:
:
Az ELTE-BEAC Újbuda a hivatalos felületein közzétette csapatkapitányi szezonértékelõ nagyinterjúját. Szabó Dóra tekintett vissza az élvonal 9. helyezettjének évére. Az alábbiakban a klub összeállítása olvasható.
Fotó: ELTE-BEAC Újbuda / Girgász Péter
Forrrás: ELTE-BEAC Újbuda hivatalos honlap
Nem változtatna meg semmit utólag a szezonnal kapcsolatban, bár a mai napig rossz emlékként él benne a PINKK ellen elveszített hazai bajnoki. A szezon csúcspontja szerinte is a Vasas elleni hosszabbításos alapszakasz-siker volt, és nehezen engedi el az idei csapatot, amirõl tartja, felnõtt pályafutása legegységesebb közössége volt. Csapatunk kapitányával, Szabó Dórival, azaz Macival egy kávé mellett értékeltük a szezont, végezetül pedig kibontotta a borítékokat, melyekbe a lányok évad elején elrejtették a bajnokság végeredményére vonatkozó tippjeiket.
„A csapatkapitányi szerep nem volt ismeretlen, hiszen amikor még otthon, Szolnokon játszottam, akkor rendre én voltam a csk a különbözõ csapatainkban, de az még utánpótlás volt. Az, hogy egy élvonalbeli felnõtt együttes kapitánya lehettem, akit a csapat választott meg, óriási megtiszteltetés volt, és persze hatalmas feladat, aminek során én is rengeteget tanultam” – mondja, amikor arról kérdezem, milyen érzés volt számára az új szerepkör. „Szerencsére amúgy kevés dolgom akadt, a lányok leginkább kosárlabdával kapcsolatos kérdésekkel, problémákkal jöttek hozzám, ezekben igyekeztem segíteni, de az évad mentes volt a konfliktusoktól, vitáktól, ami nyilván nagy könnyebbséget jelentett.”
Maci azt sem titkolja, Anna érkezése nagyban megkönnyítette az õ helyzetét is. Onnantól kezdve a terhek is megoszlottak, és a fiatal csapat egyértelmûen felnézett a rutinos, válogatott hátvédre. „Anna szerintem nem is érzékelte igazán, hogy az elsõ pillanattól kezdve mennyit segített a csapatnak. Mindenki várta, hogy mit mond, kvázi mindegy volt, hogy dicsér vagy építõ kritikát mond. A lányok gyakorlatilag itták a szavait, rengeteget tanultunk tõle.” Anna érkezte után jött is két szép idegenbeli siker, Cegléden majd a Vasason, Maci szerint azonban nem volt jelentõsége annak, hogy a csapat jó ideig inkább idegenben volt eredményes. „Nem hiszem, hogy volt fóbiánk a hazai pályával szemben, egyszerûen a decemberi idõszak valahogy jobban sikerült játék szempontjából. Idén abszolút volt tartása, karaktere a csapatnak, és nagyon tudtunk küzdeni, egyetlen alkalommal sem adtuk fel, nagyobb hátrányban sem.”
A nyolcba jutás esélyét pont két hazai vereséggel, a PINKK és a Cegléd elleni fiaskóval veszítette el a csapat. Maci egyetért Bubuval abban, hogy talán jobb volt a csapat fejlõdése szempontjából az alsóházban játszani, ám személy szerint nehezen élte meg, hogy lemaradtunk a nyolcról. „Nekem azért fáj ez különösen, mert én abban az idõszakban voltam egy komolyabb hullámvölgyben, talán pont a PINKK elleni meccsen voltam a legmélyebben. Nem tudtam a csapat hasznára lenni úgy, ahogy szerettem volna.”
A Cegléd elleni vereséggel elszálltak a nyolcba jutási esélyeink, amikor is megérkezett Stephanie, aki Maci szerint is új színt hozott a csapat életébe, és sokat segített a már itt lévõ két légiósnak is. Róluk azt mondja, abszolút jó csapatemberek voltak, akikre õk is bármikor számíthattak. „Nyilván nem volt nekik könnyû az elején, fõleg Jaynek (Jacinta Beckley – a szerk.), aki az egyetemrõl jött ide. Ott mindenki együtt lakik, a csapat együtt mozog, szinte folyamatosan együtt vannak. Ehhez képest itt ugye napi egy edzés van a csapatnak, napközben pedig mindenki el van foglalva, tanul, dolgozik, vagyis csak edzésen találkozunk. Ezt neki nehéz volt megszokni, megtanulni, hogy mit kezdjen az edzések közti idõvel. Steph a légiósokat is nagyon összerántotta, ami a teljesítményükön is meglátszott.”
Az évad vége az elszalasztott Play Off szereplés ellenére nagyon szépen sikerült, hiszen egy ritkán látott gyõzelmi sorozattal zártuk az idény, amit a Vasas elleni alapszakasz-záró siker indított el. Ahogy szinte mindenki, Maci is ezt a gyõzelmet emelte ki az évadból. „Abban a meccsben benne volt minden akaratunk, küzdeni tudásunk, az, hogy csapatként harcoltunk az utolsó pillanatig. Ami még elengedhetetlen volt, az a közönség. Óriási érzés volt a pályán lenni és érezni a közönség szurkolásának erejét. Jó, hogy az utolsó meccsekre szinte tele volt a csarnok, egészen más érzés ennyi szurkoló, fiatal játékos elõtt pályára lépni.”
A beszélgetés során rendre visszakanyarodunk a csapat erejéhez, küzdeni tudásához és egységességéhez. Maci azt mondja, ennyire összetartó együttesben még nem játszott felnõtt pályafutása alatt. „Persze, néha elõfordult egy-egy odaszólás, piszkálódás edzés közben, de ezek sosem voltak komolyak. Nem volt sértõdés abból, hogy ki mennyit játszik, nem érezted azt, hogy a padon ülõkben esetleg rossz érzés lenne, ha a posztjukon szereplõ másik játékosnak épp jól ment a pályán. Sõt, nagyon komoly erõ érkezett a padról mindig, tényleg nagyon egységes volt az egész közösség.”
Egy kicsit ellamentálunk azon, vajon ha év közben nem érkezik Anna és Steph, akkor mire lett volna képes ez a gárda. Persze, ez már csak játék a szavakkal, de ha már így adódik, Maci is tovább fûzi a gondolatmenetet. „Ha Vani nem sérül meg az elsõ fordulóban, Trixi nem dõl ki az ötödik meccs után a teljes idényre, Dia pedig a Cegléd meccs 12. percében… szóval, ha mindezek és az összes többi kisebb-nagyobb problémánk nincs, akkor azt gondolom, ez a társaság összeérett volna annyira az idény végére, hogy elérhettük volna ezt a kilencedik helyet. De ez már csak spekuláció, ez az évad így kerek, ahogy volt.”
Az idény és a beszélgetés végére nem maradt más, minthogy felbontsa azokat a borítékokat, amikben a lányok az évad elején elrejtették tippjeiket: vajon hogyan is alakul a 2018-19-es bajnoki idény. Nos, az idei bajnokság kiszámíthatatlanságát jól mutatja, hogy a legjobban tippelõknek – Eszter és Dorka – is összesen öt csapat végsõ helyezését sikerült jól eltalálnia. A Sopron bajnoki címéhez és az MTK élvonalbeli búcsújához nem fért kétség szinte senkinél, de a Szekszárd négybõl való kiszorulására senki nem szavazott az évad elején. Magunkat szinte mindenki a nyolcadik-kilencedik hely környékére várta októberben, ez is igazolja, csalódottságra nincs okunk, ha visszatekintünk az idényre. És bár abban (is) egyetértünk, hogy az idei csapatot nehéz volt elengedni, azzal a jó érzéssel tehettük meg, hogy egy szinte minden szempontból kerek idényt zártunk.
Forrrás: ELTE-BEAC Újbuda hivatalos honlap
