Az első pillanattól kezdve megvolt a kellő kémia a 3×3-as válogatottban – Papp Diával értékeltük a mieink keddi varsói mérkőzéseit

A magyar válogatott kedden bemutatkozott a varsói 3×3-as világbajnokságon. A Böröndy Vivi, Lelik Réka, Papp Dia és Takács-Kiss Virág összeállítású csapatunk 21-12-re legyőzte Spanyolországot, majd egy kiélezett, fizikális csatában 18-15-re alulmaradt az Egyesült Államokkal szemben. Csütörtökön Mongólia és Ausztrália ellen folytatják szereplésüket a magyar lányok. Előtte azonban Papp Diával ültünk le értékelni az első két találkozó tanulságait.

Gratulálok a keddi teljesítményetekhez! Mielőtt rátérnénk az első két meccsre, ugorjunk vissza az időben. Engedjünk egy kis betekintést a szurkolóknak a hétfői napotokba. Kívülről azt éreztem, kifejezetten jól sikerült a finomhangolás és ez lehetett az egyik alapja annak, amit a bemutatkozásotok alkalmával láttunk.

Köszönjük! Hétfőn a franciákkal két hasznos edzőmeccset játszottunk, és úgy érzem, már ott lélekben megérkeztünk a világbajnokságra. Mindkét találkozón győzni tudtunk, amivel alaposan meg is leptük őket. Azt a mentalitást vittük a pályára, amit a felkészülés során Jakab Máté szövetségi kapitány folyamatosan sulykolt belénk: mi üssünk először, mi legyünk az agresszívabbak és mi domináljunk.

Érezzék meg, hogy itt vannak a magyarok! Az a célunk, hogy a torna végén – bárhogy is alakuljanak az eredmények – mindenki úgy emlékezzen ránk, mint egy roppant kellemetlen ellenfélre. Ezt a szemléletet hoztuk magunkkal a keddi nyitónapra, és ezzel a mentalitással szeretnénk végigjátszani az egész világbajnokságot.

A világbajnokság egyik nagy kihívása, hogy bár klubjaikban egyértelműen meghatározó szerepet betöltő, kellő nemzetközi tapasztalattal rendelkező játékosokkal érkezett válogatottunk az idei VB-re, de ebben a felállásban mégiscsak kedden vívtátok az első tétmeccseiteket. Mivel lehet az ebből keletkező hátrányt kompenzálni?

Ez pontosan így van. Sajnos az ausztriai felkészülési tornára Kiss Virág egy kisebb sérülés miatt nem tudott velünk tartani, így ott alacsonyabb szerkezettel álltunk ki – Dávid Mia ugrott be Virág helyére. Emiatt éles, tétre menő szituációkban nem tudtuk gyakorolni az előre eltervezett figurákat. Ugyanakkor mind a négyen kellően rutinosak vagyunk, és olyan játékintelligenciával rendelkezünk, amivel szinte olvasunk egymás gondolataiban.

Mindannyian önzetlen játékosok vagyunk, szeretjük járatni a labdát, és folyamatosan figyelünk a másikra. Azt hiszem, az első pillanattól kezdve kialakult közöttünk egy olyan kémia, amit edzéseken nem is nagyon lehet tanítani. Pillanatok alatt egymásra hangolódtunk, és ez egyértelműen az egyik legnagyobb erősségünk.

A kémia mellett még egy gondolatot felírtam a jegyzeteimbe: végre van szerkezete a magyar válogatottnak.

Így igaz. Hosszú idő után ez az első olyan felállásunk, ahol van egy domináns centerünk a palánk alatt. A mezőnyjátékosaink – engem leszámítva – szintén magasak, remekül védekeznek, és szükség esetén a centereket is meg tudják tartani. Rendkívül komplex a jelenlegi szerkezetünk, amit a pályán is sikerült bebizonyítanunk.

Kedden magasan jegyzett nemzetek ellen léptetek pályára. Kezdjük a spanyolokkal, akik ellen gyakorlatilag nem volt kérdés a siker. Hogyan foglalnád össze ezt a mérkőzést?

A spanyol válogatott jelentősen átalakult: két meghatározó játékosuk visszavonult a 3×3-tól – ők immár a stáb tagjai –, és egy komoly fiatalításon mentek, illetve mennek keresztül. Bár az elmúlt évekhez képest teljesen más kaliberű csapattal találtuk szembe magunkat, ebből nem szabad arra következtetni, hogy gyengültek volna.

Sokrétű felállásban érkeztek: volt kiváló dobójuk, fizikális centerük, és Garcia Alonso személyében egy olyan combo guardjuk, aki kintről és bentről egyaránt veszélyes. Ráadásul a 3×3-as rutin továbbra is az ő oldalukon áll. Ennek ellenére az első perctől kezdve ledomináltuk őket. Felkészültünk egy kifejezetten kemény, fizikális párharcra, agresszívan léptünk fel, és azonnal felvettük a kellő ritmust. Egyetlen percig sem volt kérdés a mérkőzés végkimenetele.

Ennek a győzelemnek a „respekt” oldalát sem szabad lebecsülni. A 3×3-ban (is) nagyon fontos a világversenyek elején, hogy egy csapat meg tudja mutatni: képes legyőzni magasan rangsorolt, nagynevű ellenfelet.

Ez abszolút így van, és ezzel a tudattal is léptünk pályára. Bátran kimondhatjuk: a miénk a halálcsoport, a legerősebb ötösbe kerültünk. Ezt mindenki tudja, és a felkészülésünket is ehhez mérten alakítottuk. Az edzőink kiváló munkát végeztek az ellenfelek játékának feltérképezésével.

Leléptük a játékaikat, alaposan kielemeztük a figuráikat, átbeszéltük, melyik mozgásra milyen védekezési formával reagálunk, és ez a taktika tökéletesen be is vált. Nagyon jól kommunikáltunk a pályán, így támadásban és védekezésben egyaránt rendkívül hatékonyak tudtunk lenni.

A második rivális USA volt. Ambivalens érzéseim vannak. Ők egy fiatal keret mellett tették le a voksukat, de a szűkebb mezőnyű ázsiai WS versenyeken két tornagyőzelemmel kezdték az évet. Arról nem is beszélve, hogy az amerikai meznek mindig megkülönböztetett ereje van.

Náluk is fiatalítás történt, ráadásul az amerikai válogatottnál sosem lehet előre tudni, pontosan milyen összetételben érkeznek. Egy dolog azonban biztos: bármilyen négyest küldenek pályára, az a csapat elképesztően fizikális és pörgős kosárlabdát fog játszani. Ez a fajta fizikalitás ezúttal is egyértelműen megmutatkozott.

Nem szeretek a játékvezetőkkel foglalkozni, de a faultok megítélése véleményem szerint meglehetősen egyoldalú volt az USA javára. Az összecsapás apróságokon, elsősorban a lepattanókon ment el. Valóban rendkívül erős fizikumúak voltak, így a lepattanózásunkon mindenképpen javítanunk kell a folytatásban.

Mindezek ellenére abszolút pozitívan zártuk ezt a találkozót, hiszen tényleg csak nüanszokon múlt, hogy elkapjuk őket. Egyáltalán nem domináltak le minket, maradéktalanul felvettük velük a ritmust, és beleálltunk a kemény küzdelembe. Mindenki láthatta, milyen kiélezett csata volt.

A spanyolok legyőzése kapcsán erre is utaltam, hogy a tisztelet kivívása szempontjából szintén kiemelten fontos egy ilyen bravúr. Meg kell küzdeni azért, hogy a jövőben már ne így alakuljon egy végjáték. Olimpiai ciklus elején járunk és sikerült megmutatnotok, hogy ott vagytok a térképen.

Teljes mértékben. A visszajelzések rendkívül pozitívak voltak. Számos különböző nemzetiségű játékos és edző jött oda hozzánk gratulálni; elismerték, hogy remek meccseket játszottunk, és dicsérték a csapatunkat. Ezeket a szavakat nagyon jólesik hallani, mert valljuk be, az utóbbi időszak sikertelenségei miatt hajlamosak voltak alábecsülni minket. Mivel egy ideje nem sikerült komolyabb eredményt felmutatnunk, ezen most nagyon szeretnénk változtatni.

Jakab Mátéval készített kapitányi előzetesünkben már kitértünk arra, hogy a keddi eredményekből kiindulva sem pozitív, sem negatív irányba nem szabad túlzásokba esni. Mit vársz a csütörtöki folytatástól, a következő riválisoktól?

Az első nap egyértelműen jó kezdés volt, de ebből felesleges lenne messzemenő következtetéseket levonni, hiszen 1-1-es mutatóval állunk. A csoportunkban jelenleg kizárólag az Egyesült Államoknak van két győzelme, a mongoloknak pedig két veresége, de még bármi megtörténhet.

Aki ismeri a 3×3-as kosárlabdát, pontosan tudja, hogy itt bárki képes legyőzni bárkit – mindig csak az adott tíz perc számít. Éppen ezért már nem szabad azzal foglalkoznunk, hogy kedden nyertünk vagy kikaptunk. Tovább kell lépnünk, és kizárólag a következő feladatra koncentrálni. A következő két feladat pedig a tavalyi világbajnoki bronzérmes Mongólia, illetve az ausztrál válogatott, akiket senkinek sem kell bemutatni…