Magyarország

Az Euroliga végjátékára készülve – interjú Gáspár Dáviddal

Szerző: Nagy Norbert

2022.04.07. 23:44

#f2, #Sopron_Basket

A hétvégén rendezik Isztambulban a női kosárlabda Euroliga négyes döntőjét. A Sopron Basket a péntek délutáni elődöntőben a Salamancával mérkőzik. Gáspár Dávid vezetőedzőt kérdeztük az elmúlt időszak tapasztalatairól és a várakozásairól.

Mielőtt rátérnénk az Euroligára, egy kicsit beszéljünk a bajnoki elődöntőről. Mik voltak a legértékesebb, legfontosabb tapasztalatok a DVTK elleni párharcból?

Olyan kéthetes ciklust éltünk meg, ahol nagyon erős és intenzív edzésmunkát vezényeltünk. Ez az elődöntő hetében zárult és ezt követte egy olyan fázis – maga az elődöntő párharc is ide tartozik – amikor egy csökkentett intenzitású terhelést kaptak a játékosok. Az nyilvánvaló, hogy ezen időszak alatt eléggé fáradt és tompa volt a csapat.

Az elődöntő mindhárom meccse borzasztó magas intenzitású és fizikális volt. A mi támadójátékunk már az első mérkőzésen is akadozott. A kreativitás és a dobóforma rovására ment az enerváltság. Ez a másodikon pedig már abszolút kiütközött. Ahogy a korábbi mérkőzéseken, ezúttal is nagyon jellemző volt, hogy a DVTK védekezése milyen hatást tud gyakorolni a mi támadójátékunkra. A négyes poszton sok váltás történt, ezért mismatch helyzeteket kellett megoldanunk. Az ötös kettő-kettőkön erősen húzódtak be és védték a palánk alatti területeket. Limitálva ezzel a könnyű kosárszerzési lehetőségeket. Sok külső dobásra kényszerültünk, amelyet idegenben a miskolci csarnokban továbbra is gyatra százalékkal fejeztünk be. Egészen pontosan 26-ból 4-et dobtunk. Ha egy átlagos 32-33%-os szintet hozunk, akkor jobban megnyílt volna a trapéz. Ez nem történt meg és ehhez párosult, hogy 15 labdát eladtunk. Ez abszolút koncentráció és figyelemhiányra vezethető vissza. Mindennek az alapja pedig az, hogy egy leterhelt csapat érkezett meg Miskolcra.

Nyilván az előbbiekből megvan annak a konklúziója, hogy mivel lehetett volna ezt megelőzni. Ezen viszont már kár sopánkodni. A lényeg, hogy a harmadik meccsen lendületes, energikus, támadásban is gyors döntéseket hozó csapat volt jelen. Alapvetően azzal a mérkőzéssel szinte egészében elégedett voltam. A mérkőzés lezárta után is nyilatkoztam, de itt is szeretném kiemelni: a DVTK érdeme ez és annak a fejlődésnek, amin átmentek, az eredménye, hogy ilyen kiélezett párharc lett ebből. Gratulálok nekik ehhez! Nagyon kemény, komoly ellenfelek voltak!

Sorozatban negyedik alkalommal szerepel az Euroliga Final4-ban a Sopron. Ez az első alkalom viszont, hogy nem 2-0-s, hanem 2-1-es végeredményű éles rájátszás párharcból érkeztek a tornára. Adhat pluszt, hogy egy kemény, erős párharcban úgymond próbára lett téve a csapat?

Ez érdekes kérdés, de majd a Final4 után fogom tudni teljes egészében megválaszolni. Lehet egy ilyen pozitív hozadéka is ennek, hogy a csapat úgymond – ahogy fogalmaztál – kiélezett párharcból érkezik meg a Salamanca elleni ütközetre, ahol hatványozottan igaz lesz, hogy minden apró hibát, kihagyást könyörtelenül megbüntethetnek.

Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy a felkészüléstől vette el az időt a harmadik mérkőzés. Borzasztó sok játéka van a Salamancának támadásban, sok szituációt kellene átnézni. Nyilván ez most redukálódni fog és jó szelekciót kell tartani, hogy melyek lesznek azok a játékok, amiket megnézünk. Mint köztudott, a védekezésük kemény és jól megszervezett. Ilyen szempontból ez nem jött jól, de a két mérkőzés közötti napok – kedd, szerda, csütörtök – még utazással együtt is elegendő időszakot kínálnak a munka elvégzésére. Még akkor is, ha nem tudunk olyan hosszú edzéseket tartani, mint tarthatnánk itthon. Ezen felül sok olyan szituáció van, amivel már korábban találkoztunk. A részleteken, a kivitelezésen, az egyéni felelősségen lesz óriási hangsúly.

Mennyire tudtatok minőségi munkát végezni az elmúlt hetekben? Amikor a Magyar Kupa után beszélgettünk, összefoglaltad, hogy milyen kihívásokkal néztetek szembe. Kívülről a mostani egy tervezhetőbb időszaknak tűnt nekem.

Igen, abszolút. Erre az időszakra ez jellemző volt. Azt gondolom, hogy a Magyar Kupa utáni hetekben látható mérkőzésről mérkőzésre az előrelépés, a fejlődés. Nyilván nem lehet pótolni az azt megelőző néhány hónapot ilyen gyorsan, de azt érzékelem, hogy van előrelépés.

A szezon velejárója a kettős terhelés és abban sajnos mindig vannak olyan mérkőzések, ha egy jól játszó ellenfél ellen nem hozunk maximumot – mint, ez látható volt a DVTK ellen pénteken – akkor bizony az kevésnek bizonyulhat.

Összességében talán nem feltétlenül baj, hogy van érdemi teszt itthon és nem csak az a 14-16 nemzetközi mérkőzés.

Ezzel a megállapításoddal teljesen egyetértek. Kompetitív magyar bajnokságról beszélünk, kompetitív játékosokkal, edzőkkel. Nyilván senki nem feltartott kézzel megy bele egy Sopron elleni mérkőzésbe és ezt mi soha nem is tartottuk evidenciának. Minden csapat a maximumot fogja nyújtani ellenünk és meg akar verni minket. Ez teljesen normális sportra jellemző törekvés.

Az Euroliga Final4-hoz érkeztünk és bevezetésül két dologra térnék ki. Idén ismét teljes szezon volt, tehát 16-17 lejátszott Euroliga mérkőzés után lépnek pályára a csapatok a négyes döntőben. A másik pedig, hogy az oroszok kizárása azt jelentette: a sorozat domináns gárdája, címvédője a Jekatyerinburg nincs ott a mezőnyben. Ez a két tényező mennyiben változtathatja meg a torna dinamikáját?

A másodikkal kezdeném. Ahogy sok edzőtől és játékostól elhangzott a Final4 kapcsán, mindenki előtt megnyílt egy olyan út, ami ugyan korábban is nyitva állt, de valljuk be őszintén, realitása kisebbnek számított. A Jekatyerinburg játékerejét ismerjük, a világ egyik, ha nem a legjobb női csapata és ez még a WNBA szintjén is igaz lenne szerintem.

Az első kérdésesedre én azt mondanám, hogy tavaly buborékrendszerben zajlott az Euroliga és másfajta, valamivel kisebb terhelést kaptak a csapatok. Ilyen szempontból biztos vagyok benne, hogy idén mindegyik klub így a szezon végére nagyon sok problémán ment keresztül vagy küzd vele most is a sérülések, illetve a Covid okozta kihagyások miatt.

Ahogy az előbb idézett februári beszélgetésünkben te is említetted, más klubok is arról számoltak be, hogy a folyamatos munkavégzés hiánya nagy hátrányt okozott a mérkőzések kivitelezése során. Szerintem ez így mind összetevődött idén. Egy azonban biztos, hogy olyan csapatok lesznek a Final4-on, akik ezeken a nehézségeken átestek, jól kezelték vagy kezelik most is.

Mentálisan mindenki készen áll ezekre a kihívásokra. Kemény, energikus és taktikus mérkőzésekre számítok a nem mindennapi előzmények ellenére is.

Az elődöntőben a Salamanca lesz a rivális. Hozzátok hasonlóan sok problémával küzdöttek. Nehezen állt össze a WNBA szezon után a keretük. Télen egy erős Covid hullámba szaladtak bele és volt még februárban is két kényszerhelyzet, amit kezelniük kellett. Kahleah Copper családi tragédia miatt utazott haza, de a februári válogatott szünet után Katie Lou Samuelson is otthon maradt kezelésre és csak most tért vissza. Miben látod az erejüket, hogy – karakteresen fogalmazva – nem szakadt be a szezonjuk?

Teljesen igaz a megállapításod, amiket felsoroltál a nehézségeik kapcsán, de azért ott történtek játékoscserék és végig nagyon mély rotációval dolgozott a Salamanca. Ha a légiósokat nézzük: úgy indult a szezon, hogy Bella Alerie, Shante Evans, Maria Fasoula, Emese Hof alkotta a centersorukat és melléjük csatlakozott idővel Karlie és Katie Lou Samuelson, Kahleah Copper, illetve a hazaiak Silvia Dominguez, Maite Cazorla, Andrea Vilaro Aragones is ott vannak.

Ez nagyon komoly névsor és ha egy-egy játékos kidőlt, akkor is lehetett kihez nyúlni. Azt is érdemes kiemelni, hogy amint Katie Lou Samuelson kezelésre ment, Adaora Elonu-t leigazolták. Ennek megfelelően olyan hiányt nem szenvedtek, mint mi. Elég a hazai Csata elleni mérkőzésünket kiemelni, ahol mi Briann January, Fegyverneky Zsófia, Nevena Jovanovic, Varga Alíz, Jelena Brooks, ötössel álltunk fel és Sitku Zsuzsanna, illetve Kókai Patrícia érkezett a padról. Ők a rotációt tekintve ennyire nehéz helyzetbe azért nem kerültek.

A konklúziót azzal vonnám le, hogy a jól megszervezett, következetes, minőségi munka, ami Roberto Iniguezre jellemző és a rotáció mélysége az, ami nem juttatta olyan helyzetbe őket, hogy kulcsfontosságú meccseket elveszítsenek. Hullámzás viszont azért jellemző volt rájuk is, mint a legtöbb Euroliga csapatra. Gondoljuk a szekszárdi hosszabbításos győzelmükre, ahol a Szekszárd nagyon jól kosárlabdázott és majdnem sikerült meglepetést okozniuk. Hangsúlyoznám azonban, hogy nehéz helyzetekben igen jól teljesítettek, ami a klubnál elvégzett munkának és a mély rotációnak köszönhető együttesen.

Szépen végig vezetted az erősségeiket. Én sem használnék más jelzőt, mint azt, hogy ez egy nagyon komoly keret. Mit kell tennetek ahhoz, hogy fel tudjátok venni a versenyt velük?

Azok a periódusok nem tarthatnak hosszan, ahol dekoncentráltság tapasztalható, amikor támadásban nem jó spacig, nem jó olvasás, belassulás jellemez minket, védekezésben pedig nem gyűjtjük össze a védőlepattanókat, egy-egyekben, illetve labdás kettő-kettőkben bontanak minket. Ha ezt nem tudjuk időben elcsípni, akkor felépíthetnek olyan előnyt, mint a tavalyi mérkőzésen és abból már borzasztó nehéz lesz visszajönni. Szinte 40 percen át tökéletes játékra lesz szükség, hogy sikeresek legyünk.

Összességében bízom benne, hogy ezeket a periódusokat majd szépen át tudjuk vészelni és sokkal jobban ki tudjuk terjeszteni azon periódusokat, amikor koncentrált és kreatív játék zajlik a pályán.

A második Euroliga Final4-od lesz. A tavalyi tornának melyek azok az általános tapasztalatai, amit idén be tudtál építeni a munkába?

Az első és legfontosabb az a konstans és folyamatos felkészültség az egész szezon során. Szelekció nélkül kell edzeni és játszani, illetve mindig a maximumot hozni. Ne csak néha akarjunk jól kizárni, bizonyos mérkőzéseken jól védekezni, hanem minden edzésen, minden ellenféllel szemben. Azárt, hogy ez automatizmus legyen és ha álmukból felébresztjük a játékosokat, akkor is tudják ezeket a feladatokat jól elvégezni.

Az egyik ok, ami miatt tavaly a Salamanca ellen alulmaradtunk, hogy nem sikerült a védekezésben a koncentrációt 40 percen át fenntartani és a szabadlabdák, védőlepattanók begyűjtésében alulmaradtunk. Ezen részletekben folyamatosan – ha szabad így fogalmazni – rajta kell lenni a játékosok nyakán és mindig végrehajtatni velük a feladatukat. Idén is kulcskérdés, hogy ebben hogyan fogunk teljesíteni.

A másik, amit kiemelnék, hogy fontos feladatunk felismerni és megelőzni, azon időszakokat, amikor olyan periódusba, hullámvölgybe kerülne a csapat, amiből gyorsan és hatékonyan kell kikormányozni. Erre idén is volt példa, de ezt nem arra vezetném vissza, hogy részünkről nem volt meg az akarat, a koncentráció, hanem sokkal inkább arra, hogy nem tudtunk teljes csapattal, egészséges játékosokkal huzamosabb ideig készülni.