Hirdetés
Hirdetés
3x3

Bemutatkozik a grazi 3×3-as olimpiai selejtező mezőnye: A-csoport



:

:

Hirdetés

Szerdán kezdetét veszi Grazban a 3×3-as olimpiai selejtező. A 20 csapatos tornát cikksorozatban vezetjük fel, melyben minden részben egy-egy csoportot mutatunk be. Kezdjük az A-csoporttal, ahol Franciaország, Egyesült Államok, Németország, Uruguay és Indonézia csapatai szerepelnek.

Az A-csoport élére kívánkozik az Európa-bajnoki címvédő Franciaország, akik joggal bíznak egy sikeres szerepelésben. Sokszor kiemeltük a francia 3×3 kapcsán, hogy talán a legszervezettebb szakmai programot húzták fel az évek alatt erre a szakágra, nem titkoltan egy olimpiai érem reményében. Ráadásul sokat tesznek is a sportág népszerűsítéséért. A párizsi Európa-bajnokság ősszel ezen az úton még egy szintlépés lesz. Grazba a voironi FIBA 3×3 WS versenyen látott kerettel utaznak. Tehát Migna Touré, Laetitia Guapo, Marie-Eve Paget és Soana Lucet alkotja a csapatukat. Ötödikként velük tart Marie Mané. A hétvégén veretlenül nyertek tornát, ráadásul az öt meccsükből négy alkalommal 22 pontot szereztek.

Ebben az ötösben kapott helyet az Egyesült Államok válogatottja, akik FIBA tornán először állnak fel WNBA játékosokkal. A keretüket Allisha Gray, Katie Lou Samuelson, Kelsey Plum és Stefanie Dolson alkotja. A hétvégén a voironi Big Twelwe tornán érezhető volt, hogy idő kell átállni a 3×3-as szakágra. Svájctól ki is kaptak és gyakorlatilag az egész előttünk álló hét legnagyobb talánya, hogy mire lehetnek képesek. A két véglet közül bármelyik érvényesülhet, az sem lenne meglepetés, ha veretlenül kvótát szereznének, de tapasztalat hiányában a csoportkör utáni búcsú is benne van a levegőben. Az Egyesült Államokban sokáig az egyetemi szakmai programokat versenyeztették nemzeti szinten 3×3-ban, emiatt profikat eddig nem is láttunk ilyen kaliberű erőpróbán. Természetesen azt hozzá kell tenni, hogy Stefanie Dolson kivételével a keret többi tagja 3×3-ban korosztályos világversenyen már indult.

Németország a torna másik nagy talánya. A tavasz híre volt, hogy Satou Sabally, a női kosárlabdázás egyik legfelkapottabb tehetsége, a Fenerbahce és a Dallas Wings sztárja a válogatott rendelkezésére áll. Még az oregoni idők végén a minszki Európa Játékokra már beugrott a csapathoz és akkor egészen az elődöntőig meneteltek. Svenja Brunckhorst maradt még meg abból a keretből és ő a maga 29 évével majd a rutint hivatott képviselni. Régóta játszik ebben a szakágban, így a tapasztalata sokat érhet. Ugyanez a szerep jut Stefanie Grigoleit-nek. Melléjük érkezik Nyara Sabally, aki testvéréhez hasonlóan az Oregon növendéke. A németek Hollandiához vagy éppen hazánkhoz hasonlóan nagyon korán felismerték a 3×3-ban rejlő lehetőségeket. A csapataik végig versenyezték minden szinten az elmúlt éveket, így náluk olyan tapasztalatlanságtól nem kell tartani, mint az amerikaiaknál.

A végére maradt Uruguay és Indonézia. Ennek a két csapatnak az erejét nagyon nehéz meghatározni, hiszen ritkán látjuk őket versenyezni. Uruguay legnagyobb erőpróbája a Pánamerikai Játékok. Ezen felül rengeteg helyi sorozatban és pontszerző tornán vitézkednek, amelyek alapján az erejüket feltérképezni szinte lehetetlen. Két éve Limában a Pánamerikai Játékokon hatodikak lettek, akkor csúnyán kikaptak a Sabrina Ionescu – féle amerikai csapattól. Abból a keretből egy játékos van itt.

Indonézia az ázsiai 3×3-as hullám képviselője. Arrafelé rendkívüli energiákat mozgósítanak a szakágban. Indonézia is sorra versenyez, messze az ő játékosaik lábában van a legtöbb 3×3-as kilométer. A FIBA korosztályos tornái mellett ott voltak az összes multisport eseményen (World Beach Games 2019, SEAGAMES), ami beemelte programjába a 3×3-at. Kiugró eredményeik nincsenek és esetükben ugyanúgy kérdőjel, hogy ez a sok verseny tapasztalata ezen a szinten mire elég. Egy biztos, Uruguay és Indonézia egy bravúrral azt a nagy nemzetet, amilyeket sikerül meglepnie, kiejtheti az olimpiai versenyfutásból.

Hirdetés