:
:
A 2017-es csehországi Európa-bajnokság csapatait bemutató cikksorozatunk elsõ részében a magyar válogatottat is soraiban tudó A-csoporttal foglalkozunk. A három ellenfelünket, Spanyolországot, Ukrajnát és Csehországot mutatjuk be. A magyar válogatott esélyeire majd egy késõbb megjelenõ összeállításban térünk ki.
Az A-csoport: Spanyolország, Ukrajna, Magyarország, Csehország
Az „A” jelû négyesben kapott helyet az Európa-bajnokság egyik esélyese vagy talán úgy pontosabb, hogy a legnagyobb favoritja Spanyolország. Lucas Mondelo együttese olimpiai ezüstérmesként egy bombaerõs kerettel utazik a tornára. A spanyoloknál a kulcsemberek kivétel nélkül visszatértek a válogatottba. A riói legjobbjaik mellé ráadásul megérkezett Sancho Lyttle, aki sérülés miatt nem csak az olimpiát, de azt megelõzõen a 2015-ös Európa-bajnokságot is kihagyta. A spanyolok magas poszton sebezhetõek voltak a saját szintjükhöz képest, a Jekatyerinburg és az Atlanta Dream centerének érkezése azonban ezt is javítja.
Ahogy azt megszokhattuk, nagyon tudatosan zajlik a csapatépítésük, ezúttal is két újoncot avatnak María Conde és Bea Sánchez személyében. Nekik még várhatóan kevesebb lehetõség jut, de ez a fokozatosság teszi azt lehetõvé, hogy tartósan az elitben tudjanak maradni. Rengeteg klasszist felvonultató rutinos keret a spanyoloké, amelynek az igazi ereje az egységesség mellett a jól variálhatóságában és gyorsaságában rejlik. Annak ellenére, hogy csúnyán elengedtek vasárnap este egy franciaországi meccset, ha képesek a riói szintet megközelíteni, akkor joggal bízhatnak az aranyéremben.
A házigazda Csehország sok tekintetben hasonló helyzetben van, mint Magyarország két évvel ezelõtt. A hazai rendezés miatt eltelt két év tétmeccsek nélkül és akárhogy próbáljuk meg csomagolni, ezeket a találkozókat és a csapatépítésre gyakorolt hatásukat nem lehet pótolni. Hatalmasak az elvárások, de erõsen kétséges, hogy ezeknek meg tudnak-e felelni. A cseh keret vázát az USK Praha hazai magja (Alena Hanusova, Katerina Elhotova, Ilona Burgrova, Tereza Vyoralová, Veronika Voráèková) alkotja. A csapatkapitány a szülésbõl visszatérõ Katerina Elhotova lett. A szakmai stáb érezhetõen belsõ posztokon találta erõsítésre szorulónak az elmúlt két év felkészülési meccseit végig dolgozó csapatát. Három év után visszatér a rendkívül tapasztalt Petra Kulichova és ide honosították az USK Praha amerikai légiósát Kia Vaugh-t.
A cseh együttes fõ problémája ugyanaz, mint a legtöbb európai nemzeté. Hiába voltak jó eredményeik a FIBA utánpótlás tornáin, nehezen tudják megtartani még a legtehetségesebb játékosaikat is a sportág mellett. A 2010-ben éppen hazai pályán világbajnoki ezüstérmes nagy generációjuk után hasonló minõség nem érkezett. Az Eb-t megelõzõ felkészülési meccsek statisztikái arról árulkodnak, hogy hiányoznak a távoli dobásaik. A Karlovy Vary-ban rendezett tornán azt is láthattuk, hogy a játékuk sebessége és kiemelkedõen jó döntéshozatali minõségük sincsen már meg. Ettõl függetlenül a rutinos játékosok az USK Prahával az elmúlt három évben három Euroliga Final Four-t játszottak, ráadásul Vaughn minõségi erõsítés. Ha a hazai pálya nem görcsössé teszi õket, hanem felspannolja a keretet, akkor nem szabad elõre leírni ezt a csapatot.
Ukrajna a kiváló selejtezõs teljesítményének köszönhetõen – a címvédõ Szerbiát is kétszer legyõzve veretlenül jutottak ki az Eb-re – mindenhol a címlapokra került az elmúlt évben. Az ukránok esetében amióta a 2000-es évek végén és a 2010-es évek elején a Iagupova, Malashenko – féle csapataik rendre odaértek a FIBA korosztályos tornáinak élmezõnyébe, várni lehetett, hogy egyszer felnõtt szinten is megtörténik az áttörés. Ez késõbb jött és talán nem lett olyan hangos, mint akkor vártuk, de elvitathatatlanul megtörtént. A csapatuk meghatározója az egyedi fizikális adottságokkal rendelkezõ Alina Iagupova. Róla tudni kell, hogy óriási változást hozott játékában az elmúlt franciaországi év a bajnok Villeneuve-d’Ascq-nál. Saját maga nyilatkozta egy helyi lapban, hogy hat hónapba telt mire megértette az európai játékot és tudott alkalmazkodni hozzá. Elmondása szerint korábban ukrán és kazah csapatainál, de még Belgiumban is az volt a taktika, hogy „adjátok Alinának a labdát, õ majd bedobja”. Kazahsztánban 31,6 pontot átlagolt, a döntõ egyik meccsén 49 pontot szerzett. Franciaországban viszont el kellett fogadnia, hogy ezzel semmire sem fog menni. Sokkal kevesebb rádobással, több passzal, a társak lényegesen nagyobb tiszteletével játszott már tavasszal. Nagy kérdés, hogy a válogatottban melyik arcát mutatja. A felkészülési meccseken láthattuk, ha a szerényebb képességû társaknak nem ment, akkor ismét elkezdett dobálgatni. A patrasi tornán akadt, hogy egymaga 30 mezõnykísérlet felett zárt.
Az ukránoknál a honosított játékos D’Andra Moss lett. Ez a döntés egyértelmû szándékot mutat, hogy legyen még egy klasszis Iagupova mellett, aki betörésekkel meg tudja bontani az ellenfél védelmét. Az amerikai játékos képes azt a sebességet hozni, amit a mai kosárlabda megkíván. Õk ketten a palánk alatt Olesia Malashenko-tól kaphatnak segítséget. Moss és Malashenko csapattársak voltak Törökországban. Az ukránok képesek lennének egy kifejezetten magas szerkezetû válogatottat kiállítani, de sérülések és egyéb okok miatt a 202 cm magas centerük Aleksandra Khomenchuk, az 190 cm magas Viktoriya Mircheva és a 193 cm magas Valeriya Berezhynska sem áll a szakmai stáb rendelkezésére. Ukrajna kapcsán egészen nagy eltérés van a nemzetközi beharangozók között. A FIBA-nál nem dolgozó szakírók az éremszerzést sem zárják ki, míg találkozhatunk olyan véleménnyel is, mely azonnali búcsút vár. Ritkák az ennyire nagy különbségek, de ez is jól mutatja, hogy megjósolhatatlan mire lesznek képesek.
