BEAC karanténblog: Zsámár Lili számolt be mindennapjairól

Ha egy mondattal kéne jellemeznem a jelenlegi helyzetet, azt mondanám, hogy szörnyű, mégis csodálatos. Tudom, hogy elég furcsán hangzik, de részemről tényleg így van. Először nagyon szomorú voltam, hogy minden megszokás, minden, ami alapdolognak tűnt, megváltozott az életemben. Persze annak nagyon örülök, hogy a családommal lehetek itthon, hiszen az elmúlt évben ez elég ritkán fordult elő. Mivel szinte az egész család életében szerepel a kosárlabda, így nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, nálunk elég ritka pillanat, hogy az egész család itthon van húsvétkor. Két évig a húgom és apukám  Olaszországban voltak tornán ebben az időszakban és rendre videón folyt a közös húsvét, de most végre mindenki együtt lehetett. A barátaim és csapattársaim nagyon hiányoznak, hiszen a mindennapjaim része voltak. Persze a pletykálkodás, szórakozás, beszélgetés ebben az időszakban sem marad el. A technikának hála, folyamatosan tudjuk tartani a kapcsolatot, így Angi szülinapját és a sajátomat is meg tudtuk ünnepelni egy kis karantén partyval, ahol persze mindent megtettünk azért, hogy a helyzetből kihozzuk a maximumot. Szerencsére több hely is van, ahol tudunk mozogni, így apukám kellőképp meg tud izzasztani bennünket a húgommal együtt, mert hát persze az edzés sem állhat le. Úgy gondolom, szerencsés vagyok, hogy nem egyedül kell csinálnom, hanem a tesómmal. Ezen kívül sokat sütök-főzök anyukámmal és végre rengeteget tudok játszani a kisebbik húgommal is. Ezzel együtt remélem, minél előbb normalizálódik a helyzet és minden visszaáll a régi kerékvágásba, de addig is mindenki maradjon otthon, vigyázzunk egymásra, használjuk ki azt az értékes időt, amit a család együtt tölthet.