Bemutatkozás előtt a magyar válogatott: Spanyolország és USA a két keddi rivális Varsóban

Kedden bemutatkozik a varsói 3×3-as világbajnokságon a magyar válogatott. A Böröndy Vivi, Lelik Réka, Papp Dia és Takács-Kiss Virág összeállítású csapatunk 17 óra 5 perctől Spanyolországgal, majd 18 óra 55 perctől az Egyesült Államokkal mérik össze az erejét.

A magyar válogatott felkészüléséről Jakab Máté szövetségi kapitánnyal készítettünk egy átfogó interjút, mely ITT olvasható. A mieink Varsóban Franciaországgal vívtak edzőmérkőzést hétfőn. Ezen a napon az “A” és a “C” csoportban összesen 10 találkozóval már élesben is elindultak a küzdelmek. A szakmai munka mellett a csapatfotózás sem maradhatott el, melyről két galériát (1,2) is mutattunk.

Az első rivális Spanyolország lesz. A spanyolok ebben a naptári évben óriási utat jártak be. Március közepén a Bajnokok Kupáján, mely a FIBA szezonnyitó tornája az előző év legjobbjainak felvonultatásával – amolyan szuperkupa, talán így a legjobb jellemezni – még a klasszikus sorral indultak. Ez a Sandra Ygueravide, Vega Gimeno nevével fémjelzett alapcsapatuk. A csoportkörben azonban kikaptak Kanadától és Azerbajdzsántól, majd váratlanul Ygueravide bejelentette visszavonulását. Maga is elmondta a spanyol szövetség honlapján, hogy a terv az volt: a varsói világbajnokságot még bevállalják régi felállásban, azonban nem érezte a versenyképességüket. Ezt követően jött az újabb csavar. A visszavonulása után Ygueravidét megbizták a kapitányi poszttal. Ő pedig rögtön munkába állt és erre a seregszemlére egy teljesen új csapatot épített.

A Txell Alarcón, Gracia Alonso, Cecilia Muhate és Alba Prieto alkotta négyes a mieinkhez hasonlóan ebben a felállásban tétmeccset még nem játszott. Garcia Alonso maradt hírmondónak a korábbi generációból. Mellette Muhate és Prieto FIBA 3×3 Women’s Series tornákon már játszott, de a 22 éves, 180 cm magas Txell Alarcón váratlan húzásnak tűnik. Egy biztos, hogy a spanyolok a jól ismert stílusjegyeiket megőrizték és Ygueravide személye szövetségi kapitányként garancia arra, hogy a korábbi elvek, elképzelések folytonosak lehetnek. Az viszont más kérdés, hogy ez a gárda nagyon az út elején jár és nekik is lépéshátrány a közvetlen elithez képest az összeszokottság teljes hiánya.

A második rivális az Egyesült Államok lesz, akik amolyan divatos kifejezéssel élve rárúgták az ajtót a mezőnyre májusban. Az évad első két FIBA 3×3 Women’s Series tornáját megnyerték Csengtuban és Manilában. A FIBA szakírói olyan kontextusba helyezték a szereplésüket, hogy a csalódást 2025-ös évük után szeretnének javítani. A csalódás természetesen csak USA szintjén igaz, hiszen az Amerika-bajnokságot így is megnyerték. Ugyanakkor az valóban jogos, hogy egy tűzijátéktól mentes tipikus olimpia utáni átvezető évet teljesítették. Úgy tűnik, hogy 2026-ra összeállt az a négyes, amelyik az előttünk lévő időszakban az alapcsapat lesz. A keretüket az első két WS versenyhez hasonlóan Joyce Edwards, Milaysia Fulwiley, Mikaylah Williams és Sahara Williams alkotja Varsóban is.

Egy rendkívül fiatal, egy rendkívül fizikális és kiváló szerkezetű gárda. Nem a legmagasabb csapat, de még a 190 cm magas Joyce Edwards is igen sokoldalú játékos. Mikaylah Williams-ről és Sahara Williams-ről nem is beszélve, míg egyfajta irányító szerepkörben Milaysia Fulwiley jól mozgatja a csapatot. Nem bonyolítják túl az amerikaiak a csapatjátékot, de a korábbi évek rutinosabb, nagyobb nevekből álló négyeseivel ellentétben az a vád sem érheti őket, hogy nem hajóban, nem egy irányba eveznének. Bár nem találunk WNBA vagy Euroliga sztárt az összeállításukban, felelőtlenség lenne akárcsak egy pillanatra is lebecsülni a csapatukat.