Hirdetés
Magyarország

Az olimpia egy olyan cél, amiért minden sportoló a tűzbe tenné a kezét – interjú Böröndy Vivivel



:

:

Fotó: Girgász Péter

Hirdetés

November 1-én hivatalossá vált, hogy felnőtt 3×3-as válogatottunk 2019 után ismét ott lesz a világbajnokságon. Böröndy Vivivel, a Sopron Basket játékosával az átalakuló válogatottról, a világbajnoki kvalifikáció hátteréről és az olimpiai álmokról beszélgettünk.

Bár a világranglista állása már szeptember közepe óta reális esélyeket vetített előre a világbajnoki részvételre, de gondolom november elején dobbant egy nagyot a szíved. Akkor zárták le a 2022-es ranglistát és véglegesítette a 2023-as bécsi világbajnokság résztvevőit a FIBA.

Mindenképpen dobbant egy nagyot! Jó visszaigazolása a nyáron beletett munkának a sikeres kvalifikáció. Mindenki, aki a válogatottal dolgozott, elismerést érdemel ezért. Nagyon boldogok vagyunk és már várjuk a következő nyarat. Nem szeretnénk alább adni. Ugyanígy alázatosan dolgozva, rengeteg munkát befektetve fogunk szerepelni a következő idényben is.

Földi Attila szövetségi kapitány végig azt hangsúlyozta lapunknak, hogy november 1. után lehet reálisan értékelni a szezont. Mai fejjel és a sikeres világbajnoki kvalifikáció ismeretében miket tartasz a nyár legfontosabb mérföldköveinek?

A nyár elején volt egy sikertelen Eb-selejtezőnk. Egy meccsen elcsúsztunk a konstancai tornán. Az újjáépülő csapatunk számára korán jött az a selejtező. Az első pofont követően viszont elhatároztuk a lányokkal, ha nem is lesz szabadidőnk egész nyáron, de minden versenyen, ahol lehetőséget kapunk, szeretnénk elindulni és minél jobb eredményt elérni.

Szerepeltünk kisebb tornákon, illetve négy FIBA 3×3 Women’s Series versenyre választott be minket a FIBA. Ezek a legértékesebb tornák pontgyűjtés szempontjából és a négyből három alkalommal bejutottunk az elődöntőbe.

Napról napra egyre jobban összeszoktunk és formálódtunk csapatként. Éppen ezért külön nem emelnék ki egy-egy eseményt, hanem az egész folyamatot kell nézni. Remélem, hogy a következő összetartás alkalmával ott tudjuk folytatni, ahol az idény végén abbahagytuk.

Fotó: FIBA.Basketball

A játékotok miként formálódott? Ilyen szempontból mi a nyár nagy tapasztalata?

A 3×3-t az egy-egyekre épülő játék a jellemzi. Én mindig azt szoktam mondani, hogy a kosárlabda alapjait itt jól meg lehet tanulni. Ha azokat a játékosokat nézzük, akik itthon eljutnak a 3×3-as válogatottságig, egyénileg nincsenek problémák. Nem vagyunk lemaradva. Bárki, bármikor, bármelyik versenyen pályára tehető az adottságai alapján. Az összeszokottság terén kellett előre lépni és mondhatom azt, hogy sikerült is.

Ahhoz, hogy adott szituációkból a maximumot tudjuk kihozni, minél jobban érezni kell egymást. Ez 3×3-ban már fél siker. Sokat dolgoztunk ezen a pályán és a pályán kívül is. Nagy figyelmet fordítottunk arra, hogy kialakuljon a megfelelő kémia. Ezen felül a védekezésre helyezném a hangsúlyt. Minél keményebb, az ellenfelek számára kellemetlen stílust szeretnénk képviselni. Ebben egyértelmű fejlődés tapasztalható.

Régóta tagja vagy a 3×3-as körforgásnak, de ez volt az első teljesen végigjátszott felnőtt szezonod. Milyen benyomásaid alakultak ki a mezőnyről? Mennyit változtak a korábbiakhoz képest a csapatok?

Ahogy haladunk a következő olimpia felé, egyre komolyabban veszik a nemzetek a 3×3-at. Erősebb játékosokat, akár 5:5-ben is meghatározó embereket próbálnak becsempészni. A közvetlen ellenfelek stílusa és maga a játék nem változott az elmúlt években. Ha fogalmazhatok így, a keretek minősége és mélysége változott inkább. Nyilván nekem az utolsó teljes U23-as szezon és a felnőtt között nagy különbség van. A felnőtt sokkal fizikálisabb és gyorsabb, de ez teljesen természetes.

A 3×3 változását nézve úgy érzem idén nyáron is látható volt az a trend, amiről Tóth Cecília már a tokiói olimpiát követően nyilatkozott nekünk. A „ketrecharcot” igyekeztek kivenni a játékból. Belülről is lehet ezt tapasztalni?

Sokkal szervezettebb a 3×3 és a játékvezetők valóban nem engedik azt a „vadállat” stílust, ami a tokiói olimpia előtt esetleg még jellemző volt, különösen a kisebb versenyekre. Egyértelmű a törekvés, hogy a stílusjegyek megtartása mellett minél jobban tisztítani kell a játékot. Ettől függetlenül az 5:5 és a 3×3 között még így is nagy a különbség a keménység terén, de arra már mindenki nagyon figyel, hogy ne essünk át a ló túloldalára.

Fotó: Tóth Zsombor / Sopron Basket

Ha már a játék szóba került. Nem teszek elhamarkodott kijelentést, ha azt mondom: a magyar válogatott nem fog a legmagasabbak közé tartozni. Milyen stílusjegyek jellemezhetik ezt a mostani csapatot?

Valóban nem leszünk a legmagasabb csapatok között. Ha röviden kell erre válaszolnom, akkor minket sok egy-egy, a minél dinamikusabb játék, a sok passz, illetve a betörés-kiosztások fognak jellemezni.

Hogy látod, az alapcsapat megvan ehhez?

Ahogy mondtam, a képességei alapján mindenki, aki velünk dolgozott, megállná a helyét a nagy versenyeken, gondolok itt akár az U23-ra is. Nagyon jó társaság gyűlt össze. Voltak olyan kisebb tornák, ahol két csapattal vettünk részt és a négyesek között nem tapasztaltunk nagy különbségeket. Jó az alapanyag, jó a közösség. Ilyen téren abszolút bizakodó vagyok.

Papp Diától is megkérdeztem ezt a szezonzáró alkalmával. Ti ketten az elejétől kezdve vezérként léptetek fel a megújult a válogatottban. Mennyire volt ez egy előre elhatározott szerep?

Diával sokat beszéltünk erről. A közös célunk – nyilván nem csak a miénk, hanem mindenkié – a minél sikeresebb Európa-bajnoki, világbajnoki szereplés és az olimpiai kvóta kiharcolása. Elhatároztuk, hogy ezért a következő években képesek vagyunk mindent feláldozni a 3×3-as versenyszezonban. Ebbe beletartozik az is például, hogy nem lesz nyarunk, nem lesz pihenés, de az olimpia egy olyan cél, amiért minden sportoló a tűzbe tenné a kezét. Szeretném, ha ezt a szemléletet minél többen elsajátítanák a csapatból.

A kérdésedre a válaszom, hogy ez valóban egy előre elhatározott döntés volt. Így a legjobb, hogy van cél, mert az ember mindig emlékezteti magát, tudja miért edz, miért fekteti be ezt a sok energiát.

Miben látod a reális fejlődési irányt? Azt, amit akár már a május 30-án kezdő bécsi világbajnokságig meg lehet lépni.

Az összeszokottsággal kezdeném. Az, hogy a pályán a játékosok akár egy fél pillanatásból értsék egymást. Az elmúlt nyár jó alapot ad ehhez. Egy erős és fontos első lépést tettünk, így amikor folytatjuk a munkát a következő edzőtáborban, már nem a nulláról indulunk.

Ezen felül vannak olyan éles mérkőzésszituációk, amikor nekünk Diával higgadtabbnak kell maradnunk. Abban viszont biztos vagyok, hogy egymásnak nagy támaszai leszünk a pályán továbbra is. Lehet még gyorsítani a döntéshozatalt. Ez azonban már azon alap dolgok közé tartozik, amiken mindig van mit fejleszteni és soha nem lehet azt mondani, hogy tökéletes.

Mondtad a higgadtságot. Az biztos, hogy a következő szezonban óriási lesz a nyomás mindenkin. Az olimpiai kvalifikációs év jön. Nem lehet hibázni a reális esélyek életben tartása érdekében.

Így van. Az elmúlt szezonban az Eb-selejtező elvesztése után úgy voltunk vele, hogy nincs veszíteni való. A megszerezhető legtöbb pontot kell begyűjteni. Most mindennek sokkal nagyobb tétje lesz. Akár egy-egy pont is dönthet sorsokról.

Fotó: Tóth Zsombor / Sopron Basket

Időközben klubot váltottál és hazatértél Sopronba. A májusi válogatott összetartásra hat-nyolc, extrém esetben akár tízzel több tétmeccsel a lábadban érkezhetsz, mint az elmúlt évadban. Ez mekkora változást jelenthet számodra?

Olyan nagy különbségre nem számítok. Az ember évről évre tapasztaltabb, rutinosabb, jobban ismeri a testét és ezt lehet kezelni. Ami szerintem még előnyömre is válhat, hogy itt Sopronban extra játékosok a csapattársaim, akik mellett sokat lehet fejlődni.

Ezen felül kiváló egyéni képzéseket is kapok a stábtól. Próbálok minél többet fejlődni, figyelni az apró részletekre és ez remélhetőleg meg fog mutatkozni a következő nyáron. Bízom benne, hogy sok dolgot át tudok majd menteni a 3×3-ba.

Üde színfoltja leszel a mezőnynek. Talán Laetitia Guapo, a Bourges klasszisa lesz még melletted, aki stabil Euroliga játékosként vág majd bele a 3×3-as szezonba.

Annyira alapembernek nem nevezném magam, mint őt Bourges-ban. Még a szezon elején vagyunk, meglátjuk hogyan alakul a folytatás. Az viszont biztos, hogy a megszerzett tapasztalatokat szeretném hasznosítani 3×3-ban.

Fotó: Tóth Zsombor / Sopron Basket

A soproni hazatérésed kapcsán forgattak veled egy portrébeszélgetést és szerepeltél a klub podcast-jében is, így részletes betekintést adtál a döntésed hátterébe. Erről nem is kérdeznélek. Inkább vágjunk a közepébe, mennyire váltotta be a hozzáfűzött reményeket a hazatérés?

Abszolút beváltotta. Jó itthon! Maradva az Euroligánál, én például nem gondoltam volna, hogy lesz 20 perc feletti mérkőzésem. Az általad is említett interjúkban mindig azt mondtam, hogy az Euroligában minden perc ajándék. A bajnokságban más a helyzet, ott az U20-as szabály a korombeli játékosoktól vagy bárkitől, aki már kiöregedett ezen kedvezményezett korcsoportból, perceket von el. Azon túl természetesen, hogy mennyi pluszt hoz az utánpótlásnak a szabály. Nekünk rutinosabb játékosoknak, ezt el kell fogadni.

Összességében teljesen más ritmusba, más kosárlabdába csöppentem bele. Bevallom őszintén, az elején nehéz volt felvenni, de jó úton haladok és próbálok minél alázatosabban dolgozni, minél több munkát befektetve napról napra fejlődni. Szeretném a lehető legtöbb információt magamba szívni, ami nem egyszerű, mert rengeteg van belőle a heti két mérkőzés miatt. Emberi oldalról is nagyon jó itthon lenni a családom miatt. Bármikor bemehetek hozzájuk. Nagy lelki támaszt jelentenek.

Zárásul, sokat beszéltünk a játék fizikális oldaláról, de emberek vagyunk. Milyen megélni a fokozott terhelést, az elvárásokat, az eredménykényszert, ami abból adódik, hogy az Euroliga címvédőjének játékosa vagy?

Hatalmas a különbség, minden klasszisokkal feljebb van, mint ahol korábban játszottam. Heti két meccsre felkészülni önmagában óriási kihívás. Végig maximálisan koncentrálni minden egyes videózáson, tisztában lenni az ellenfelek és a saját taktikánkkal. Az eddigi szezonokhoz képest a tapasztalataim alapján nem csak fizikálisan, de mentálisan is jóval fáradtabbnak érzem magam. A fizikális terhelést viszont nagyon jól menedzselik Sopronban. A fokozatosság minden téren jelen van. Nagy hangsúlyt fektet a stáb prevencióra, a sérülések megelőzésére. Jó kezekben vagyunk.

Hirdetés