Hirdetés
Magyarország

Beatrice Mompremier bizakodva várja az elődöntőt



:

:

Hirdetés

Beatrice Mompremier, az UNI Győr MÉLY-ÚT amerikai centere bizakodva várja a szerdán kezdődő, Szekszárd elleni elődöntőt. A zöld-fehérek jó formában várják az egyik fél két győzelméig tartó párharcot. Ahogyan Mompremier is eredményes hónapok után léphet pályára a bajnokság végjátékában, hiszen a pontátlagokat tekintve második, a védő- és támadólepattanókat tekintve toronymagasan első a listán.

– Első szezonját tölti légiósként. Milyenek az eddigi tapasztalatai Európáról, Magyarországról, Győrről?

– Elég nehéz időszakban érkeztem, hiszen a koronavírus-járvány az egész világot megrendítette egy kicsit, így sok lehetőségem nem volt ismerkedni a várossal, a környékkel, de összességében az eddigiek tetszettek. Budapest kimondottan szép város, és Győrben is remekül érzem magam.

– A győri csapatot milyennek találta, hogyan érezte magát a pályán?

– Akkor kezdődött a bajnokság, amikor én a WNBA-szezon után megérkeztem Győrbe, hiszen a Connecticuttal döntőt játszottam. Meg kellett tanulni a figurákat, de a csapattársak és az edzők segítőkészek voltak. Szerencsére jól kezdtük a bajnokságot, és a folytatás is szépre sikeredett, hiszen második helyen végeztünk az alapszakaszban. Nyilván az első hely még szebb lett volna, de ne legyünk telhetetlenek. Jó volt győri játékosnak lenni.

Fotó: gyorikosar.hu

– Mennyire más az amerikai és az európai kosárlabda? Mi a legnagyobb különbség.

– Talán meglepő lesz a válaszom, de az európai kosárlabda fizikálisabb, mint az amerikai. Ebben látom a legnagyobb differenciát.

– A bajnokság elején többször is faultproblémája volt, többször támadásban is szabálytalanságot fújtak. Mintha ezen a téren lenne javulás.

– Korábban ilyen jellegű gondom sosem volt, de itt tény, hogy nehezebben alakultak a dolgok, azt gondolom, a játékvezetők elég konzekvensen fújnak, nem éreztem nagy különbséget felfogásukban, és ez az Európa-kupában is így volt. A szakmai stábbal kihasználva a menetrend adta szüneteket, jó ideje dolgozunk azon a sok egyéni képzéssel és videózással, hogy ezt próbáljuk egy kicsit csiszolni, hogy a pozíciófogásnál hatékony tudjak maradni, de kevesebb támadás érje a mozgásomat, ezáltal még kevesebb faultot fújjanak ellenem a játékvezetők. Bár az alapvető részét képezi a centerjátékomnak, hogy fedezem a labdát. Úgy érzem, jó úton haladunk.

– Miaimiból származik, az időjárás ott egy kicsit más, mint Magyarországon. Ehhez hogyan tudott alkalmazkodni?

– Mivel nem volt az a nagy hideg, így azért nem volt gond, ráadásul éppen a járvány miatt nagyon mozogni sem lehetett, az csarnok és a lakás között ingáztam gyakorlatilag, így azért elviselhető volt. Persze egy télikabátot azért küldettem magamnak otthonról…

Fotó: gyorikosar.hu

– A család hogyan viszonyul ahhoz, hogy eljött Európába játszani?

– Tiszteletben tartja, és maximálisan támogatja, ahogyan a párom is, aki ősszel hosszabb időt töltött itt. Mindannyian tudják, hogy azt csinálom, amit szeretek. Emellett azért a nagyobbik bátyámmal már volt hasonló tapasztalat, hiszen ő Észtországban volt profi.

– Rákanyarodva a Szekszárd-meccsre, mivel lenne elégedett a párharc végén?

– Ez nem is lehet kérdés, a döntőbe jutással, szeretnék pályára lépni a fináléban. Ez persze nem lesz egyszerű, hiszen a Szekszárd nagyon erős, ott játszik például az az Erica McCall, aki szerintem a legkeményebb ellenfél a ligában azok közül, akikkel szembe találkoztam.

– Akárhogyan is alakul a folytatás, csapat- és egyéni szinten sem zárt rossz évet. Ennek tükrében szeretne visszatérni Európába?

– Azt gondolom, igen, ez a tervem. A légióskodást nagyon élvezem, így mindenképpen Európában szeretném folytatni a pályafutásomat.

Fotó: gyorikosar.hu

Hirdetés