:
:
A 2017-es csehországi Európa-bajnokság csapatait bemutató cikksorozatunk második részében a B-csoportot alkotó négyessel, Fehéroroszországgal, Törökországgal, Szlovákiával és Olaszországgal ismerkedhetünk meg.
B-csoport: Fehéroroszország, Törökország, Szlovákia, Olaszország
Kezdjük a csoport bemutatatását Törökországgal. 2016. augusztus 16. az a nap, amit a török szurkolók egyhamar nem felejtenek. A riói olimpia negyeddöntõjében Anna Cruz dudaszós találatával 64-62-es vereséget szenvedtek a Spanyolországtól. Akkor sok olyan vélemény jelent meg, hogy ezzel egy korszak lezárult a törököknél. Valóban így nézett ki, de végül erre az Európa-bajnokságra gyakorlatilag az elmúlt évek klasszis csapatát még egyszer összeszedték. Kilencen vannak itt a riói keretbõl. Nevriye Yilmaz visszavonult, illetve változás, hogy a honosított játékos ezúttal nem Lara Sanders, hanem ismét Quanitra Hollingsworth lesz.
A törököknél hiába volt egy kifejezetten jó idõszaka a FIBA tornákon a korosztályos válogatottaknak, egyelõre kevesen tudták megmutatni magukat a legjobbak között. A bajnokság tele van minõségi légiósokkal és az élcsapatok melléjük inkább a rutinos hazai játékosokat keresik. Pelin Bilgic az egyetlen olyan újonc a mostani keretben, aki a Fenerbahce gárdájában 22 évesen az Euroligában bizonyíthatott. Róla mondható el, hogy a jövõ török válogatottjának vezére lehet. A törökök egy tapasztalt és nagyon jó versenyzõ csapat, melynek tagjai a világelit mellett edzõdnek a klubokban. Az utóbbi években a fontos meccseken mindig extrát hoztak. Ha a két fáradhatatlan kisemberük Birsel Vardarli és Isil Alben sérülés nélkül le tudja játszani a tornát, belsõ posztokon pedig Hollingsworth megközelíti Sanders szintjét, akkor errõl az ágról a negyeddöntõ papírforma szerint elérhetõ. Onnan pedig bármi lehet.
Fehéroroszország szintén olimpiai résztvevõ volt tavaly. Ha a törökökrõl azt írtuk: nem zárult le azzal a tornával egy korszak, akkor a fehéroroszoknál viszont nyugodtan kijelenthetõ, hogy teljesen lezárult. Yelena Leuchanka, Anastasiya Verameyenka és a honosított Lindsey Harding nélkül ez a csapat nem képvisel olyan játékerõt, mint korábban. A rutinos játékosok extra percekkel küzdötték végig az elmúlt éveket. Ebben van 2015-bõl egy Európa-bajnoki negyedik hely és tavalyról egy sikeresen megvívott olimpiai selejtezõ is. A fehéroroszoknál éppen minap volt egy sajtóesemény, melyen az ottani szövetség elnöke és Nataliya Trafimava szövetségi kapitány is elmondta, hogy az olimpiai ciklus elején fiatalokkal az újjáépítésé a fõszerep és 2019-re szeretnének egy olimpiai kvalifikációra esélyes gárdát kialakítani.
A rutinos alapemberek közül Tatsiana Likhtarovich, Katsiaryna Snytsina és Maryia Papova maradtak. Melléjük érkezik az új honosított légiós, Alex Bentley. Õk négyen lehetnek a húzójátékosok, akikre a kulcsmeccsek eldöntése vár. A nagy sztárok kiválása érdekes helyzetet teremtett. Egyik oldalról természetesen óriási érvágás magas posztokon, hogy nincs Leuchanka és Verameyenka. Õket évekig ikertornyokként emlegettük. Másik oldalról viszont minden nyilatkozatban kiemelték – és a felkészülési meccsek statisztikája is errõl árulkodott -, hogy sokkal egészségesebb lett a rotációjuk. Lényegesen több játékos kapott minõségi perceket, olyanok is pályára kerültek, akik a korábbi felállásban nem. Vízválasztó lesz ez az Európa-bajnokság a fehéroroszok szempontjából, hogy az a generáció, mely megkapja most a lehetõséget, mennyire versenyképes.
A csoport másik két tagjával mérkõzött idén a magyar válogatott. Az olaszok a felkészülési idõszak vége felé kifejezetten jó eredményeket értek el, Franciaország és Spanyolország ellen is elõremutató játékot láthattunk tõlük. Az olasz csapat Laura Macchi és Raffaella Masciadri révén két veterán klasszist is felvonultat, de náluk szerepel Cecilia Zandalasini személyében a tavalyi U20-as Európa-bajnokság MVP-je. Ez jól mutatja, hogy igyekeznek a rutinos játékosokat és a feltörekvõ fiatalokat vegyíteni. Erre azért is van szükség, mert az utánpótlásuk kifejezetten jó éveket él meg. A 2015-ös és a 2016-os eredményeket nézve a FIBA mindhárom korosztályos Európa-bajnokságán be tudtak jutni a négy közé. Kár lenne ezeket a fiatalokat veszni hagyni.
Az olaszoknak nagy szívfájdalom az elmúlt években, hogy szûk a rotációjuk minõségi játékosokat tekintve magas posztokon. Gyakorlatilag a legtöbb feladatot Sabrina Cinili és Kathrin Ress kénytelen megoldani. Ugyanakkor az irány, amely felé a mai nõi kosárlabda halad, mindenképpen az olaszoknak kedvez. Alacsonyabb szerkezetû, gyors csapatokkal fel tudják venni a versenyt és ha a tehetségeiket jól gondozzák, akkor a jövõben akár meghatározóbb szerepet is betölthetnek a kontinenstornákon.
Szlovákia az elmúlt hétvégén nem tett igazán jó benyomást Székesfehérváron. Azok az erények, amelyek Maros Kovacik irányítása alatt még két éve is jellemezték a csapatuk, most kevésbé jelentek meg. Nagy érvágás Kovacik távozása, de az is igaz, hogy nem szabad egy Európa-bajnokságnak konfliktussal terhelt stábbal nekifutni, mert abból jó nem sülhet ki. A rosszul sikerült hétvégi meccseik ellenére a rutin miatt nem szabad leírni a szlovák csapatot. Külsõ posztokon az ismét visszatérõ Zuzana Zirkova és az évek óta kiválóan teljesítõ Barbora Balintova bárki ellen megállja a helyét.
A szlovák csapat mellett továbbra is az szól, hogy belsõ posztokon nem állnak rosszul. A hosszú ideje Olaszországban játszó és élõ Marie Ruzickova, az elnyûhetetlen Anna Jurcenkova és a veterán Romana Vynuchalova lehetõséget ad arra, hogy viszonylag magas szerkezetben szerepeljenek. Amikor a felkészülés alatt Csehországban nyertek, Zirkova ponterõs játéka mellett pont ezzel tudták megverni a cseheket. Nagy kérdés, hogy az a lassú, körülményes és rengeteg hibával tarkított játék, amit a múlt hétvégén mutattak, mennyire a felkészülési idõszak természetes hullámvölgye vagy mennyire valós teljesítmény.
