őket játszani, természetesnek is vesszük, amikor nagy meccseket nyernek, de közben ott a kérdés, de hogy tették mindezt? Meesseman zseni, az tény, de egy fecske nem csinál nyarat. Itt jön képbe a szövetségi kapitány, Rachid Meziane, szerepe. A Villeneuve-d’Ascq vezetőedzője klubszinten és az Euroligában is elmondtuk róla: elsőre amolyan „szedett-vedett” társaságnak tűnik a csapata, de mégis Euroliga Final4-ba ment velük. Ez az igazi edzői siker, ha mindenkinek a pozícióját képes jól beirányozni és a belgákon azt érzem, hogy náluk ez most megtörtént.

A németeken eközben az érződik, hogy két olyan világversenyre készülnek, ami igényli, hogy legyen újra egy erős válogatottjuk. A 2025-ös Eb-n társházigazdák, a 2026-os világbajnokságot pedig egyedül rendezik. Ha van akarat, összefogás és természetesen egy látható cél, akkor meg lehet csinálni egy viszonylag „gyors” szintlépést is. Még akkor is, ha a keret nagy része nem Németországban edződik jelenleg.

Az első kettő jó eséllyel megnevezhető minden csoportban, de hogy ez milyen eredménnyel születik és mit jelent a harmadikakra nézve, az lutri. Emiatt nehéz tippelni, de a végeredményt nézve USA sikere nem lehet kérdés. A belgákat megkockáztatnám ezüstérmesnek és harmadik helyre is európai csapatot tennék, például Spanyolországot vagy Németországot.”