Balogh Judit várakozásai az új évaddal kapcsolatban

A hagyományoknak megfelelően évad felvezetéseként az ELTE-BEAC Újbuda honlapja Balogh Judit vezetőedzővel készített interjút.

Az első jó hír: a csapatban mindenki negatív tesztet produkált.

Igen, ebben a fázisban ezt mindenképp jó hír, hogy a vírus tekintetében gond nélkül el tudjuk kezdeni a bajnokságot.

Nagyon hosszú kihagyás történt, hiszen 7 hónapja nem volt tétmeccs – miként hatott mindez a játékosokra, mentális, fizikai értelemben?

A tétmeccs nélküli időszak egy normál lefolyású bajnokság esetében is nagyjából hat hónap, hiszen áprilistól októberig ott sem játszunk meccset. Onnantól kezdve, hogy azt a szövetségi ajánlás engedte, nálunk is elkezdődtek az edzések a nyári időszakban, tehát nem beszélhetünk azért vészesen hosszú kihagyásról. Az idősebb játékosok esetében talán pozitívan is hatott, hogy hosszabb idő állt rendelkezésre a regenerálódásra.

Szombat délután indult a bajnokság, a DVTK elleni mérkőzéssel, majd szerda-szombat ritmusban követik egymást a meccsek. Ez a ritmus mindenképpen szokatlan a bajnokság ezen fázisában, hiszen korábban ilyennel csak a PlayOut szakaszban találkoztunk.

Az ettől azért merőben eltér, hiszen ott hat meccsről beszélünk, ahol ráadásul viszonylag gyorsan tisztázódnak az erőviszonyok. Itt viszont gyakorlatilag a teljes bajnokságban ez lesz a lebonyolítási elv, amit ráadásul hivatalosan mindössze két hete tudunk. Ez azért óriási probléma, mert egy csapat aktuális felkészítési ciklusa 4-6 hét, és az időben ugye nem tudunk visszamenni, azaz azt a munkát, amit a heti egy mérkőzéses ritmusra végeztünk el, már nem tudjuk megváltoztatni. Egyetlen edző sincs most könnyű helyzetben. Én őszintén féltem a játékosokat is a sérülésektől, nem csak a mieinket, mindenkit. Ez a bajnokság színvonalát is befolyásolhatja, továbbra is kevés a játékos, ha közülük kulcsemberek sérülnek meg, azon egy-egy csapat teljes szezonja is elúszhat.

Nyilván fontos lesz, hogy a meccsek közötti rövid rendelkezésre álló időben melyik csapat hogyan fog tudni regenerálódni.

Ebben is kulcskérdés – lett volna – az ideális felkészülés, ahol a játékosok szervezetét úgy terheljük, hogy a heti két meccses ritmusra készülünk. Ráadásul ez a heti két meccs is kérdéses, hiszen a vírushelyzet sok mindent átírhat – előfordulhat olyan forgatókönyv is, hogy 48,5 órával az egyik meccs után újra pályára kell lépnünk egy halasztott meccsen.

Beszéljünk a csapatról. Tavaly nagyon bő, 18-as kerettel kezdtük a szezont, most ehhez képest 14-en vannak a felnőtt csapatban. Ez az ideálisabb létszám?

Igen, ahogy mondják, a kevesebb néha több. Tavaly sokan voltunk, ez okozott nehézségeket, az edzéseken sem tudtunk ideálisan dolgozni, sokaknak kellett kiülni, nem volt jó így. A mostani keret papíron 14 fős, a gyakorlatban jelenleg 12-en vagyunk, a két sérült fiatalunk talán decemberben tud majd bekapcsolódni a munkába. Reméljük, hogy a vírus és a sérülések is elkerülnek bennünket a következő időszakban.

Az előző felkészülési időszakban sok meccset játszottunk, több tornán is részt vettünk, ehhez képest idén jóval kevesebb találkozóra került sor az előszezonban. Nem vált be a Hosszú Katinka-i út?

Inkább a helyzet adta így idén. Egyrészt a vírus miatt elmaradtak találkozók, másrészt későn álltunk össze, a két amerikai légiósunk nélkül, félig kész csapattal pedig nem volt sok értelme a felkészülési meccseket erőltetni. Mondhatnám úgy is, hogy a nagy durranást későbbre tartogatjuk.

Nekünk alapvetően nem kedvez ez a sűrű program azért sem, mert a csapatnak hagyományosan a szezon második fele sikerül jobban, most viszont ezen már november közepére túl leszünk.

Hát igen, pikk-pakk össze kellene állnia mindennek körülöttünk és a csapaton belül, de én abban bízom, hogy olyanok leszünk, mint a jó töltött káposzta – vagyis a sok újramelegítéssel csak jobbá válunk. Nyilván, ahogy már sokszor beszéltük, mi hátrányban vagyunk abban a tekintetben, hogy nagy a fluktuáció, folyamatosan, gyakorlatilag évről évre újra kell építeni a csapatot, rendre fiatalokkal. Ők általában a tavaszi szezonra rázódnak bele annyira az Nb1-es ritmusba, hogy már hasznára tudjanak lenni a csapatnak.

Most azért talán kisebb volt az átalakulás, hiszen nyolcan is maradtak a tavalyi csapatból és Boros Julcsit leszámítva rutinos játékosok érkeztek.

Ez igaz, de a tavaly igazolt fiatal játékosaink még bőven a tanulási folyamatban vannak, nem látjuk még, kiből válhat kulcsjátékos ebben a szezonban. Plusz más szerkezetű az idei csapat a tavalyihoz képest, erre kellett szabni a játékrendszert és a taktikát, és úgy látom, még nem sikerült mindent taktikai téren elsajátítani, amit terveztünk. Ne feledjük, hogy az iskolai elfoglaltságok miatt nálunk kevesebb a heti edzésidő, mint a csapatok többségénél, és ezt egy ennyire erőltetett menetrendnél nehéz is lesz optimálisan, mindenre kiterjedően kihasználni.

Mennyire lesz alkalmatok készülni az ellenfelekből?

Gyakorlatilag alig, de ezzel mindenki így lesz. Azt gondolom, a saját játékunkra kell nekünk is koncentrálni, a sikerességünk azon múlik majd, hogy ezt mennyire tudjuk tökéletesíteni és ráerőltetni az ellenfeleinkre.

A bajnokság tekintetében mennyire változtak az erőviszonyok szerinted?

Az látszik, hogy a légiósok száma csökkenésnek indult, jóval kevesebb csapat használta ki a négy külföldi igazolásának lehetőségét, mint a korábbi években. Igazából az első fordulóban derül fény mindig mindenre, addig csak papíron létező nevek vannak. És még ezt is felülírhatják ugye a mostani teszteredmények, vagy ne adj isten a későbbi megbetegedések, sérülések – ezekkel minden csapatnak számolnia kell.

Az biztos, hogy egy rengeteg bizonytalansággal teli szezonnak nézünk elébe, ahol menet közben sok mindent átírhat a vírushelyzet.

Valójában nincs tapasztalatunk abban, ami most fog történni. Nem tudhatjuk, mennyire fog ez egy megszokott szezonra hasonlítani, mennyivel lesz rosszabb, mint amikor influenzajárvány van, vagy sérülések befolyásolják egy csapat életét. Most addig látunk, hogy minden csapat elvégezte az első PCR tesztet, ki fog derülni, hogy hol van megbetegedés, ez nyilván az októberi mérkőzéseken befolyásolja az érintett csapatok életét. De hogy a későbbiekben mi lesz, lesznek-e megbetegedések másoknál, nálunk, az hány embert érint, kell-e meccset halasztani, hányat, hány csapatnak – ezek mind megválaszolatlan kérdések jelenleg. A szövetség hozott egy alapvetően világos szabályozást, a bajnokságnak pedig mennie kell. Én optimista vagyok, hiszek a fair play szellemében, hogy a nehézségek ellenére is tudunk egy jó és korrekt bajnokságot játszani.