:
:
Vasárnap véget ért a 2023/2024-es versenyszezon a női kosárlabdában. Szabó Gergővel, a TARR KSC Szekszárd ügyvezető elnökével ültünk le egy hosszabb értékelésre. Szóba került a csarnokhelyzet, az edzőváltás, a csapatépítés kihívásai és a következő bajnokság is, ahol több változással találkozhatnak majd a szurkolók.
Amikor szeptemberben az évadnyitó sajtótájékoztató után beszélgettünk, nagyon sok volt a kérdőjel benned is, ahogy talán mindenkiben, aki követi a női kosárlabdát, hogy az újjáformálódó szekszárdi keret milyen játékerőt képviselhet. Most mégis egy olyan szezont fogunk értékelni, ahol bronzérmet szereztetek a bajnokságban és bejutottatok a rájátszásba az Európa Kupában. Milyen érzékkel tekintesz vissza az elmúlt évadra?
Összességében elégedettnek kell lennünk a szezon alakulásával és a pályán elért eredményeinkkel!
Ha időrendben haladunk, akkor a téli időszakban az első lépcsőfokként az Európa Kupa továbbjutás is értékes volt számunkra. Két légiósunk sérüléssel bajlódott, akik végül nem is tudták folytatni a szezont. Volt olyan nemzetközi találkozónk, melyen mindössze egy külföldi állt rendelkezésre. Célul tűztük ki a továbbjutást a csoportból. Bár a korábbi évekhez képest „csak” egy kört tudtunk menni, de a körülmények ismeretében ez is nagy fegyvertény.
A Magyar Kupában a Sopronnal játszottunk, ahol más okokból volt nehéz a helyzetünk. Végül nem sikerült kiharcolni a legjobb négy közé jutást egy elég érdekes mérkőzésen. A bajnokságban pedig amennyire csalódott voltam az elveszített elődöntőt követően, annál boldogabb a bronzérem megszerzésével. Ezt megelőzően még nem volt bronzérme a klubnak és a Sopront most először múltuk felül több győzelemig tartó rájátszás párharcban. Így együtt valahol ez is egy kis mérföldkő számunkra.
Természetesen a döntős szereplés jobb eredmény, mint a bronzcsata, de érzelmileg azzal, hogy hazai pályán ünnepelhettetek egy érmet – főleg Zseljko Djokics megható búcsújával egybekötve – érzelmileg teljesnek tűnik számomra az év.
Zseljko nyolc és félévig volt a csapatunk vezetőedzője. Óriási köszönettel tartozunk neki, hiszen magas színvonalú munkát végzett a klubunknál, mely rengeteg emlékezetes sikert alapozott meg az évek alatt. A pótlása nehéz feladatnak tűnhet, de új edzőnk, Magyar Bianka irányításával bízhatunk a hasonlóan sikeres folytatásban.
Fotó: Jantner Zsolt / TARR KSC Szekszárd
Zseljko Djokics a közelmúltban bemutatkozott új állomáshelyén, Pécsett és akkor a sajtótájékoztatón elmondta, hogy hosszas gondolkodás után – a bronzcsata alatt – hozta meg a végső döntést. Jelent megcsúszást a csapatépítésben, hogy viszonylag későn derült fény arra, hogy változtatni kell a stábban?
Nem egyszerűsítette meg a dolgunkat ez a helyzet, de folyamatban van a keret kialakítása. Bízom benne, hogy egy-két héten belül akár csapatot is tudunk hirdetni. Nagyjából együtt marad a magyar mag, ami jó kiindulási alapot jelentett az építkezésnél. Egy-két puzzle-darabot kell a helyére tennünk. Folynak a tárgyalások és hamarosan pont kerülhet ezek végére.
Eddig az élvonalbeli profi csapatról beszéltünk, de a 2023/2024-es versenyszezon vasárnap zárult a serdülő döntővel. Mindhárom korosztályban az „A” döntőben szerepeltetek. Ráadásul egyedüli akadémiai háttér nélküli vidéki klubként sikerült a triplázás ezúttal is. Mit jelent ez számotokra?
Rajtunk kívül a fővárosi egyesületek közül a Csata DSE az, mely hasonlóan akadémiai háttér nélkül tud rendszeresen ott lenni az országos „A” döntőkben. Nagyszerű eredmény számunkra, hogy a junior, a kadett és serdülő gárda a legjobb nyolc közé jutott.
Értékelve a szezont, korosztályok szerint haladva induljunk a junioroktól. Foghíjas kerettel szerepeltünk, egyik legjobb játékosunk távozott évad közben. Mivel ebben a korcsoportban kevés játékossal dolgozunk, így különösen értékes ez az eredmény.
A kadett döntőt mi rendezhettük. Szinte a teljes keretünk elsőéves játékosokból állt, a tavalyi serdülő-bajnok együttesünkre építettünk. Bár valahol elvárásnak tekinthettük az „A” döntő elérését, de elsőévesektől szép eredmény, hogy tudták biztosítani helyüket a legjobbak között. Ebben a lebonyolítási formában, amikor „egyenes kiseséses” rendszerben zajlik a nyolcas döntő, nincs mód a javításra. Ha az első nap nem sikerül a várakozások szerint, akkor az 5-8. helyért való küzdelmek maradnak.
A serdülőktől hasonlóan szép eredmény „A” döntő. Így bár idén nem tudtunk érmekért küzdeni egyik országosan versenyző utánpótlás korosztályban sem, fontos visszajelzés, hogy erősödő versenyben tartjuk a helyünket a legjobbak között.
A szurkolók számára talán kevésbé van szem előtt az utánpótlásban zajló munka, de az előbb említett eredménysor értékét – az akadémiai háttér hiányán túl – az növeli igazán, hogy erős helyi beágyazottsággal ugyan, de rettenetesen kis bázisra építkezve tudtok versenyképesek lenni.
Valóban kicsi a bázisunk, Szekszárd 30 ezres város, miközben így is sok választási lehetőség áll a gyerekek előtt a nagy múltú kézilabdától kezdve egészen a híres néptánccsoportig. Ezeket figyelembe véve különösen nagy büszkeséggel tölt el az utánpótlásban elvégzett munkánk. Ez elsősorban édesanyám, Harsányi Mária érdeme, de minden korosztályokban elhivatott edzők dolgoznak, akiknek óriási köszönet jár az egész éves munkájukért.
Bár nagyon szép sikereket hoztok a városnak minden szinten, de a kosárlabda társadalomban közismert, hogy a csapat szezon közben közel állt ahhoz, hogy elveszítse a haza mérkőzéseinek helyszínét, a városi sportcsarnokot. Mennyiben befolyásolta ez az eredményességet? Mennyivel lehetett volna jobb a bajnoki helyezést elérni, ha nincs ez a bizonytalanság a sportcsarnok kapcsán?
Az önkormányzat többségi szavazatait az utolsó pillanatban kaptuk meg, hogy a megszokott környezetben tudjuk befejezni a szezont. Korábban születtek bizottsági döntések arról, hogy maradhatunk a csarnokban, de több tényfeltáró riport is rávilágított arra, hogy itt valóban napokon múlt a sorsunk és az, hogy nem kellett költözni.
Igyekeztünk távol tartani a lányokat, az egész öltözőt ettől a bizonytalanságtól, de nyilván rányomta a bélyegét a szezonunkra. Elsősorban a Magyar Kupa negyeddöntőjében érződött ez számomra. Azon a Sopron elleni összecsapáson egyértelműen olyan benyomásom volt, hogy nyomot hagyott a fejekben az előtte lévő időszak. Különösen nagy bravúr ilyen körülmények között a bajnoki bronzérem megszerzése.
A sportcsarnok kérdése véglegesen megoldódott?
Sajnos jelenleg nem tervezhetünk a Városi Sportcsarnokkal. Bízunk benne, hogy az újonnan felálló képviselőtestület támogatására számíthatunk és így nem kényszerülünk arra – sem ideiglenesen, sem véglegesen -, hogy más településre költözzünk.
Egy színvonalas bajnokságban bronzérmes csapattal egy ennyire méltatlan helyzet nem szabadna, hogy előforduljon, hogy bizonytalan legyen a hazai mérkőzéseinek a helyszíne, ugyanis a csarnokhasználati szerződésünk június 30-án lejár. Korábban Pakssal és Bonyháddal folytattunk előrehaladott tárgyalásokat, de remélem, hogy ezek felmelegítésére nem lesz szükség és ki tudjunk szolgálni a megszokott környezetben minőségi kosárlabdával a szurkolóinkat.
Azt fontosnak tartom leszögezni, hogy bármilyen körülményekkel is kell megküzdenünk, a klubunk vezetése kész alkalmazkodni ezekhez.
Mindent megteszünk az elérhető legjobb színvonalú játékoskeret összeállítása érdekében, azért, hogy a következő években is büszke lehessen ránk a városunk lakossága. Ehhez az edző már rendelkezésre áll, a keret alakul, ha csak rajtunk múlik, akkor a legjobbak között leszünk. Ott pedig már csak a pillanatnyi formán múlik, hogy mennyire magas pozíciót foglalunk el a bajnokságban és a kupában.
Említetted, hogy keményen dolgozik a klubvezetés. Kicsit a sportszakmai oldalra visszatérve, a hazai mezőny egyik legkarakteresebb szakvezetője távozott, mennyiben változott ezzel a napi munka a klubnál? Gondolok itt a döntéshozatali folyamatokra, felelősségi körökre?
Különösebb változás nem lesz, hiszen eddig is a vezetőedzővel egyeztetve közösen hoztuk meg a legfontosabb szakmai döntéseket a csapat összeállításáról. Az új vezetőedzőnk hasonlóan agilis és nagy elánnal állt munkába, még ebben sem érzek drasztikus változást.
Nyilván a szakmai oldalt befolyásolja, hogy minden szakembernek megvannak a maga elvei, preferált játékstílusa, de ez teljesen természetes. Rózsa Gábor is segíti a munkánkat, aki a klubnál még újnak számít, de a sportágban egy ismert csapatmenedzser. Vele sokat erősödtünk és óriási segítséget jelent számunkra, hogy immár nálunk kamatoztatja több évtizedes tapasztalatát. Természetesen az irodában mindenki kiveszi részét a csapatépítésből is! Nekik is óriási köszönettel tartozom!
Női szinten régen kísérte akkora érdeklődés a versenykiírás megjelenését, mint idén. Ez nem véletlen, hiszen több fontos kérdésre választ kaptunk. Újra 12 csapatra írta ki az élvonalbeli bajnokságot az MKOSZ és bővült a rájátszás is, immár három nyert mérkőzésig tart az elődöntő. Előbb kérlek értékeld az előző szezont, melyben 10 gárda alkotta a mezőnyt és három hosszabb (novemberi, februári FIBA-ablak, áprilisi 3×3-as olimpiai selejtező), illetve egy rövidebb szünet (nem rendeztek mérkőzéseket az év végi ünnepi időszakban) szakította meg a küzdelmeket.
A novemberi és a februári FIBA-ablakra már felkészültek a klubok, hiszen az állandó eleme a naptárnak, így ez nem okozott nagy változást, ahogy az sem, hogy idén nem volt mérkőzés a két ünnep között. Itt az igazán nagy változást az áprilisi szünet jelentette, ami alapjaiban befolyásolta az egész play-offot minden résztvevő számára. Lehet, hogy ugyanígy alakultak volna az eredmények, de ez a három hét nem jött jól senkinek. Tudni kell alkalmazkodni az ilyen szituációkhoz is, de nincs minden évben olimpia, így bízom benne, hogy a jövőben nem lesz ehhez hasonló leállás.
Hogy kicsit keretbe foglaljuk a beszélgetésünket, az évadnyitóban is elmondtam: számomra a 10 csapatos bajnokság a minimális határ akár a mérkőzésszámot, akár egyéb szakmai szempontokat figyelembe véve. Meglátjuk, hogy az újra 12 csapatosra bővülő mezőny miként fog működni, de előzetesen ezt egy pozitív döntésnek értékelem.
A három nyert meccsig tartó elődöntő kapcsán pedig nem titok, hogy az egyik kezdeményezője és támogatója vagyok. Egyrészt a szurkolók kiszolgálása miatt, hogy minél több magas hőfokú női mérkőzést rendezzenek az országban, másik oldalról pedig van annyira szoros az élmezőny, hogy egy három győzelemig tartó párharc reálisabban ki tudja rajzolni az erőviszonyokat.
