BEAC karanténblog: Laklóth Anna számolt be mindennapjairól

Immár harmadik hete, hogy mindannyiunk egészsége érdekében a minimálisra kellett csökkenteni a személyes találkozásokat, összejöveteleket. Komoly félelmeim nem voltak eleinte, hiszen aki ismer minket Kristóffal (a Szerelmemmel), az igencsak felhúzza a szemöldökét, ha este 9 után az utcán talál bennünket. Az első hét nagyobb nehézségek nélkül le is zajlott, ha friss levegőre vágytam akkor elkísértem Krisit a golfpályára, ahol bőven adottak a feltételek, hogy ne érintkezzünk másokkal, mégis a szabadban tudjunk “sétálni” 4-5 órát. Ahogy viszont az időjárás is megzavarodott és fagypont alá is ereszkedett a hőmérséklet, úgy kezdett az én hangulatom is annak a bizonyos békának a hátsója alá kerülni. Valamit be kellett venni a munka, takarítás, filmnézés és olvasás mellé, hogy színesítsük a repertoárt. Így lett aztán mindennapos hobbi a sütés-főzés, a nappaliban a szomszédok teljes megbolondítása nélküli mozgásformák végzése.

Ebben nagy segítséget és inspirációt nyújtanak fiataljaink, akik töretlen szorgalommal végzik az edzőik által küldött edzésterveket és küldik a videókat a végrehajtásukról. Öröm egy ilyen aktív, összetartó közösség részének lenni! Persze vérző szívvel nézem a megosztott képeket és videókat, mert szívesebben látnám a lányokat személyesen, de tudom, hogy ez most mindannyiunk érdeke! Sok erőt küldök mindenkinek, aki nehezebben viseli a négy fal közti létet, otthonról dolgozást, otthon tanulást, és azoknak is akik saját egészségüket kockára téve dolgoznak tovább az utcákon, kórházakban, gyógyszertárakban, élelmiszerboltokban (és még sorolhatnám) azért, hogy minél előbb túl legyünk ezen az egészségügyi vészhelyzeten!