Bemutatkozás előtt az Egyesült Államokban – Habling Larával beszélgettünk
:
:
A University of Tennessee at Chattanooga hallgatója lett Habling Lara. A november elején esedékes bemutatkozás előtt az első tengerentúli élményekről beszélgettünk.
Utoljára februárban beszéltünk. Mi történt veled azóta?
Nagyon-nagyon sok minden történt. Leérettségiztem, volt egy junior döntőnk, ahol harmadikak lettünk jó meccseket játszva. Az elmúlt szezon talán legjobbját játszottuk akkor. Az érettségi után a következő nagy stressz a továbbtanulás volt. Kaptam ajánlatot Angliából és az Egyesült Államokból. Végül egy amerikai ajánlat volt az, amire azt mondtam, hogy ebbe bele szeretnék vágni és ki szeretném próbálni magam itt is.
Milyen várakozásaid voltak, amikor elfogadtad az amerikai ajánlatot?
Nehéz megfogalmazni. Olyan konkrét, nagy elképzeléseim nem voltak, hogy most kell megváltani a világot – ha mondhatom ezt. Őszintén nem tudtam, hogy mit várjak. Nem voltam ennyire nagy országban, ilyen más kultúrában és olyan helyzetben sem éltem, hogy csak angolul tudok kommunikálni és megértetni magam másokkal. Vártam, de izgultam előtte, hogy ezekre a dolgokra képes leszek-e. Először is, hogy megértsenek, utána pedig, hogy az iskolában tudjak teljesíteni és a kosárlabdában megszokjam azokat az új dolgokat, amiket itt tanítanak.
Ha a nagy képet nézzük, akkor Amerika mellett a kosárlabda szólt vagy már inkább a civil élet?
Mindkettő benne van. Szempont volt természetesen, hogy olyan egyetemre menjek, ahol sportolók vesznek körül. Rengeteg sportcsapatuk van, olyan sportágakban is, amiknek a szabályait mind a mai napig nem értem. Emellett egy olyan közösségbe szerettem volna belépni, ahol nem érzem kívülállónak magam külföldiként.
Hol vagy pontosan és milyen szinten szerepel a csapat?
Ez az egyetem Tennessee államban van, Chattanoogában. Egy Divzívió I-es szakmai programról beszélünk. Azt nehéz megmondani, hogy milyen erőt képvisel a csapat. 2020 tavasz óta az elmúlt másfél év gyakorlatilag kimaradt. A lányok nem tudták befejezni, amit elkezdtek. Itt az egyetem és a sport szempontjából is leállt az élet.
Szerintem jó csapatunk lesz. Sokat változott a keret tavalyhoz képest és azt hallom a többiektől, hogy most jobb közösséget alkotunk, mint az akkori játékosok.
Mondtad, hogy olyan közösségbe szerettél volna belépni, ahol nem érzed kívülállónak magad külföldiként. Ez megvalósul?
Ez teljesen megvalósul itt. Vannak olyan apróságok, amik jól esnek egy külföldi játékosnak. Rajtam kívül egy új-zélandi és egy izlandi lány van. Például rólunk, hármunkról nem olyan régen egy videót forgattak és felrakták a közösségi oldalakra azzal, hogy szeretettel látnak minket. Amikor csapatfotózás volt, akkor is készítettek külön rólunk képeket a nemzeti zászlókkal.
Az első pillanattól kezdve éreztem, hogy jó helyre kerültem, szeretni fognak és nem kívülállóként kezelnek. Sokat segítenek a lányok, akikre minden kérdésem, kérésem esetén számíthatok.
A felvételi zökkenőmentesen zajlott? Milyen szakra jársz?
Pszichológia szakon vagyok és egy nyelvvizsgát kellett tennem, mielőtt aláírtam az egyetemmel a szerződést. Legfőképpen a jegyeim alapján vettek fel. Kilencediktől kezdve kellett őket elküldeni. A legtöbb államban eltörölték a felvételihez szükséges SAT és ACT pontrendszert, így tőlem sem kérték ezt. A nyelvvizsgámnak kellett egy olyan nemzetközinek lennie, amit itt az egyetemen elfogadtak.
Hogy érzed, az angolba elkezdtél már belejönni? Megvolt az a fordulat, hogy angolul gondolkozol? Mindenkinek ez az átkattanás a meghatározó.
Igen megvolt ez a fordulat. Most ott tartok, hogy itt a társaimnak random elkezdek magyarul beszélni, míg az otthoniaknak angolul. Most egy kicsit meg vagyok kavarodva, de szerintem ezen mindenki átesik. Érdekes az is, hogy amikor órán jegyzetelni kell és nincs kivetítés, akkor bár értem, amit mondanak, de magyarul írom le. Az úgy gyorsabb még.
Térjünk át a kosárlabdára. Mindig nagyon tanulságos, hogy milyen érzéseid voltak az első edzésen?
Az első edzésen nagyon meglepődtem, hogy mennyire erős mindenki. Itt már szokás a középiskola elején elkezdeni nagyobb súlyokkal dolgozni. Amikor megérkeztem, akkor reggel kondi, utána egyből edzés, majd kondicionáló edzés is volt még. Nagyon kemény volt elsőre látni, hogy ezek a lányok hol tartanak és milyen súlyokat emelgetnek.
Most már kezdek felzárkózni hozzájuk. Meg is lepődtem magamon, de nagyon jó az erőnléti edzőnk. Nem úgy próbál felhozni, hogy folyamatosan pakolja a súlyokat, hanem megvan erre a módszer. Megtartjuk a súlyt, ha azzal tudom teljesíteni az ismétlés-számot, akkor rakunk rá újat. Nem az volt, hogy beledobtak a mélyvízbe, hanem segítettek.
Az egész kosárlabda-beállítottság más ahhoz képest, amit eddig tanultam. A szabályok is különbözőek. Sokszor lépéshibával indultam az elején. Ami pedig otthon lépés, azt itt nem. Több tekintetben máson van a hangsúly. Olyan feladatokat is kaptunk, amiket soha nem csináltam még előtte. Ezekbe bele kellett szoknom. Amiért nagyon hálás vagyok az ittenieknek, hogy mindenki türelmes volt. Nem idegesen reagáltak, hanem elmagyaráztak mindent.
Szerencsés vagy! Rendkívül fontos ez a támogató közeg.
Igen és nem csak az edzők, hanem a lányok is támogatják egymást. Bármi probléma adódik, azt meg lehet oldani csapaton belül.
Látod már a helyedet a csapatban? Milyen poszton számítanak rád?
Hármas-négyesként számítanak rám. A mi rendszerünkben a négyesek nem a palánk alatt vannak, hanem sokszor kint vagyunk hárompontosan kívül. Az a feladatunk, hogy olyan betöréseket csináljunk, ami meglepi az ellenfelet vagy olyan passzt adjunk, amire az ellenfél nem számít. Közben viszont ugyanúgy ott kell lenni a festékben.
Jó is, hogy kitértél erre. Az amerikai játékrendszert megszoktad már?
Nem is tudom, hogy megvolt-e az a pillanat, amikor azt mondhatom, hogy megszoktam. Azóta érzem, hogy kezdek belerázódni amióta a helyezkedést már átlátom és kevesebb lépéshibát vétek. Még azt emelném ki, hogy fontos pillanat volt, amikor megtanultam kizárni. Itt nem úgy van, hogy csak kizár valaki, mert, ha nekimegyek teljes erőből, az ellenfél akkor is ott marad a helyén. Erős játékosok vannak. A megállításukhoz, a lepattanók leszedéséhez minden erőmet bele kell raknom.
Mikor mutatkoztok be?
November 5-én lesz egy edzőmeccsünk, majd 9-én az első tétmeccsünk.
Gondolom van benned várakozás?
Van bőven izgalom, igen. Én nagyon örülök, hogy lesz legalább egy edzőmeccs és nem rögtön téthelyzetbe kerülünk. Nagyon kíváncsi vagyok a meccshangulatra és arra, hogy csapatként hogy fogunk működni. Ez itt szerintem mindenkinek jót fog tenni, mert amíg nekünk Magyarországon, ha zártkapusan is, de végig tudott menni a szezon. Itt leállt a kosárlabda élet. Ők nagyon régen játszottak tétmeccseket.
Megint egy kicsit más terület. Az infrastruktúra milyen?
Nekünk két termünk van. A kondival egy épületben van egy kisebb csarnokunk. Amikor kondi után rögtön van a labdás edzés, akkor ott dolgozunk. Mióta elkezdődtetek a hivatalos, bejelentett csapatedzések, azóta már a rendes nagy csarnokban dolgozunk.
Tetszik az aréna? A nagy teret megszoktad már?
Meg kellett szokni, valóban. Főleg azután, hogy kisebb csarnokban kezdtünk. Én nagyon szeretem, gyönyörű az az aréna.
Az örök kritikus kérdés. A suli és a kosárlabda megfér egymás mellett?
Megmondom őszintén, itt még nem volt ezzel probléma. Otthon nehezebben megy. Amíg otthon két külön világ ez, addig itt az iskolához van csatolva minden. Nézik, hogy mikor van órád vagy mikor van olyan programod, amin kötelező ott lenni és ahhoz igazítják az edzéseket. Azért van reggel korán az edzés, mert akkor jó mindenkinek.
Ezen felül van mellettem egy mentor, aki segíti összekapcsolni a sulit a kosárlabdával. Nézi a jegyeimet, beszél a tanárokkal, segít a könyvek beszerzésében. Lényegében ő tartja a kapcsolatot a kosárlabda és a tanulás között.
Az egyetemi közösségi életbe volt alkalmad belekóstolni?
Az a jó, hogy sokszor kimegyünk más sporteseményre. Voltam amerikai-futball vagy röplabda mérkőzésen. Amikor először voltam amerikai-futballmérkőzésen az egy élményt jelentett. Én még soha nem láttam ilyet. Nem is a játék miatt, hanem az egész hangulat, a körítés, a táncoslányok miatt. A fiú kosarasok első mérkőzésén a szünetekben szintén játékok, táncosok voltak, minden olyan program, amit az NBA-ben látni. Ez számomra nagyon érdekes, hogy már ebben az egyetemi közegben elkezdődik ez a profi körítés.
És maga az amerikai élet hogy tetszik?
Gyors és nagyon elfoglalt vagyok. Bele kell szokni, hogy pörgősek a napok és mindig van valami program. Volt közös Halloween, a szülinapokat is megünnepeljük. Egy percre nincs megállás.
Ez jó, nem? Nincs idő gondolkozni az otthoni dolgokon, az egyedülléten.
Igen, ez így van. Van egy olyan óránk is, ahol a külföldi diákok beilleszkedését segítik. Mivel nem vagyunk sokan, egész jól kijövünk egymással. Megismerkedtünk és két-három hetente valaki csinál a többieknek ebédet vagy vacsorát és összejövünk beszélgetni. Ugyanez van a csapattal is, hogy kéthetente csütörtökönként valamelyik szoba főz. Ilyenkor átmegyünk, játszunk, beszélgetünk és megvitatjuk azt is, hogy mi tehetné jobbá a csapatot és az edzésen hogy tudnánk jobban teljesíteni.
A kollégiumi körülmények is jók ezek szerint.
Nagyon jó a kollégium. Saját szobám van. Hármunknak van egy közös lakrészünk konyhával, mosógéppel, szárítógéppel. Két emberenként egy fürdő. Mindennel el vagyunk látva.
Egy kicsit térjünk ki a világjárványra. Mit tapasztalsz? Vannak-e még korlátozások? Mi a helyzet az oltással?
Én így a számokkal már egyáltalán nem foglalkozom, de itt azt mondják, hogy sokkal jobb a helyzet, mint amilyen volt. Chattanoogában sajnos volt egy időszak, amikor arányaiban több fertőzöttet tartottak számon, mint New Yorkban. Annyiban érzékelhető még a Covid, hogy az egyetem területén maszkot kell húzni. Az órákon is, de még az ebédlőben is csak étkezés alatt lehet levenni. Ha nincs maszkod, nem szolgálnak ki.
Érdekes, mert itt a beoltottsággal más a helyzet, mint otthon. Egy kicsit tabutéma ez errefelé. Nálunk a csapat nagy része nem beoltott. Ezzel nincs probléma, mert én be vagyok oltva, őket pedig rendszeresen tesztelik.
A teszt itt nagyon fontos. Ha bármi apró betegséged van, akkor még beoltottként is azonnal el kell menni tesztre és amíg nem jön meg az eredmény, addig karanténban kell lenni. Egy óra alatt megvan az eredmény, tehát ez nem olyan sok várakozás. Az egyetemen kívül a civil életben viszont már semmi érdemi korlátozás nincs. Maszkot sem kell húzni.
Gondolom, hogy Európához hasonlóan viszonylag zökkenőmentes teljes kosárlabda szezonnal számolnak?
Igen, teljes szezonnal. Abszolút sikerül kezelni a Covid-dal kapcsolatos dolgokat. Szerintem megtalálták az arany középutat és aki nincs beoltva, az is ugyanúgy részt vehet mindenben, mint az oltottak. Itt az a normál menet, hogy mindenkit tesztelnek. Mi oltottak csak annyiban élvezünk elsőbbséget, hogy kevesebb a teszt. Minden másban ugyanazok a szabályok érvényesek.
Konkrét célkitűzések, eredmény elvárások vannak? A Southern Conference mezőnyében egyáltalán hol lehet a helyetek?
Természetesen vannak. Mivel a Covid itt nagyon sokat elvett a csapatoktól, így most az elsődleges cél úgy kezdeni az elején, hogy az első meccseken mindent adjunk ki magunkból. Nehéz erre válaszolni, mert a rivális csapatok erejét nem ismerem. Azt tudom, hogy a lányok beszélnek arról, ki hova ment, ki sérült. Már elkezdtünk készülni a meccsekre. Most még elsősorban az ellenfelek védekezéseit nézzük az előző évek tapasztalataiból.
Európai szemmel nagy kihívás a sűrű versenynaptár. Lesznek olyan időszakok, amikor rengeteget játszotok. Ezekre tudsz készülni valamennyire?
Én azt hallottam a többiektől, hogy nehéz, amikor sűrűn vannak a meccsek. Amire utaltál, lesz olyan, hogy négy nap alatt háromszor játszunk. Itt, ha utazunk, akkor azok nem kis távolságok. Rendesen kimerítik az ember szervezetét. Aki nincs hozzászokva, annak ez szerintem rettenetesen nehéz. Nekem annyi szerencsém van, hogy sok meccset játszottam az elmúlt években. Én viszont ezekhez az utazásokhoz nem vagyok hozzászokva. Itt a “közel” az hat óra kocsival. Nekünk az egy Pécs-Miskolc távolság, ami az egyik legtávolabbi túra a magyar kosárlabdában.
Ha szezon végén beszélgetünk, mivel lennél elégedett?
Szeretnék egy olyan játékossá válni, akinek megvannak a stabil percei. Ez szerintem elérhető dolog, de bele kell szoknom ebbe a fizikális játékba és az első pár meccs arról fog szólni, hogy igyekszem alkalmazkodni. Meglátjuk utána, hogy milyen lehetőségek lesznek. Szeretném kiharcolni a játékperceket. Ezen felül a suliban is szeretnék jól teljesíteni. Egyre jobban sikerül átküzdeni magam a nyelvi akadályokon, de nem tudom még elképzelni, hogy a meccsekkel, utazásokkal hogy lehet összeegyeztetni. A lányok azt mondják, hogy jól tud működni. Nem aggódóm. Ha az első szemeszter után még élek, akkor jó vagyok.
Zárásul, hazalátogatni a következő időszakban tudsz?
A téli szünet a legközelebbi hosszabb megszakítás, akkor öt napot kapunk. Esélytelen elmenni bárhova, de mesélték a külföldi lányok, akik régebb óta itt vannak, hogy vagy elmennek másik csapattárshoz vagy mi külföldiek együtt karácsonyozunk. Soha nincs olyan, hogy egyedül vagyok és így nem fogom magányosan érezni magam. Most nagyon jól érzem magam!
