Hirdetés
Magyarország

Az élvonalban is bizonyítana – Boros Júlia bemutatkozó interjúja a BEAC-nál

Hirdetés

Az ELTE-BEAC Újbuda együttesében folytatja pályafutását Boros Júlia, akit a klub honlapja kérdezett a csapatváltásról, a Gabányis hangulatról, a tervekről, és a reményekről.

Sok mindennel kezdhetnénk a beszélgetést, de azt hiszem, a „mi hozott a BEAC-ba” kérdésnél nincs relevánsabb.

Először is, azzal szeretném kezdeni, hogy nagyon hálás vagyok a Csatának, hiszen ott nevelkedtem, a kosaras pályafutásom eddigi mind a 11 évét ott töltöttem. Ráadásul nagyon sikeres éveket tudhatok magam mögött az utánpótlásban, hiszen minden korosztályból van érmem. Két éve, mióta a Csata felkerült az A csoportba, ott ülhettem a „nagycsapat” kispadján is, velük edzhettem, rengeteget tanulhattam nálam rutinosabb játékosoktól. Most viszont eljött az a pont, amikor úgy éreztem, szükségem van a környezetváltozásra, hogy egy új szerepben is kipróbálhassam magam, és kiderüljön az, hogy megküzdve minden játékpercért, mit tudok magamból kihozni az élvonalban.

Budapesten több élvonalbeli együttes is van, miért a BEAC-ot választottad?

Szimpatikus volt nekem a BEAC csapatként, ráadásul ugye a nővérem, Dorka játszott korábban itt egy évet. A csapatból szinte mindenkit ismerek, Zsófi például volt csapattársam korábban, Angival a válogatottban voltunk együtt, Lilivel többször játszottunk egymás ellen, de a fiatalabbak többségével legalább ellenfélként találkoztam már. Így nem ismeretlen közegbe jöttem, ez sokat számított. Ráadásul a BEAC mindig a fiatalokra épült, akikkel nyilván meg kell majd küzdenem a pályára kerülésért, de tudom, hogy ebben a csapatban a fiatal játékosok is bőven kapnak lehetőséget. És kíváncsian várom, milyen lesz együtt dolgozni Balogh Bubuval.

A váltást nyilván alaposan végiggondoltad. Kik segítettek a döntést meghozni?

Szerencsés vagyok, hiszen a családom szorosan kötődik a kosárlabdához, így mindent meg tudtam beszélni velük. Természetesen kellően „átrágtuk” a kérdést, és maximálisan támogatták a döntésemet.

Már bekapcsolódtál a csapatnál zajló fakultatív edzésmunkába. Milyen érzés volt, amikor nem a Csata utcába, hanem a Gabányi Sportcsarnokba indultál edzésre?

Nem mondom, hogy nem volt furcsa. De sokszor jártam már a Gabányiban, két országos döntőn is szerepeltem itt, mindkettő nagyon jó hangulatú volt, emlékezetes élmények, és voltunk itt ugye Nb1-es meccsen is. Szóval, nem volt azért ismeretlen a hely számomra, és bevallom, jó érzéssel töltött el, hogy most egy új szakasz kezdődik az életemben.

Egy furcsa helyzet, hosszú szünet után egyelőre csak reménykedünk benne, hogy októberben elindulhat a bajnokság. Te hogyan élted meg a leállást?

Szerintem az mindenkinek egy mélypont volt, amikor lefújták az összes versenysorozatot, azzal együtt is, hogy nyilván ez volt a helyes döntés. Különösen sajnáltam, hogy a junior döntőt már nem tudtátok megrendezni, arra nagyon készültünk, szép lezárása lehetett volna az utánpótlás éveimnek. Az amatőr bajnokságban is voltak még vissza meccseink, kíváncsi lettem volna, hogy ott végül mire lettünk volna még képesek. Az első sokk után próbáltam pozitívan viszonyulni a leálláshoz, hiszen az elmúlt években ritkán adódott lehetőség pihenésre. Emellett igyekeztem egyéni képzéseken fizikailag és technikailag is fejlődni.

Mi az egyébként, amiben úgy érzed, hogy még fejlődnöd kell?

Nyilván nem vagyok még abszolút kész játékos és Nb1-es szinten nincs még igazán tapasztalatom sem. Azt gondolom, minden téren tudok és kell is még bőven tanulnom. Most viszont az az egyik legfontosabb feladatom, hogy összeszokjak a lányokkal, ami egyébként már a fakultatív edzéseken el is kezdődött.

A nyáron te is részt vettél az U20-as válogatott összetartásán, Székesfehérváron. Hogy érezted ott magad?

Én mindig nagyon szeretek a válogatottba menni, ez most sem volt másként, sőt, most talán még jobban is vártam, hogy találkozzunk a lányokkal. Bár ugye idén nincs nagy nyári torna, de a sok egyéni edzés után felüdülés volt végre újra öt-öt ellen játszani. Remek 11 nap volt!

Milyen terveid vannak még a következő hetekre?

Idén végre van alkalmunk arra, hogy együtt, családként elmenjünk nyaralni – ez korábban a válogatott versenyek miatt nem tudott megvalósulni. Ez mindenképp pozitív hozadéka a járványnak. Közben pedig már ugye folyamatosan vannak edzések a BEAC-nál is, ebbe bekapcsolódtam, mert szeretnék formában maradni, és nem a nulláról kezdeni az alapozást. Őszintén remélem, hogy októberben el tud kezdődni a bajnokság, nézők előtt, mert már minden tekintetben nagyon hiányzik a meccsek hangulata!

Forrás: ELTE-BEAC Újbuda hivatalos honlap

Fotó: ELTE-BEAC Újbuda