3x3

Az olimpiai kvótafutó év végére érkezik a 3×3-as szakág

Szerző: Nagy Norbert

2019.09.30. 23:53

#3x3, #3x3 FIBA WS, #f2, #Károlyi Andrea

Múlt héten zárult Edmontonban a nemzetközi szövetség 3×3-as versenysorozata, melyet a női válogatottak részére írtak ki. A FIBA 3×3 WS az egész nyarat végig kísérte, 15 állomásból állt összesen. Károlyi Andrea szövetségi kapitányt kértük arra, hogy segítsen lapunknak összefoglalni a tapasztalatokat.

A 3×3-as szakágban női csapatok számára is hosszú ideje tervben volt egy olyan versenysorozat felépítése, mely hasonlít a férfi WorldTour küzdelmeihez. A sportág realitásai azonban hamar rávilágítottak, hogy ezt csak a válogatottak versenyeztetésén keresztül lehet életre hívni és ez innentől kezdve nagyon sok kérdést vetett fel.

„Távolról kezdeném. Az, hogy a férfi mezőnyben az 5:5 szakágtól nagyjából külön van válva a 3×3, ez egy járható út nekik, mert van benne pénz a játékosoknak. A női mezőnyben is ez volt alapból a terv, hogy majd városok csapatai, válogatottól függetlenül pénzdíjért szerepelnek, de nem jött össze. Amíg ez nem lesz megoldva, addig nem fogják tudni az 5:5-től különválasztani. Érdekes lesz, hogy például kik lesznek ott az olimpiai selejtezőn. A sportágnak és magának a FIBA-nak is az tenne jót, ha meglennének a női 3×3 saját sztárjai, ahogy egyébként vannak is ilyen egyéniségek. Nem lenne szerencsés, ha a világversenyek előtt néhány sztár az 5:5-ből beszállna, érmet nyernek és a következő négy évben nem látjuk őket. Ez nem egy járható út. Érdekes kérdés lesz ilyen szemszögből is, hogy ezt a versenysorozatot hogyan tudják életben tartani.” – fogalmazott lapunknak Károlyi Andrea.

A FIBA 3×3 WS összetettjét Franciaország nyerte Kanada és Olaszország előtt. Ez a három nemzet indult a legtöbb állomáson, szám szerint kilencen-kilencen. A szezon eleje egyértelműen a franciáké volt, míg az utolsó négy fordulót – közte az edmontoni nagydöntőt – Kanada nyerte.

„Franciaország nagyot húzott ezzel a sorozattal, hiszen sok tornán szerepeltek, tényleg jól is játszottak azokon és megérdemelten nyerték meg az összetett. Még az is belefért, hogy nem vettek részt Edmontonban a döntőn. Azonban ez sem biztos, hogy elég nekik az első háromba kerüléshez. Ott vannak például a románok, akik sok és ténylegesen hiteles tornát rendeznek, nem úgy, mint néhány másik ország. Egyébként ezen is kell majd hosszútávon változtatni. Nem cél a FIBA-nak sem, hogy az Olimpiára olyan válogatottak is kvótát szerezzenek, akik nem megfelelő színvonalú tornákon gyűjtöttek pontokat és kevesebben kíváncsiak rájuk.” – jelentette ki a szövetségi kapitány.

Beszélgetésünk során Károlyi Andreának is felvetettük, hogy rendkívül nehezen követhető a sportágban szélesebb közönség számára a ranglista pontszerzés, a tornák értéke. Amíg jelenleg az olimpiai kvótaszerzés esélye mindent felülír és hozza magával a felhajtást, amint ez lecseng, sokkal inkább előtérbe kerülhetnek az ellentmondások. Ha nem átlátható és következetes a versenyrendszer, félő, hogy a közönség elpártól egy idő után.

„Fejlődő szakág és meg kell tapasztalni, mi az, ami működik és mi az, ami nem. Ami eddig működött profi szemlélet nélkül, az most már egyre kevésbé fog. Az idő eldönti a FIBA-nál, hogy mi lesz valójában a jó. Reméljük, hogy megfelelő döntések születnek. Most jött ki egy olyan felhívás, hogy egy földrészről a tíz legjobb lehet ott az olimpiai selejtezőn. Spanyolország például a 12-13. helyen áll. Ha ez így fog életbe lépni és minden így marad a ranglistán, Spanyolország például lemaradhat az olimpiai selejtezőről. Nekünk ez jó, mert egy közvetlen riválissal kevesebb lenne, de azért érdekes helyzet. Nekem például arra sem tudott senki válaszolni, hogy Lettország mi alapján volt ott az Európa-bajnokságon. A ranglista helyezésük ezt látszólag nem tette volna lehetővé. Nem tesznek jót a sportágnak az ilyen anomáliák.” – mondta felvetésünkre válogatottunk szakvezetője.

Amíg a férfi szakágban nincs esély arra és nem is cél, hogy az 5:5 legjobbjai pályára lépjenek 3×3-as tornákon, addig a női szakágban más a helyzet. Nem kell messzire menni, elég arra gondolni, hogy a jelenleg is zajló Euroliga selejtezőkön résztvevő gárdák közül az Aluinvent DVTK mellett a Gdynia és a Lattes Montpellier is adott játékost a nyári 3×3-as világversenyekre. A minőségi játékosok szerepvállalása vonzóbbá teszi a sportágat, fokozza a szurkolók érdeklődését is. Ugyanakkor azt hozzá magával, hogy az 5:5 kosárlabda és a 3×3 a női szakágban kéz a kézben halad.

„Nincs annyi jó minőségű játékos és azzal, hogy szállnak be jobbnál jobb játékosok, a színvonal is sokkal magasabb. Az idei Világbajnokság minden idők legerősebb VB-je volt, de ez az Európa-bajnokság azon ágáról is elmondható ez, ahol mi is szerepeltünk. Nincs annyi minőségi játékos, akik az 5:5 válogatottakat és a 3×3 válogatottakat kiteszik egész évben úgy, hogy teljesen szétválasztva egymástól működnek. Ha viszont azt mondjuk, hogy játssza a második vonal a 3×3-at, akkor ott óriási lesz a tudáskülönbség.” – tette hozzá Károlyi Andrea.

Az idei évet a 3×3-as kosárlabdában az olimpiai kvótaszerzés reményében a ranglista pontok gyűjtése határozta meg. Rengeteg tornát hívtak életre és – minden kritikai él nélkül – még nézőként is egy idő után az volt a benyomás, hogy a mennyiség a minőség rovására ment. Ráadásul a szezon vége csúnyán rácsúszott a klubcsapatok felkészülésére. Így fordulhatott elő, hogy az eredetileg zászlóshajó rendezvénynek szánt edmontoni 3×3 WS döntő végül hat csapattal, igen felejthető mezőnnyel zajlott.

„Túl sok volt a torna. Jó ötletnek tűnt, hogy olyan helyekre is elvigyék a 3×3-at, ahol még nem volt ilyen rendezvény, de nem tudták feltölteni a mezőnyt. Különösen igaz ez augusztus végére és szeptember közepére, amikor már az 5:5 kosárlabdában a klubokban is elkezdődött munka. Természetes, hogy a játékos azt mondja, onnan kapom a fizetésemet, ott kell rendelkezésre állnom.” – egészítette ki gondolatmenetünket Károlyi Andrea, akit arról is kérdeztünk, hogy a nyár eleji Világbajnokság és a kora őszi Európa-bajnokság közé egyáltalán szükség van-e nemzetközi versenysorozatra.

„Elbírná a szakág. Teljesen reálisnak tartanám azt, ahogy például Moszkvában vagy Bukarestben a Challenger versenyre már második éve rá van szervezve egy-egy torna, ugyanúgy a prágai, a lausanne-i, a debreceni WorldTour-on is lehet rendszeresen női tornákat rendezni, mert rendelkezésre áll a felépített infrastruktúra. Nem értem, hogy ezt miért nem látták jónak egy sorozatba szervezni. Rendben van, hogy idén Prága és Debrecen végül bekerült, de Lausanne például kimaradt. Franciaország, Olaszoroszág igyekezett ezt megragadni olyan helyszínekkel, mint Lignano, Torino, Voiron vagy La Rochelle, de például a kínai vagy a kanadai tornáknak nem látom értelmét. Nyilván ezt európai szemmel nézem, de ha reálisan akarjuk látni, akkor egy ilyen sorozatot jórészt európaiak játszanának végig.” – mondta a szövetségi kapitány, aki szerint akár a FIBA 3×3 WS is megmaradhatna ésszerűsített naptárral és megfelelően súlyozott ranglista pontokkal.

„Biztos, hogy valamit meg kell tartani ebből a sorozatból. Nekem ez a torna mennyiség a sok és azt sem tartom jónak, hogy a Világbajnokság kevesebb pontot ért, mint egy-egy torna. Egy olyan torna, amire már úgy szedték össze a csapatokat, hogy Japán U23, Kína U23 is benne volt a mezőnyben.” – tette hozzá a szövetségi kapitány.

Bár most mindent Tokió köré fűztünk fel, de azt nem szabad elfelejteni, hogy 2020 augusztusa után is lesz élet a 3×3-as kosárlabdában. A Világbajnokság és a kontinenstornák stabil helyet vívtak ki maguknak, de Károlyi Andrea arra figyelmeztetett, hogy a női szakág arányos ranglista pontszámítással működtethető sikeresen.

„A VB-k és az Eb-k kapcsán pörögni fog a szakág az Olimpia után is. Most az, hogy milyen lendülettel, másik kérdés. Nagyon sok függ attól, hogy ez az Olimpia milyen lesz. Tényleg a legjobb csapatok jutnak ki vagy a Világranglista annyira beleszól, hogy ezt felülírja. Én azért remélem, hogy nem így lesz. Most olyan szempontból reális a ranglista, hogy Oroszország, Kína és – ha úgy alakul – Franciaország tényleg érettek a kvótára, mögöttük pedig a selejtezők győztesei fognak kikerülni. Onnan pedig valóban a további erős válogatottak juthatnak ki. A Világranglista az igazán problémás, mert ha például a franciákat a mongol vagy a román lányok kiszorítják, az már érdekes kérdéseket vet fel a rendszer kapcsán.”

Válogatott szinten az október elején megrendezésre kerülő 3×3-as U23-as Világbajnokság az utolsó nagy torna. Utána már célegyenesbe érkezik az olimpiai selejtező előkészítése. Ezen a magyar válogatott a világbajnoki ezüstérmének köszönhetően alanyi jogon résztvevő. A márciusi torna a női szakágban olyan szempontból is érdekes lesz, hogy javában zajlik majd mellette a nemzeti bajnokságok, illetve az Euroliga és az Európa Kupa végjátéka.

„Hogy melyik csapatok lesznek ott a selejtezőn, az a november 1-i Világranglista alapján meglesz. Hogy milyen játékosok lesznek ott, az viszont megmondhatatlan. Konkrét időpont nincs, de a március biztos és jó eséllyel Florida lesz a helyszín. Ezen túlmenően azonban semmi információ.” – mondta Károlyi Andrea, akit a floridai helyszín kapcsán az Egyesült Államok szerepéről is kérdeztünk.

A kosárlabdában globálisan akár szakmai, akár üzleti szempontból USA megkerülhetetlen tényező, de eddig a 3×3-al látszólag nem tudtak mit kezdeni. Úgy nézett ki sokáig, hogy a női szakágat az egyetemi versenyrendszerre fűzik fel. Az oregoni Sabrina Ionescu – féle csapatok ugyan nagyon ígéretesnek tűntek – és a fiatalokat szemmel láthatóan motiválta is a lehetőség –, de nem tudták felvenni a versenyt a sokkal rutinosabb profikkal.

„Most akarják már az USA-ban, elkezdték elég jelentősen komolyan venni. Megcsinálták az első olyan csapatukat, ami egykori WNBA játékosokból áll. Nem azokból, akik most válogatott színekben végig játszották a nyarat. Több, mint 20 állomásos bajnokságot indítottak, de nem tudom, hogy mi a céljuk a szakággal. Azzal, hogy megrendezik, az olimpiai selejtezőn biztosan ott lesznek, mert a lányok alanyi jogon nem lennének ott.” – zárta beszélgetésünket Károlyi Andrea.